A perui kirándulásunkat sok pozitív jelzővel lehet jellemezni, de kaphat még egy elnevezést is: “tanulmányi kirándulás”. Az általános iskolától eltérően most nem a buszozás jó hangulata maradt meg elsődleges emlékként – bár az az élmény is felejthetetlen marad, hanem tényleg az a rengeteg új információ, amit láttunk és hallottunk. Ez az út ékes példája volt annak, hogy van, amit egyszerűen nem lehet másképp megtudni, mint hogy utazik az ember.

„Be wise, don’t be brilliant!”

„Légy bölcs, de ne legyél briliáns!”

-Franklin K. Lane-

Némi iróniával mondhatjuk: szerencsés helyzetben vagyunk. Szerencsés helyzetben, mert nem kell mindent elhinnünk, amit politikusaink a szakadék felé tartó vonat mozdonyából felénk kiáltanak. Azt mondják, hogy az ember saját kárán tanul, de a történelem jóvoltából mi most varázsgömb nélkül is az alternatív jövőbe tekinthetünk, és a Görögországban zajló eseményeknek hála tanulhatunk másokéből is, felsőbb magyarázat nélkül magunk is elgondolkodhatunk a látottak kapcsán. Görögország helyzete nem csak az EU jövőjére gyakorolt hatása miatt érdekes, nem csak gazdasági és társadalmi szempontból figyelemreméltó, hanem a hétvégi választások kapcsán felvet egy már-már filozófiai kérdést is: van-e létjogosultsága a demokrácia jelenlegi formájának egy modern világban?

„Nyugati zászló alatt hajózunk, de a világgazdaságban keleti szél fúj, és az a hajós, aki nem veszi figyelembe, hogy milyen szél szerint kell forgatni a vitorláját, az valószínűleg pusztulásra ítéli saját magát és a rakományát is.”

-Orbán Viktor-

Kína az elmúlt években a mindennapi életünk része lett. Eleinte gyanakvóan pislogtunk a 'Made in China' faliratra, majd ugyanez a 3 szó szinte szállóige értékű lett. A kezdeti piacozásokból mára boltok, üzletek, sőt: üzletházak lettek. A „no name” szövet pólókat felváltották a Pamu, Adiads, stb. melegítők, majd a valódi márkás cuccok, vagy azokkal egyenértékű hazai termékek, mára pedig már a saját okos telefonok is ott állnak a kék sarokban az Apple és Androidok kihívóiként. A budapesti utcákat ellepték az ár/érték arányban csak a gyros-osok által megszorongatható kínai éttermek, és velük együtt egyre inkább gyarapodnak a bevándorlók is, akiknek ferde szemét igen gyakran az állampolgárok is ferde szemmel méregetik... A világgazdaság színtere is megváltozott, és hirtelen arra lett figyelmes a világ, hogy az USA államkötvényeinek jelentős részét Kína birtokolja, hogy európai vezetők csúsznak-másznak a kínai delegációk előtt, és saját kormányunk is az ő szelüket szeretné vitorlájába fogni. Ezen a ponton világgazdasági elemzésekbe nem bocsátkoznék, mert nincs meg hozzá a szakmai ismeretem (és mert a rendelkezésre álló, kibocsátott kínai statisztikai adatokat amúgy is csak a sci-fi kategóriába lehet sorolni), de annyi bizonyos: a kínai gazdaság jelenlegi formája számos kihívással küszködik, és lelkes ajnározásuk semmiképpen sem fogadható fenntartások nélkül, még ha valami misztikus okból kifolyólag szeretik is a lelkes USA gyűlölők puffogtatni a szólamokat, mi szerint: „majd a Kínaiak jól megmutatják nekik”, „Végre lejár az USA ideje, Kínára kell figyelni”, stb. Ezen emberek közül nagyon sokan nem tudnak semmit az amerikai átlag polgárról, ténylegesen soha nem jártak az Államok területén... Még annál is kevesebben tették tiszteletüket azonban Kínában... Ráadásul erről a hatalmas és misztikus országról sokkal kevesebb információ jut el hozzánk a médián keresztül is: nem tájékozódhatunk hozzávetőlegesen a filmekből, a hivatalos közlemények tartalma és a valóság közti korreláció minimum kérdéses, kínai ismerőssel pedig elég kevesen büszkélkedhetnek. Felmerül tehát a kérdés: mit is tudunk valójában Kínáról? (Tovább után első kézből szerzett élmények egy több órás beszélgetés kivonata alapján.)

