„Oh! I have slipped the surly bonds of Earth

And danced the skies on laughter-silvered wings; 

Sunward I have climbed, and joined the tumbling mirth

"Of sun-split clouds - and done a hundred things 

You have not dreamed of –wheeled and soared and swung

High in the sunlit silence. Hov’ring there, 

I’ve chased the shouting wind along, and flung

My eager craft through footless halls of air… 

Up, up the long, delirious burning blue

I’ve topped the wind-swept heights with easy grace 

Where never lark, or even eagle flew-

And, while with silent, lifting mind I’ve trod 

The high, untrespassed sanctity of space,

Put out my hand and touched the face of God.”

-John Gillespie Magee, a brit légicsata egy pilótája-  

„A videó tönkretette a rock'n'roll lényegét. Azelőtt a zene azt mondta: 'Hallgass meg! Most pedig: 'Nézz meg!''”

-Billy Joel-

Hétvégénk záróakkordját a Def Lepard gitárosa pengette el, ugyanis vasárnap este tiszteletünket tettük a Cadott-ban rendezett 4 napos rock fesztivál utolsó délutánján. Tettük mindezt azért, hogy halljunk néhány bandát a 80-as évek klasszikus érájából, olyanokat, akik aligha ruccannak át Magyarországra. Meg hát mi lehet amerikaibb egy farm szerű környezetben rendezett glam-rock/hair-metal estnél? A zenéért mentünk, de azon messze túlmutató élményekkel gazdagodtunk. Tovább után arról, hogy vajon meghal(t)-e az igazi rock'n'roll, illetve még egy kis kempingszék amerikai kényelemérzettel körítve!

„Nézd már Tommy, milyen patinás, bizalomgerjesztő objektum!”

-Török /Blöff/-

A hétvégét Beth és Javier társaságában Wisconsin északi felében töltöttük, ahol számos program mellett a szállással kapcsolatosan egy új élménnyel is gyarapodtunk. Nevezetesen először életünkben kempingezésre adtuk fejünket. Pontosabban először kellett magunknak gondoskodnunk a saját ellátásunkról egy kempingezés alkalmával, hiszen Peruban már volt szerencsénk a teljes kiszolgálás melletti táborozáshoz. Tovább után a sok sztereotípia rombolás mellett most úgymond kreálunk egyet az itteni emberek szokásairól!

„Felírva minden a világon,

nyilván ezen nem múlik már,

hanem csupán az olvasáson...

Ki mit talál, mit nem talál.”

-Lászlóffy Aladár-

A hazaérkezés közeledtével meg kell még emlékeznünk néhány olyan dologról, amiről eddig kevesebb szó esett. Úgy is mondhatnám, hogy gondolatban fél agyféltekével már Európában járva, egyre gyakrabban ugrik be valamiről, hogy ez mennyire fog hiányozni. Ma például az elmúlt hónapokban rám tört olvasási kedv kapcsán szembesültem vele: hiányozni fog ez az egyetemi könyvtárrendszer! Tovább után mágnescsíkról, elektromos forrásokról és sok-sok papírról lesz szó!

„Végre nem kell több meccsre menni!”

-Jaal B. Ghandhi-

Az elmúlt hetekben nem nagyon unatkoztunk, leginkább azért, mert elenyésző időt töltöttünk az egyetem falain kívül. Az időjárás hathatós közbenjárásnak köszönhetően pedig nyugodtan leszögezhetjük: még azt a keveset is legszívesebben odabent töltöttük volna, amit mégis szerény hajlékunkban ütöttünk el a csuromvizes lepedőkön álmatlanul forgolódva. Egyik éjjel hajnali 3 fele, amikor is a nappali padlóján próbáltam kínomban elaludni, már komolyan felmerült bennem: beviszek egy pokrócot, és az egyetemen alszok egy padon... A nyár ugyanis elemi erővel sújtott le Wisconsin-ra – azon belül is a hőt kifogástalanul tároló, cserében szellőztetésre tökéletesen alkalmatlan otthonunkra, amely átlényegült egy még csak nem is hőkeverős sütővé (az ugyanis légmozgást jelentene...) - is, így sorsközösséget vállaltunk akaratunkon kívül is az otthoniakkal. Itt nem csak amolyan szónoki fordulat a „100 fok van odakint” felkiáltás, hanem egyszerű tény. Szerencsére a szél és a pára sem marad el, így a helyi viszonylatban amúgy is drámai 102-103 fokot az időjárásjelentés szerint egyenesen 109-110-nek érezhettük (ez egy hajszállal túl van a 40-en is...). Frusztráltságunkat növelte, hogy bár 2 nagy vízfelület közt élünk, egyikbe sincs gusztusunk megmártózni... A kiváló napsütésben csak úgy burjánzanak az alacsonyabb rendű létformák, mind a víz állagát, mind a vele határos légkör aromáját kedvezőtlen irányba befolyásolva.

