A hét fő eseménye, hogy beköszöntött a tél! Két nap is havazott, ami összesen vagy 4-5 inch csapadékot hozott. Ennek eltakarítása zökkenőmentesen és sósan történik, ipari mennyiségben képesek kiszórni a kis kék kristályokat a járdákra, a Breaking Bad rajongók azt hihetnék, hogy meth-ben járnak bokáig. A közlekedésfelügyelet néha túlságosan buzgó is, egyik nap hajnali 3-kor riadtam fel arra, hogy éktelen robajjal tologatja a havat egy monstrum az ablakunk alatt lévő parkolóban(!). Reggel ezt megfejelték némi hólapátos kapirgálással is, ugyanis az eltolt hó néha komoly barikádokat képez a kint hagyott autók körül. A hőmérséklet is drámaian leesett, a már említett „valódi hőérzet” rovatba olyan számok kerültek, mint például a -8… Fahrenheitben! A szél szó szerint arcunkra fagyasztja a mosolyt, de a beszerzett télikabátok és Erika usánkája állják a sarat havat. Ez már az a tartomány, ami egyszerűen fájni tud, főleg az ember arcán… Az időjárás jelentés után tovább után rövid híreink jönnek!

„We smell roses!”

-minden létező hírforrás és internetes felület a városban ma reggel-

Kicsit megszakítjuk a Kalifornia beszámolót az amerikai fociért lelkesedő olvasók kedvéért. Tegnap ugyanis egy viszontagságos alapszakasz után a már-már dél-amerikai vallásos foci imádatot is elhomályosító módon szeretett egyetemi csapatunk megnyerte a BIG10 konferencia döntőjét a szívből utált és rettegett Michigan State Spartans ellen a legjobb amerikai foci meccsen, amit valaha volt szerencsém látni. No nem a helyszínen, hanem egy halom pirosba öltözött egyetemista közt a Union South bárjában. Tovább után két kis video, őrületes végjáték és néhány trükkös játék az ellenféltől (közben időzzünk azért el az arcokat pásztázva a fenti képen… a srácok 19-22 évesek)!  

A kezdeti elfoglaltságok után első írásomhoz az impulzust az elmúlt két hét első komolyabb szellemi tevékenysége adja, nevezetesen életem első amerikai foci élménye. Most már írhatnám úgy is, hogy ez a labdajáték is végtelenül egyszerű, mint a többi. Bizonyos szabályok betartásával küzd két csapat egy bogyóért, aminek igazából semmi haszna… vagy mégis? Az biztos, hogy a jövőben nem fogok ilyet továbbra sem nézni a tv-ben, de ezt most őszinte lelkesedéssel szurkoltam végig.

Előéletemről tudni kell, hogy élőben meccset (nem közvetítést) akkor láttam európai fociból, amikor még édesapám emlékezett arra, hogy a Letenye SE NB2-es csapat volt, és az otthoni pálya szélén, a füvön álló szotyizó bácsik közül alig láttam ki a pályára. További egyetlen -Dáviddal közös időszámításunk előtti -fergeteges hangulatú mérkőzésen pedig még Bécivel vettem részt 2005-ben, amikor a Magyar vízilabda válogatott játszott a japánok ellen a Margit szigeten. Aztán voltunk már együtt Magyarország-Norvégia jégkorong meccsen, ahol mivel nem látni a labdát a játékot éppen tanulni vágyó közönség, ha megfeszül sem képes fejleszteni ismereteit.

„That's football guys, that's all it is!”

-Any given Sunday-

Vannak dolgok, amikhez nagyon értnek az amerikaiak. Ezek közé tartozik a sportesemények lebonyolítása és a megfelelő körítés, hangulat megteremtése, valamint az egyetemeken az együvé tartozás érzésének már-már fanatikus szintre emelése. Beléptél a kampusz területére… ezzel véged van: nem vagy már olasz, magyar, japán, kínai, amerikai… piros vagy fekete póló feszít rajtad, büszkén veszed le a polcról a „W”-s termékeket, mert ide tartozol: borz vagy, Badger, az ország egyik legjobb „a világ legfantasztikusabb” felsőoktatási intézményének építőeleme és az ezt országos szinten reprezentáló bajnokesélyes futballcsapat szurkolója! 83000-s stadion, 77000 néző (ez nem konferencia meccs volt, ezért is lehetett pár üres hely), vörös szőnyegként hömpölygő tömeg, vadászrepülők, egész pályás amerikai zászló, zenekar, speaker, rock’n’roll és egyszer csak azon kapod magad, hogy nem csak illendőségből, hanem őszintén ugrasz fel ordítva Russel Wilson megindulása láttán: menj, menj, menj, óóóóóóóóóóóóóó!:) Ez a foci itt… nem csak egy sport… (emiatt ez a sztori mind a kettőnk szemszögéből megírásra kerül, képek, videók sajátok, kivéve a hivatalos összefoglalót és a jump-ot a diákszektorból)

Kedves hallgatóink, 12 óra (lett volna, ha időben felrakom ezt a posztot, de így meg 13:45) – földrajzi fekvéstől függően 19, 20, 15, 16, esetleg egyéb csillagidő -, rövid híreinket hallják: