Ahogy megérkeztünk a nagy sziklás-hegységbeli kirándulásunkról, átpakoltam a bőröndöm, és másnap reggel utaztam is Kanadába. Pihenésre nem sok idő maradt, de eléggé fel voltam pörögve ahhoz – nem csak a rengeteg kávétól, amit mostanában ittam -, hogy ez ne zavarjon igazán.

“And as we let our own light shine, we unconsciously give other people permission to do the same.”

-Nelson Mandela-

Már említettem korábban, hogy egyetértek azzal a szemlélettel, hogy amíg az ember nem tud valamit nem szakavatott embereknek is elmagyarázni, addig maga sem érti igazán. Most megpróbálom meggyőzni olvasóinkat, hogy tudom, mit csinálok, és ennek szellemében szeretném ezt a blogposztot kedves nagymamáinknak szentelni.

"Any sufficiently advanced technology is indistinguishable from magic."

-Arthur C. Clarke-

A tudomány és technika bonyolultságát hangoztatva többször emlegettük már, hogy a mai modern időkben az ember már akkor szerencsésnek és sikeresnek mondhatja magát ezeken a területeken, ha hozzájárult egy apró kis csavar tökéletesítéséhez az egész szerkezetben… Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy valaki egymaga képes lenne korszakalkotóan újat létrehozni, vagy egy teljesen új berendezést a 0-ról kifejleszteni. Hosszú évek megfeszített munkája szükségeltetik ahhoz, hogy akár 1%-ot faragjanak valaminek a hatékonyságán, vagy egyetlen centet lecsípjenek a már amúgy is kihegyezett előállítási költségeken. Olyan összetevőkre kell figyelni, és olyan részletekig kell lemenni, hogy nem túlzás azt állítani: az utolsó szeglet, illesztés, anyacsavar is jelentőséggel bír, tudatos tervezés és gondos analízis eredményeként került a helyére! A mai tanszéki szemináriumon egy olyan példát mutattak be a fenti tézisre, amelyet feltétlen meg kell osztanom az olvasókkal, mert elámultam mind a gondolaton, mind a következtetésen!

„Ennek a személyes élménynek köszönhetően felismertem, hogy milyen kiaknázatlan lehetőségeket rejt a technika a gyógyítás és rehabilitáció terén, ez pedig megadta az alaphangot egész tudományos pályámhoz! ”

-Hugh Herr-

A kinti kocogásból hazatérve éppen az edzőteremben tapostam a lépcsőző gépet, készülvén a nyári túrákra, amikor a CNN Next List műsorára lettem figyelmes a sportolókat szórakoztatni hivatott TV készülékre pillantván. A riportalany Hugh Herr volt, aki az MIT Biomechatronika csoportjának vezetőjeként úttörő szerepet tölt be a minél élethűbb művégtagok kifejlesztésében. A kocogás közben éppen azon gondolkoztam, hogy mennyi varázslatos dologról nem hallunk, mennyi mindent nem olvasunk el a világhálón, és mennyi mindenről nem tájékoztatnak minket az egyre inkább elbulvárosodó, szenzációhajhász híroldalak. Szombaton szó szerint a gyomrom fordult fel egy órányi hír és vélemény olvasás után, nem beszélve az azokhoz kapcsolódó kommentekről… Egyre inkább személyes küldetésnek érzem, hogy legalább néhány érdeklődőnek megmutathassak egy apró szeletet a tudomány és technika varázslatos világából, éppen ezért különös örömmel írok most erről a kutatásról. Hugh Herr története nem csak azért figyelemreméltó, mert jól példázza, hogy milyen fantasztikus lehetőségeket nyit meg az emberi tudás tárháza, hanem mert hivatásához személyes tragédiája vezette el… Tovább után egy magával ragadó és megindító emberi történet kitartásról, tudásról és kreativitásról!

„A ma tudománya a tegnap varázslata, és a ma varázslata könnyen lehet a holnap tudománya.”

-Joanne Harris-

Az elmúlt héten többen lelkesen reagáltak a kis repülő kütyükről szóló videóval kapcsolatban, így ennek szellemiségében következzen ismét pár lélegzetelállító technikai vívmány. Tudom, hogy a legtöbb olvasót elsősorban az amerikai élmények érdeklik, illetve hogy mi történik velünk a víz innenső oldalán, de a blog keretei közé ezek az írások is beleférnek meglátásom szerint. Az elmúlt hónapokban ugyanis ez is történik velünk. Eddig sem voltunk éppenséggel zárkózottak, vagy befele fordulók, de talán a rengeteg interdiszciplináris egyetemi rendezvény hatására a kíváncsiság és érdeklődés lángja soha nem látott magaslatokba csapott! A világ ugyanis telis tele van megdöbbentően érdekes dologgal, csak sajnos ezek a médiában kevesebb figyelmet kapnak. Őszintén hiszem, hogy az emberiség eljutott abba a fázisba, amikor bármit – ez alatt értsd: bármit – meg tud valósítani, amivel kapcsolatban eléggé motivált és ennek következtében az anyagi források sem jelentenek akadályt. Tovább után döbbenetes robotok ismét! /a linkekre kattintva bővebb cikkek elérhetőek/

 „Agile aerial robots like this have many applications. You can send them inside buildings as first responders to look for intruders, maybe look for biochemical leaks … [or they] can be used for transporting cargo.”

