“Azt hiszem, a modern zene egyik legnagyobb találmánya a Celtic rock!”

-Ronny-

Távol álljon tőlem, hogy megrajzoljam azt a leleplező ívet, amely elvezetett minket öcsémmel DJ Bobo-tól és a Hip Hop Boyz-tól – igen, a múltat be kell vallani… - egészen a Dropkick Murphys-ig és a Tankcsapdáig, legyen elég annyi: a fenti megállapítással semmiképpen nem szállnék vitába. Éppen emiatt nem is lehetett kérdés, hogy péntek este Milwaukee felé vesszük az irányt, ugyanis nevetséges 25$-os áron nem csak a stílus legnagyobb gyöngyszemeként számon tartott DM-et láthattuk és hallhattuk élőben, de mindezt megspékelték egy Rossmann-al is AHL-es jégkorongmérkőzéssel is. Könnybe lábadt szemmel frissítettem az oldalt, amikor először megláttam az ajánlatot! Tovább után emberhátrányos skótduda következik némi ír lóherével megspékelve!

"You're playing worse every day and right now you're playing like the middle of next week."
-Herb Brooks-

A fenti megállapítás a legendás edzőtől maximálisan állt a Blackhawks hokisaira vasárnap este, ugyanis a rézbőrűek csapnivaló napot fogtak ki a bomba formában játszó Vancouver ellen. Na de ne rohanjunk ennyire előre, hiszen a 6-2-es vendég sikerig sok minden történt még.

„Hockey captures the essence of Canadian experience in the New World.  In a land so inescapably and inhospitably cold, hockey is the chance of life, and an affirmation that despite the deathly chill of winter we are alive.”  

-Stephen Leacock-

Sportos napokat élünk, és nem csak azért, mert a fokozatosan hűlő időjárásban egyre szaporábban pedálozunk az egyetem felé, hanem mert a héten háromszor is voltunk futni. Na de nem is ezért kezdtem bele a mondatba, hanem mert eljött az év azon 3 hete, amikor szinte tiszteletbeli kanadaivá avathatjuk magunkat: HOKI időszakot élünk! Pénteken láttuk az első férfi egyetemi meccset, vasárnap következik a Blackhawks-Canucks Chicagoban, jövő pénteken pedig a Minnesota elleni rangadó szerény kis városunkban.

„Floorball! Live to play it!”

-Szlogen, Szingapúri női VB, 2006 2005-

Az a fura érzés lett úrrá rajtam, hogy még a tavalyi elbaltázott szezonunk után is hiányzik a floorball, hiányzik a sport. A kartali edzés talán nem – kivéve persze ha Zsoca mentálisan felkészít az autóban kifelé -, de a hétfői mindenképpen, nem beszélve a hétvégi meccs adrenalinjáról. A társaság, a futkározás, a labdakergetés, az a semmihez sem fogható pillanat, amikor gól után a magasba emeled a kezed. Próbáltam pótolni kosárlabdával, de hát fehér ember ritkán zsákol. A múlt héten egy fekete srác majdnem eltörte mind a két csuklóm… egy passzal… Ettől még jó mozogni, de a játékhoz annyit tudok hozzátenni, mint egy tartalék labdaszedő a Real-Barcához. A fociszezon lezárult, erről majd lesz híradás még – megszégyenítettük Dél-Amerika teljes labdarúgó múltját -, viszont kezdődik a floorhockey jövő héten! Ismét bebizonyosodott: ez az én világom, még ha a labda nem is gömbölyű, meg nem is labda, az ütő meg 1,5 kiló legalább és begörcsöl az alkarom 5 perc alatt.

„Every day is a great day for hockey.”
Mario Lemeiux 

Péntek este meglátogattuk a város sport infrastruktúrájának másik büszkeségét, a hoki meccseken 15000 néző befogadására alkalmas Kohl Centert. Az alkalom az volt, hogy délután a férfi kosárlabda szezon jegyei után kutatva a Badgers honlapon ráakadtam a női jégkorong bilétáira. Kiderült, hogy az alacsony érdeklődés miatt ezek mindösszesen 5$-t kóstálnak, azaz egy akciós Subway szendviccsel vannak egy árban. Őszinte kíváncsisággal felvértezve bicikliztünk végig a városon a metszően hideg, szörfözésre alkalmas szélviszonyok közepette, hogy láthassuk az elmúlt év nemzeti bajnok csapatát – tavalyi szezon videóért katt ide -, mely éppen 31 mérkőzés óta volt veretlen.