"Chicago is an October sort of city even in spring."
-Nelson Algren-
A Buffalóba vezető utunk során Chicagoban tett rövidke látogatás során a város emlékezetes módon nem hogy nem lopta be magát a szívünkbe, de egyenesen komoly fenntartásokat támasztott azzal kapcsolatban, hogy mennyi időt akarunk ott eltölteni a továbbiakban. Hogy érzékeltessem a blog archívumának méreteit, magunkat fogom idézni:
„A jármű gond nélkül le is tett minket Chicago belvárosában, ahol aztán hajnali 6-kor a kihalt, büdös, gusztustalanul koszos, és a számtalan látott film miatt akaratlanul is ijesztő utcákon át magunk mögött hurcibálva a kis bőröndöt megkerestük a metrót. Ha a fenti jelzőkkel írtam le az utcát, akkor a magyar nyelv eszközkészletét végtelenül szegényesnek érezném annak érzékeltetésére, hogy mennyire nyomasztó volt a földalatti vasút szolgáltatásait igénybe venni.”
És hogy egy füst alatt a hitelességünk mellé odabiggyesszek egy kérdőjelet, amelyre aztán rögvest egy felkiáltójel formájában meg is adjuk a feleletet: helyreigazítás következik! Chicago ugyanis a kétségtelenül kevésbé impozáns, és a filmek miatt sztereotip előítéletektől nem mentes környékein túl igazán élhető, sőt: egyenesen szép részekkel is rendelkezik. A látogatásunk azért sikerült igazán jóra, mert elvárásainkat nagyjából a 0 szintre degradáltuk, ehhez képest csupa pozitív élmény ért minket a röpke 30 óra alatt.
Utolsó kommentek