-Vijay Kumar- 

Az indexen pár napja megjelent egy cikk egy roppant látványos videóval, amin kicsiny, 4 rotoros helikopterekre emlékeztető repülő robotok egy köteléke pötyögi le a James Bond filmek főcímzenéjét. A roppant érdekesnek tűnő kis eszközökről sokat nem tudtunk meg, de egyből felkeltették az érdeklődésünket. Tovább után egy előadás a projekt vezetőjétől rengeteg látványos videó betéttel (angol felirat)! Ha valakit 15 percen át nem foglalkoztat a kérdés, akkor ide kattintva megnézhet néhány 1 perces Youtube videót arról, hogy milyen elképesztő manőverekre képesek ezek az eszközök. Érdekességük, hogy pozíciójukat és pályájukat saját maguk határozzák meg – akinek volt szerencséje az irányítástechnika terén bármilyen bevezető kurzushoz, az szerintem nem tudja nem leejteni az állát -, nem pedig távirányítással vezérlik a rotorok működtetését másodpercenként 600-szor frissítő eszközöket. 

A tudományos élet vérkeringésébe be nem kapcsolódó ismerőseink a cikkekről, publikációkról jobbára csak annyit tudnak, hogy minket azoknak száma, megjelenése és elfogadása roppant mód stresszel, a mások által írtak beszerzése pedig olyan fontos, mint egyszeri sportrajongók számára egy 1932-es baseball kártya kollekció. Éppen ezért valószínűleg kevesen olvasták el a napokban az indexre felkerült írást a tudományos publikációk körüli nézeteltérésekről. Tovább után következik az index cikke az impakt faktor (az adott folyóirat előző két évben megjelent cikkeire a tárgyévben kapott átlagos hivatkozásszám) áráról, avagy ki és mennyit is fizet az áhított tudásért, mely elvileg az emberiség gyarapodását szolgálja!

„Atomot! Atomot a bestiáknak!”

-A függetlenség napja-

A bécsi székhelyű Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IEAE) az elmúlt évtizedben a kelleténél talán többször is reflektorfénybe került. A laikus híradó fogyasztó számára az az átlagos kép alakulhatott ki az intézményről, hogy önkényesen kijelölik, kik is azok a „bestiák”, akik az idézettel szemben nem juthatnak atomfegyverekhez, majd igyekeznek a kívánt fegyvermentes állapotot fenntartani a megjelölt, rendszerint nem éppen nyugat barát hozzáállásukról híres országokban (Irak, Irán, Észak Korea, stb.). A fenti megközelítés egyrészt roppant felszínes, másrészt téves, mint arra Shirley Johnson rámutatott a Nukleáris Technika tanszék által szervezett előadáson. A hölgy egy montanai kisvárosból indulván 25 évet töltött el a szervezet kötelékében, az ő tapasztalatait hallhattuk.  

/Ezekben a hetekben több olyan előadáson jártunk, ahol valamilyen elismert szaktekintély, vagy valamilyen szempontból személyesen érintett illető szólt a hallgatósághoz olyan témákban, amelyekről otthon nehéz első kézből származó információkat szerezni. Néhány ismeretterjesztő írás formájában megosztanánk a hallottakat és az azokkal kapcsolatos benyomásokat az érdeklődőkkel./

„Az erőszakra, úgy tűnik, az egyetlen válasz a tudás lehet.”

-Kármán Tódor-

Múlt pénteken Turbulencia előadáson Prof. Rutland éppen a logaritmikus faltörvény tárgyalásánál tartott, amikor is előkerült Kármán Tódor neve, akinek érdemeit a modern áramlástanban nem lehet eltúlozni. Németországban végezte el a doktori képzést, ezért a nyugati világ számára a von Kármán név rögzült (legalábbis fonetikusan) – ehhez a nemesi cím is hozzájárult. Kissé hezitálva Mr. Rutland a „von Karmen” betűsort véste a táblára… Tovább után egy szívmelengető élményről és egy magyar géniuszról!

Bár próbáljuk a teendők tengerét Mózesként szétválasztani magunk előtt, de két masszívan a magasba törő vízfal közti magasztos sétálás helyett sokkal inkább vadvízi kenuzásra emlékeztetnek az elmúlt napok, arról pedig már írtam, hogy milyen jók is vagyunk benne. Kicsit tehát elmaradtunk a tájékoztatásban, de már jó pár oldal megtelt volna a jegyzettömbben, ha nem csak a kulcsszavakat írnám le azokkal a dolgokkal kapcsolatban, amiket meg akarok említeni itt. A teljesség igénye nélkül: garázsvásár, elveszett kanyon, egyetemi előadás, helyi neptun, labor, 9/11, Woodman’s, iszlám, kajak, űrhajós, gyújtási időzítés, jegyek, Irak, latin foci, csapok, amazon(ok) és juharlevél. Amíg szép lassan mindenre sor kerül, ma már csak annyi időm marad, hogy egy lélegzetelállító technikai jellegű videót prezentáljak:

Folyamatos műsorunkat egy kis közjátékkal szakítjuk meg, melyet szándékosan nem reklámhely névvel illetünk. Tudományos kitekintőnk ezúttal egy olyan fejlesztést villant fel, mely egyenesen a University of Wisconsin-Madison-hoz köthető, közelebbről is a helyi Polimertechnika Tanszék és a Resilient Technology együttműködésének gyümölcsöző eredménye. Tovább után szögleteken gördülünk!

Mind a ketten tudományos pályán mozgunk, így talán megengedtek annyi kitekintést ezeken a hasábokon, amennyi néhány karakteren belül esedékes lesz. Nevezetesen nagy ritkán a változatosság jegyében fel-fel raknánk egy-egy tudományos, technikai érdekességről szóló hírt, mert ezek az elérhető magyar médiában bizony elsikkadnak azon országrengető kérdések mellett, mint például hogy milyen fogkefét használ Alekosz akkor, amikor Kiszel Tündéhez megy interjúra. Természetesen nem kvantumtérelméletről lesz szó, sokkal inkább látványos, képzeletet megragadó újításokról. Tovább után színes 3D formák egy nyomtatóból!