„If it gets around in Chicago that I went to a prayer meeting, no decent person will talk to me!”

-Big Julie /Guys and dolls/-

A szállást elfoglaltuk, majd elfogyasztottuk az előre eldobozolt vacsorát. Mindezt szélsebesen, mert éppen érkezés után már távozhattunk is: a cél a hoteltől mindössze 3 percre lévő színház és a Guys and Dolls musical-vígjáték. A választás szigorúan jegyár alapján történt, mert amellett, hogy nincs minden nap mindenhol előadás, az árak nem ritkán bőven a 3 számjegy tartományba kúsznak… A jegyár mellett a kritériumok közt szerepelt a vígjáték is, és nem is csalatkoztunk!

„let your parents know they have nothing to worry about!  You're in good hands and Madison is a super friendly town”

-Nicole Zimmer, egy ügyintéző levél végén…- 

48 óra van hátra az indulásig, és még adósak vagyunk két posttal, amelyeket vagy megírok most, vagy hallgatunk mindörökre. Az egyik a jövendőbeli városunkról szólna – hogy némi tényanyaggal is kiegészítsük a már ismert kedvcsináló videót -, a másik pedig az egyetemről. Ismeretanyagunk alighanem szélsebesen fog bővülni mind a két témakörben, gyorsan illusztrálva sok-sok fényképpel is a Google által feldobott ábrák gyűjteményét, de egy rövid ismertetőt azért megosztanánk a történelem és adatok iránt fogékony olvasókkal. Tovább után az USA 81. legnagyobb városáról szólunk!

Az 1848-as állammá válást követően a wisconsini gazdaság komoly változásokon esett át. A borzok letették a csákányt, és a bányászat helyébe a mezőgazdaság lépett elsősorban a déli területeken. Hamarosan vasútvonalak létesültek a szállítás megkönnyítése végett, és számos, földművelésre alapuló cég alapult, mint például a J.I. Case & Company, amely a termeléshez szükséges szerszámokat állított elő. Az állam 1860-ra az ország vezető búza termelőjévé vált.

A remekül hangzó Wisconsin nevet némi meglepetésre egy francia felfedezőnek, Jacques Marquette-nek köszönheti az utókor. Ő játszotta a történelmi postás szerepét, aki megismertette a világgal az indiánok által Meskousing-nek nevezet folyó körüli vidéket 1673-ban. Szerencsénkre az állam neve a későbbi apróbb írásmódbeli változtatásokat is megúszta „eaoux” és egyéb francia végződések nélkül. Az angoloknak persze még a később kialakult Ouisconsin elnevezésben is meghaladta az egészségügyi határértéket az egymásmellé írt magánhangzók száma, így alakult ki a mai név 1845-ben. A megalakuló állam 1848-ban csatlakozott az USA-hoz 30.-ként a sorban. Tovább után történelem az USA előtti időkből!

“Washington, DC is to lying what Wisconsin is to cheese.”

-Dennis Miller- 

Wisconsin büszkélkedhet az egyik „legcoolabbul” hangzó névvel az államok sorában, ez nem is lehet kérdés. A tekintélyt parancsoló karakteres „W”, melyet egyetlen magyar sem tud akcentus nélküli tökéletességgel útjára engedni elkerekedő ajkairól már önmagában maga mögé utasít olyan egyszerű betűhalmazokat, mint Florida vagy Buffalo. De mit tud ez a hely a puszta nevén túl, és hol is van egyáltalán? Tovább után sajtos borzokról, Rómáról, Gerald Butlerről és választásokról!