"Climb the mountains and get their good tidings. Nature's peace will flow into you as sunshine flows into trees. The winds will blow their own freshness into you, and the storms their energy, while cares will drop off like autumn leaves."

- John Muir - Our National Parks (1901)-

Képzeljünk el egy csodálatos, mesebeli helyet, ami nem létezik… Képzeljük el, hogy milyen lenne, ha az Őslények országából a Virágzó Völgyet tündérekkel népesítenénk be, majd az egészet átraknánk a Pandóra bolygóra… Képzeljük el, hogy milyen lehet a világ egy aprócska rovar szemszögéből, akire még az útpadka is árnyékot vet. Képzeljük el, hogy egy idealista festő megfestette az általa megálmodott legharmonikusabb, legszínesebb vidéket, amelyet aztán hibátlanul vászonra is vetett… Képzeljük el mindezt, majd felejtsük is el abban a pillanatban, amikor belépünk a Yosemite völgybe, mert ha az élet a legjobb forgatókönyvíró, akkor a természet a legcsodálatosabb díszlettervező! Yosemite leírására nem elég bő a magyar nyelv, illusztrálására pedig nem elég fejlett a digitális technika, így mi is csak hányaveti módon tudjuk érzékeltetni, hogy milyen érzés az óriások földjén járni. Ahogy a későbbi utunk során egy amerikai megjegyezte, első gondolata a völgybe lépve ez volt:  

Csak szórakoztok! Ez nem lehet igazi, tuti mű az egész, úgy építtette valami hollywoodi rendező!

És mégis, megmásztuk, érintettük, láttuk, fáztuk, csodáltuk, belélegeztük és igaznak bizonyult! Tovább után hegycsúcsok, ormok, nem medvék, vízesések, szarvasok és két szekérderéknyi ámulat!

“In a sky full of people, only some want to fly, 
Isn't that crazy? 
In a world full of people, only some want to fly, 
Isn't that crazy? 
Crazy... 
In a heaven of people there's only some want to fly, 
Ain't that crazy? “

-Seal-

Először is egy megasztároshoz méltóan “szeretném megköszönni azt a sok-sok szeretetet, amit tőletek kaptam!” Komolyabbra fordítva a szót, tényleg köszönök minden felköszöntést, jókívánságot, I feel so loved! :)

Életem egyik legélménydúsabb szülinapját tölthettem itt, köszönhetően Dávidnak, aki minden kívánságotokat teljesítette, szóval a “sok-sok boldog” megvolt. Mindez természetesen meglepetés formájában, és mindehhez természetesen ragyogó időjárást is mellékelve. (Utóbbi tudtommal genetikailag jár a Jesch családnak – köszönet és hála minden felmenőnek!)

„Non abbiate paura! Aprite, anzi, spalancate le porte a Cristo”

-felirat a csúcson ködbe vesző kereszten- 

Nehogy megunjátok az előkészületek taglalását, a mindig vidám hétfő reggelt ismét egy kirándulás beszámolóval dobnánk fel! A Monte Altissimon tett könnyed nyári sétánk után pár nappal lényegesen izgalmasabb körülmények közt végképp szerelembe estünk a túrázással. És midőn azt hajdanán irodalom tanárnőm diktálta nekünk, a szerelem bizony ambivalens érzés… a magasztos, túláradó pozitív hullámok közé bizony félelmek és a féltés sziklái vernek éket. Így volt ez a mi és a túrázás bimbózó kapcsolata kezdetén is, és a sziklákat bizony szó szerint kellett érteni. Tovább után a Machu Picchuról, őrangyalunkról, négykézlábas turistaútról és sok-sok ködről!

Tartsunk egy szusszanásnyi szünetet az előkészületek taglalásában! A bevezető postban már utaltam rá, hogy ezen blog hasábjain megosztjuk majd európai kiránduló élményeinket is, mert mi magunk is hasonló oldalakról szerezzük az információt, így tartozunk ennyivel kalandvágyó turista társainknak! Egyszersmind miként Gaben az Üvegtigrisben:

- Hanem arról, hogy ez egyfajta küldetésem nekem.

…küldetésnek tekintjük, hogy mindenkit meggyőzzünk róla: kirándulni jó!

Időrendi sorrendben haladva az első igazi nagyobb mászásunkkal kezdjük, melynek során a Garda-tó fölé magasodó Monte Baldo-ról alászállva felemelkedtünk a lélegzetelállító panorámát elénk táró Monte Altissimo-ra. Ezen alkalommal még szerepjátékos nyelven szólva 0. szintű hősök voltunk: nem csak tapasztalat pontjaink nem voltak, de előzetes tervünk, megfelelő felszerelésünk, térképünk és más egyéb sem. Az útvonal jellegéből adódóan azonban ez semmiféle gondot nem jelentett: a minimális állóképesség elegendő a teljesítéshez, ráadásul mindig van másik embercsoport is látótávolságon belül a hely felkapottságából adódóan baj esetére. Tovább után gyere, gyere ki a hegyoldalba velünk!