"You're playing worse every day and right now you're playing like the middle of next week."
-Herb Brooks-

A fenti megállapítás a legendás edzőtől maximálisan állt a Blackhawks hokisaira vasárnap este, ugyanis a rézbőrűek csapnivaló napot fogtak ki a bomba formában játszó Vancouver ellen. Na de ne rohanjunk ennyire előre, hiszen a 6-2-es vendég sikerig sok minden történt még.

„If it gets around in Chicago that I went to a prayer meeting, no decent person will talk to me!”

-Big Julie /Guys and dolls/-

A szállást elfoglaltuk, majd elfogyasztottuk az előre eldobozolt vacsorát. Mindezt szélsebesen, mert éppen érkezés után már távozhattunk is: a cél a hoteltől mindössze 3 percre lévő színház és a Guys and Dolls musical-vígjáték. A választás szigorúan jegyár alapján történt, mert amellett, hogy nincs minden nap mindenhol előadás, az árak nem ritkán bőven a 3 számjegy tartományba kúsznak… A jegyár mellett a kritériumok közt szerepelt a vígjáték is, és nem is csalatkoztunk!

"Chicago is an October sort of city even in spring."

-Nelson Algren-

A Buffalóba vezető utunk során Chicagoban tett rövidke látogatás során a város emlékezetes módon nem hogy nem lopta be magát a szívünkbe, de egyenesen komoly fenntartásokat támasztott azzal kapcsolatban, hogy mennyi időt akarunk ott eltölteni a továbbiakban. Hogy érzékeltessem a blog archívumának méreteit, magunkat fogom idézni:  

„A jármű gond nélkül le is tett minket Chicago belvárosában, ahol aztán hajnali 6-kor a kihalt, büdös, gusztustalanul koszos, és a számtalan látott film miatt akaratlanul is ijesztő utcákon át magunk mögött hurcibálva a kis bőröndöt megkerestük a metrót. Ha a fenti jelzőkkel írtam le az utcát, akkor a magyar nyelv eszközkészletét végtelenül szegényesnek érezném annak érzékeltetésére, hogy mennyire nyomasztó volt a földalatti vasút szolgáltatásait igénybe venni.” 

És hogy egy füst alatt a hitelességünk mellé odabiggyesszek egy kérdőjelet, amelyre aztán rögvest egy felkiáltójel formájában meg is adjuk a feleletet: helyreigazítás következik! Chicago ugyanis a kétségtelenül kevésbé impozáns, és a filmek miatt sztereotip előítéletektől nem mentes környékein túl igazán élhető, sőt: egyenesen szép részekkel is rendelkezik. A látogatásunk azért sikerült igazán jóra, mert elvárásainkat nagyjából a 0 szintre degradáltuk, ehhez képest csupa pozitív élmény ért minket a röpke 30 óra alatt.

„Az utazás nem arról szól, hogy mit nézünk meg, hanem inkább arról, amit közben átélünk.”

-Nicholas Sparks-

Gondban vagyok. Hazaértem az egyetemről 10 és fél óra után, lehuppantam a kanapéba, ölembe vettem a laptopot, és hosszas késlekedés után éppen neki akarok állni a Niagaránál tett kirándulásunk krónikájának, de nem találom a megfelelő szavakat. Azt hittem könnyű lesz, hiszen mindenki hallott már róla, majdnem mindenki látott róla képeket, és mindenki azt hiheti, hogy el tud képzelni egy nagy vízesést. És nem… Itt ülök, velem szemben a falon a beszerzett poszterünk díszeleg rajta a természet eme lenyűgöző alkotásával, és még sem megy igazán… Mert mit mondhatnék, amit nem mondott el még más? Mit mutathatnék, amit nem láttatok már máshol? Semmit… semmit, mert egyszerűen nem lehet visszaadni azt az érzést, amit az ember ott él át. Soha nem voltam ilyen karnyújtásnyi távolságra ilyen döbbenetes és lehengerlő erőtől. Nem éreztem még magam ilyen pindurinak, és őszintén örültem annak, hogy meg tudtam lepődni. A Grand Canyonban tett kiránduláshoz tudnám hasonlítani az élményt. Ott is tudtam, hogy mit fogok látni, tudtam, hogy nagy lesz, de amikor az ember odatámaszkodik a korláthoz, mit odatámaszkodik, amikor kiszáll az autóból, és meglátja a korlátot a felemelkedő pára előterében, akkor nem akar mást, csak szaladni, mint egy kisgyerek, és tátott szájjal csodálkozni! Mert nem tehet mást! Tovább után előzmények, amíg megtalálom a megfelelő hangot!

„Hát igen, itt nem a Szűz Mária mozaikja van kint, hanem Jordané...”

-Erika- 

Amint egyszer egyik ismerősünk megjegyezte annak idején egy legendás palini focizás alkalmával: “minden nőnél megvan az a szög, amiből jól néz ki! Vegyük például X barátnőjét... őőő... na itt például nincs...”. Ez a végtelen bölcsesség fokozottan igaz egy ingatlanhirdetésre, legyen az albérlet, nyaraló, vagy bármi más. Kedvencünk egy görögországi eset, amikor a tenger 200 méterre volt: igen, légvonalban. Közte autópálya, vasút, kerítés, lezárt strand. A mi strandunk pedig úgy 1,5 kilóméterre... Mielőtt betoppannánk jövendőbeli lakásunkba, repüljetek velünk Madisonig, avagy itt az ideje az első postnak, ami szombat hajnalban gépelődik, és ki tudja mikor kerül fel a blogra!

Amerikában autót bérelni jó! Nem csak azért, mert sok helyen meg lehet tenni relatíve kedvező áron, kellemes kezelőfelületeken, mert egyszerű a felvétel és leadás, olcsó a benzin és mindig lehet parkolni, hanem mert ezzel a művelettel kapcsolatosan rendszeresen érik különböző élmények az embert! Tovább után bomba üzletekről, repterekről és a Ford Mustang kabrió legendájáról!

"When once you have tasted flight, you will forever walk the earth with your eyes turned skyward, for there you have been, and there you will always long to return."

Az egyetemi fogadólevél, a szállás és az odaítélt ösztöndíj birtokában elérkezett az idő egy a korábbiakhoz képest pofonegyszerűnek ígérkező teendő elvégzésére: az utazás megszervezése jött. Pontosabban azt hittük, hogy még jól meg is előztük a majdan elérkező időpontot úgy január közepén, de néhány rááldozott óra  nap után kiderült, hogy bizonyos dolgokat nem lehet elég korán kezdeni! Tovább után belvárosi túra, fantom iroda és hezitáló ügynökök sora!