„Több mindent, kevesebb semmit”

-Kétfarkú Kutya Párt-

Lovas nemzetnek tartja magát a magyar, de valahogy mégsem akaródzik megülni azt a paripát... Valahányszor előáll egy vitás helyzet, egy bizonyos nézeteket sértő szituáció, az ember nekilódul, hogy felháborodásában felpattanjon arra a bizonyos rakoncátlan paripára és kivont karddal nyargaljon a megoldásra váró problémák ellen, de valahogy mindig az lesz a vége a dolognak, hogy a nagy, elégedetlenségből táplálkozó lendülettel Berki Krisztiánt megszégyenítve libbenünk át a jószág felett, és zúgó fejjel csattanunk a betonon a ló túloldalán. Ráadásul ekkor felocsúdva vesszük csak észre rendszerint, hogy az általunk fénylő pegazusnak látott ló valójában egy kivénhedt öszvér csupán...

Az elmúlt napokban ismét elszabadult a nagy tandíj mizéria, és elnézve a híreket, az üzenőfalakat, a blogokat és elsősorban a hallgatói szervezetek megszólalásait nyugodtan kijelenthetjük: ballisztikus röppályára állva süvítünk össztársadalmilag a ló túloldala felé...

„És ne felejtsétek el, hogy nagyon sokat fizettek ezért az oktatásért, úgyhogy hozzátok ki belőle a maximumot!”

- Christopher J. Rutland –

Hazánkban számos dolog van, amihez mindenki ért, és még egy kicsivel több, amiről mindenkinek van véleménye. Előbbiek közt élre kívánkozik a pálinka főzés és borászat foci, de nem sokkal marad le az oktatásügy, nyelvtanulás és szoros hajrában, de félig-meddig már a másik tartományba átcsúszva érkezik az egészségügy örökzöld témaköre. Mindenkori vezetőink szép hagyományokat ápolván adnak is bőven muníciót az úton-útfélen előkerülő okfejtésekhez, a legújabb hírek hallatán most éppen a tandíj borzolja a kedélyeket. Már-már olyan ez, mint az időjárás: ha más nincs, ezzel kapcsolatban mindig el lehet engedni egy kis napi felgyülemlett feszültség csomagocskát pár keresetlen cikornyás körmondat kíséretében. Hiszen ha esik, az is rossz, mert kirohad a gyümölcs, de ha nem, az is, mert akkor meg elszárad…