„Az örök nap még bágyadtan ragyog,

De tavaszosok már a csillagok

S az éjszakában zizzenő neszek,

Egy új világ susogja már: leszek!”

-Juhász Gyula-

Rövid itt tartózkodásunk alatt már megtapasztaltuk, hogy az itteni időjáráshoz képest az OTP részvény árfolyama egy sziklaszilárd, kőbe vésett állandó. Amíg otthon pontosan tudhatjuk, hogy az esetek 90%-ban melyik irányból fúj a szél, honnan jöhet felhő, nagyságrendileg hány fok várható, addig itt ezek a fogalmak teljesen értelmüket vesztik. Az áramlatok teljesen véletlenszerűen hol a sarkvidék felől, hol a Nagy-tavak felől, hol a forró préri irányából süvítenek komoly erővel, és a megvadult nyáj módjára vágtázó bárányfelhők nem győznek átbucskázni egymáson a gyönyörű kék háttér előtt. Kinézve az ablakon szinte semmit nem tudunk meg az időről, maximum azt, hogy esik-e. Két egymást követő nap előfordult, hogy az azonos látkép mintegy 15 Celsius különbséget rejtett el a napsugarak mögé. Tovább után kitavaszodik!

„…havat hord a szél…”

-Beatrice- 

Az már régóta tudott dolog, hogy a hírforrások egy jelentős része sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy VV Alekosz látta a Fény utcai piacon egy doboz töpörtyű majszolása közben BB Jolánkát, miközben az Kiszel Tünde reggeli zacskós tejének kiszakadásáról olvasott a Bors magazin fölé hajolva egy mérsékleten trendi színű pufidzsekiben, amit ráadásul a sarki halárus pultjának támaszkodva össze is maszatolt egy szatyornyi Norbi update sózott hering kézhezvétele közben, mint mondjuk a világ vezető külföldi híreit, vagy uram bocsánat egy korszakalkotó tudományos eredményt. Azt is tudjuk, hogy sportcsapataink vagy világklasszis teljesítményt nyújtanak, vagy a játékvezető szemet kiszúró módon csalt ellenünk, esetleg “magyaros módon összeomlottak”, vagy a világ szégyenei, akikbe a tepertős pogácsa is kár, nem hogy a pénz… Szociológia szempontból érdekes, morálisan pedig ingoványos volt látni, hogy a kézicsapat kezdeti lendületét a nép fiainak egy tetemes hányada Nagy Laci gyalázásával “ünnepelte” a Facebookon. Mindezek fényében is meglepő azonban, hogy még az időjárás jelentés is lehet bulváros! Tovább után megpróbálunk felnőni a feladathoz, hogy megint szót emeljünk az itteni télről immár megfelelő hangnemben!

A hét fő eseménye, hogy beköszöntött a tél! Két nap is havazott, ami összesen vagy 4-5 inch csapadékot hozott. Ennek eltakarítása zökkenőmentesen és sósan történik, ipari mennyiségben képesek kiszórni a kis kék kristályokat a járdákra, a Breaking Bad rajongók azt hihetnék, hogy meth-ben járnak bokáig. A közlekedésfelügyelet néha túlságosan buzgó is, egyik nap hajnali 3-kor riadtam fel arra, hogy éktelen robajjal tologatja a havat egy monstrum az ablakunk alatt lévő parkolóban(!). Reggel ezt megfejelték némi hólapátos kapirgálással is, ugyanis az eltolt hó néha komoly barikádokat képez a kint hagyott autók körül. A hőmérséklet is drámaian leesett, a már említett „valódi hőérzet” rovatba olyan számok kerültek, mint például a -8… Fahrenheitben! A szél szó szerint arcunkra fagyasztja a mosolyt, de a beszerzett télikabátok és Erika usánkája állják a sarat havat. Ez már az a tartomány, ami egyszerűen fájni tud, főleg az ember arcán… Az időjárás jelentés után tovább után rövid híreink jönnek!

Heti rövid híreink következnek, szponzoraink az Easton, a SEARS és a UPS lehetnének, de mivel mit sem tudnak erről a posztról, így alighanem a honoráriumot is elfelejtik majd kiutalni… ennek megfelelően nem fizetett termékelhelyezések találhatóak a posztban! 

 „Ez egy tető! Beázik és kész!!!”

-felháborodott kivitelező végső érve a még felháborodottab fogyasztó reklamálására-

Hát eljött a pillanat... Ma reggel még csak Stanley üdvözölt minket a buszmegálló felé kapaszkodva a kapucninkba, de mire a 37-es járat bekocogott a rendeltetési helyére – apropó, ez a busz reggel 10 percenként jár, ami helyi viszonylatban olyan, mintha a 7-es buszok lényegében egy összefüggő fémfolyosót létesítenének Budapesten -, addigra már valami jeges-nedves-darás szmötyi áztatta ruhánkat (a szmötyi szó etimológiájára még majd visszatérünk, mert számos árnyalt használat lehetésges az alkalmazott szókapcsolattól függően, pl. jelenelg élelmisszerre is alkalmazzuk. Példamondat: „Fagyi helyett ma túrós szmötyi a desszert!”). A helyzet odáig fajult, hogy immár ünnepélyesen bejelenthetem: november 9-én 10 óra környékén első ízben kezdett havazni! Összefüggő hótakaró nem várható, ellenben eléggé nedvesek a körülmények... A helyzet csak átmeneti, az eljövő napokban ismét beköszönt a napsütés, amit el is várnánk Kaliforniáig lehetőségek szerint.

„Másnap reggel az idő annyira mocskos volt, hogy alig érdemelte meg a nevét, ezért Dirk elhatározta, hogy inkább Stanleynek fogja hívni.”

-Douglas Adams: A kétség lazaca- 

Bizonyára mindenki számára ismerősök az olyan napok, amikor az ember már a felébredés pillanatában tudja: számos agysejtjét megkímélné a stressz fehérjék ostromától, ha inkább fordulna egyet, és még a naptárból is törölné az adott dátumot. Az ilyen napok rendszerint orvul csapnak le – igen gyakran front kíséretében -, és derült égből lesújtó villámcsapásként gyújtják lángra az elképzelt tervek halmazát. Garfield óta mindenki tudja, hogy a statisztikai 1/7-nél sokkal valószínűbb, hogy az ilyen nap hétfő… Az objektivitás kedvéért most tehát megírom nektek az eheti hétfő burleszkbe illő történetét, csak hogy lássátok: nem minden szelet zsíroskenyér esik talpra itt sem. Miközben pedig ezt olvassátok, reményeink szerint valahol Ottawa és Montreal közt szeljük a kilométereket!

Most angol small talk-ot kezdeményezek, és ejtenék pár szót az itteni időjárásról. Ugyan a jégkorszak még nem köszöntött be, de az már most érezhető, hogy ez itt más, mint otthon. A legnagyobb különbség, hogy pillanatok alatt változhat az égkép, és a Rómaihoz hasonló erős napsütés az állandóan 20°C-ot tartó légkondícionálók közül kilépve csalóka lehet, ugyanis attól, hogy nagyon süt a nap, még lehet hideg. ... ennyi volt a pár szó.