„If you are not fluent as a culture in science, engineering and math, you will fade away so fast that you might just as well march back to the cave!”

-Neil deGrasse Tyson-

2012. május 10-én a senior nap alkalmából tiszteletét tette egyetemünkön, pontosabban helyileg a Mendota-tó partján, Neil deGrasse Tyson. Ha olvasóink ebben a pillanatban nem irigységgel vegyes meglepetéssel olvassák tovább a sorokat, az nem véletlen. Be kell hogy valljam, a műsor kezdete előtt mintegy 2 órával fogalmam sem volt róla, hogy kihez lesz szerencsénk. Ennek tükrében elismerésre méltó teljesítmény Mr. Tyson részéről, hogy alig fordult pár fokot a napóra, és már az ő videóit, cikkeit, könyveit kerestük a neten, miközben próbáltuk összeszedni túlterhelt memóriánkból az összes olyan hallott mondatot, amit később szeretnénk pontosan idézni. Nyugodtan ki merem jelenteni, hogy ittlétünk egyik legnagyobb élményében volt részünk a gyorsan lepörgő nagyjából 120 perc alatt! Tovább után szó lesz arról, hogy hány csillag látható Bronx egén, és hogy ez miként kapcsolódik James Cameron-hoz, illetve saját példánkon éreztetjük, hogy akár egy ilyen beszéd is hatást gyakorolhat a világ egy apró, de remélhetőleg az eljövendő időben bővülő mikroközösségére! Jöjjön tehát a rock'n'roll asztrofizikus!

Szombaton – június 30-án – került megrendezésre a Rhytm and Booms nevű rendezvény a város északi szegletében található egyik parkban. Az apropó a szerdára eső július 4-e volt, bármilyen furcsának is tűnhet ez (persze ha belegondolunk, hogy a Karácsony lényegében Hálaadáskor kezdődik november végén...). Megfigyeléseink szerint ugyanis az USA-ban nem nagyon szeretik, ha egy munkaszüneti nap csak úgy elkóborol a naptárban, és holmi pazarló módon a hét közepére esik. A nagy többségüket ezért valamilyen önkényes úton módon lehorgonyozták, mint például az adott hónap első hétfője, vagy utolsó csütörtök-péntekje, stb. A honatyák valószínűleg a Függetlenségi Nyilatkozat kapcsán nem gondolkodtak még el ezen a problémán, még az is elképzelhető, hogy meggondolatlanul szombaton írták alá a jeles dokumentumot. A Függetlenség Napja tehát kivétel ez alól a rendszer alól, de a programok mégis elkalandozhatnak (természetesen azért a szerda sem lesz eseménytelen). Tovább után kevés szöveg, több videó!

„What makes America the greatest country in the world?”

-The Newsroom-

A minap Attis átküldött egy linket, mely egy filmrészletre mutatott: az HBO új sorozatának, a Newsroom-nak egy majd 5 perces részletére. A jelenetben a hallgatóság soraiból egy fiatal, egyetemista lány tesz fel kérdést egy errefelé szokásosnak mondható panelbeszélgetés végén a jelenlévőknek. A kérdés roppant egyszerű:

„Össze tudnák foglalni 1 mondatban, hogy önök szerint miért Amerika a legnagyszerűbb ország a Földön?”

A 3 jelenlevőből kettő elsüti a szokásos közhelyeket: lehetőség, sokszínűség, „szabadság és szabadság”... A harmadikat a moderátor addig nyaggatja – el nem fogadván eredeti válaszát: „a New York Jets miatt” –, amíg az egy 2 perces, ingerült monológgal áll elő, benne a végkövetkeztetéssel:

„Tehát amikor azt kérdezed tőlem, hogy mi tesz minket a legnagyszerűbb országgá, fogalmam sincs, hogy egyáltalán mi a ******* beszélsz!!”

Maga a jelenet – tovább után egészben megtekinthető – természetesen eltúlzott: tapasztalataink szerint egy ilyen beszélgetésen a moderátor nem kezd el kötözködni, egy egyetemista hallgató pedig soha nem tenne fel egy ilyen kérdést... Mindezzel a karikatúra jelleggel együtt is remek ez a pár perc, mert ezzel kapcsolatban rengeteg kis gondolatfoszlányt össze lehet fűzni az egyik leginkább kőbe vésett amerikaiakkal kapcsolatos sztereotípiáról: miért gondoljuk, hogy ők a legnagyszerűbbnek gondolják magukat? Miért gondolhatnák ők magukat a legnagyszerűbbnek, és a közhiedelem ellenére sokan miért nem gondolják ezt mégsem?