„Floorball! Live to play it!”

-Szlogen, Szingapúri női VB, 2006 2005-

Az a fura érzés lett úrrá rajtam, hogy még a tavalyi elbaltázott szezonunk után is hiányzik a floorball, hiányzik a sport. A kartali edzés talán nem – kivéve persze ha Zsoca mentálisan felkészít az autóban kifelé -, de a hétfői mindenképpen, nem beszélve a hétvégi meccs adrenalinjáról. A társaság, a futkározás, a labdakergetés, az a semmihez sem fogható pillanat, amikor gól után a magasba emeled a kezed. Próbáltam pótolni kosárlabdával, de hát fehér ember ritkán zsákol. A múlt héten egy fekete srác majdnem eltörte mind a két csuklóm… egy passzal… Ettől még jó mozogni, de a játékhoz annyit tudok hozzátenni, mint egy tartalék labdaszedő a Real-Barcához. A fociszezon lezárult, erről majd lesz híradás még – megszégyenítettük Dél-Amerika teljes labdarúgó múltját -, viszont kezdődik a floorhockey jövő héten! Ismét bebizonyosodott: ez az én világom, még ha a labda nem is gömbölyű, meg nem is labda, az ütő meg 1,5 kiló legalább és begörcsöl az alkarom 5 perc alatt.

„This is LA baby… Latino land…”

-Shane Vendrelle /Shield/ -

Ha nem is LA és nem is latino land, de azért itt „északon” is könnyedén meg lehet találni azt a kis földdarabot, amit bizony a spanyol nyelvterület szülöttei uralnak. Nem kell hozzá nagy gondolat, hogy ráeszméljünk: azt a mintegy fél hektáros zöld gyepet kell keresnünk, amit vékony mészcsíkok szegélyeznek karthagoi bikabőr helyett… A hagyományos, európai foci pályákat! Kosaraztam már feketékkel, most pedig volt szerencsém „szambázni” a déliekkel!  

“Billy, listen to me. White men can't jump.”

- Zsákolj, ha tudsz - 

A mozgás és labdajátékok iránti olthatatlan vágy felülkerekedett az emberi méltóságomon, így történt, hogy 2 napja Javier – a velem egy irodában tevékenykedői chilei doktorandusz – társaságában tiszteletem tettem a SERF már említett épületében némi kosárlabdázás okán. Ezalatt Erika letesztelte a nagymedencét, és mind a ketten megállapítottuk, a már korábban megismert NAT több szemszögből is jobb hely.

„In no way can sport be considered a luxury object.”
-Pierre de Coubertin- 

A vásárlások folyamának taglalását megszakítjuk ismét, mégpedig leghűségesebb kommentelőnk kívánságának teljesítése okán: mivel tegnap csütörtökön tiszteletünket tettük az egyetemi sportkomplexumok egyik épületében – mert van több -, így adunk némi betekintést abba, hogy a sok kövér, lusta, elhízott, egészségtelen:)) amerikai egyetemista hol lelhet örömet a mozgásban!