Wisconsini élményeink ismét gyarapodtak, ez alkalommal a Schultz Farm meglátogatásával. Az ISS (International Student Service) jóvoltából mindössze 10$-ért kivittek Cottage Grove-ba, ahol egész napos programmal vártak minket. Az első meglepetés maga az utazás volt, mivel sárga iskolabuszokkal szállították a népet a Schultz család házához. A nép nem meglepetésszerűen ismét főleg kínai és egyéb ázsiai diákokat jelentett. Mint megszámoltuk, a törököket is európainak elkönyvelve, összesen heten képviseltük az öreg kontinenst. A sárga busz az itteni BKV-s Ikarusoknak feleltethető meg: műbőr ülések, nincs légkondi, és már 20 éve legalább utasokat szállít. Mindenesetre ez is nagy élmény volt.

„Az örök nap még bágyadtan ragyog,

De tavaszosok már a csillagok

S az éjszakában zizzenő neszek,

Egy új világ susogja már: leszek!”

-Juhász Gyula-

Rövid itt tartózkodásunk alatt már megtapasztaltuk, hogy az itteni időjáráshoz képest az OTP részvény árfolyama egy sziklaszilárd, kőbe vésett állandó. Amíg otthon pontosan tudhatjuk, hogy az esetek 90%-ban melyik irányból fúj a szél, honnan jöhet felhő, nagyságrendileg hány fok várható, addig itt ezek a fogalmak teljesen értelmüket vesztik. Az áramlatok teljesen véletlenszerűen hol a sarkvidék felől, hol a Nagy-tavak felől, hol a forró préri irányából süvítenek komoly erővel, és a megvadult nyáj módjára vágtázó bárányfelhők nem győznek átbucskázni egymáson a gyönyörű kék háttér előtt. Kinézve az ablakon szinte semmit nem tudunk meg az időről, maximum azt, hogy esik-e. Két egymást követő nap előfordult, hogy az azonos látkép mintegy 15 Celsius különbséget rejtett el a napsugarak mögé. Tovább után kitavaszodik!

„…havat hord a szél…”

-Beatrice- 

Az már régóta tudott dolog, hogy a hírforrások egy jelentős része sokkal fontosabbnak tartja azt, hogy VV Alekosz látta a Fény utcai piacon egy doboz töpörtyű majszolása közben BB Jolánkát, miközben az Kiszel Tünde reggeli zacskós tejének kiszakadásáról olvasott a Bors magazin fölé hajolva egy mérsékleten trendi színű pufidzsekiben, amit ráadásul a sarki halárus pultjának támaszkodva össze is maszatolt egy szatyornyi Norbi update sózott hering kézhezvétele közben, mint mondjuk a világ vezető külföldi híreit, vagy uram bocsánat egy korszakalkotó tudományos eredményt. Azt is tudjuk, hogy sportcsapataink vagy világklasszis teljesítményt nyújtanak, vagy a játékvezető szemet kiszúró módon csalt ellenünk, esetleg “magyaros módon összeomlottak”, vagy a világ szégyenei, akikbe a tepertős pogácsa is kár, nem hogy a pénz… Szociológia szempontból érdekes, morálisan pedig ingoványos volt látni, hogy a kézicsapat kezdeti lendületét a nép fiainak egy tetemes hányada Nagy Laci gyalázásával “ünnepelte” a Facebookon. Mindezek fényében is meglepő azonban, hogy még az időjárás jelentés is lehet bulváros! Tovább után megpróbálunk felnőni a feladathoz, hogy megint szót emeljünk az itteni télről immár megfelelő hangnemben!

Ha nem néztünk volna ma reggel időjáráselőrejelzést, már azt hinném, tényleg elmarad az idei tél. Sajnos jönnek azok a hideg szelek, nem is lassan, de még pár napig élvezhetjük a tavaszias napsütést, és a pluszokat (°C-ban). Jelenleg nem ment még délebbre a kacsák, ludak és egyéb vándormadarak egy része, hiszen tudnak még itt is halászni.

„És ne felejtsétek el, hogy nagyon sokat fizettek ezért az oktatásért, úgyhogy hozzátok ki belőle a maximumot!”

- Christopher J. Rutland –

Hazánkban számos dolog van, amihez mindenki ért, és még egy kicsivel több, amiről mindenkinek van véleménye. Előbbiek közt élre kívánkozik a pálinka főzés és borászat foci, de nem sokkal marad le az oktatásügy, nyelvtanulás és szoros hajrában, de félig-meddig már a másik tartományba átcsúszva érkezik az egészségügy örökzöld témaköre. Mindenkori vezetőink szép hagyományokat ápolván adnak is bőven muníciót az úton-útfélen előkerülő okfejtésekhez, a legújabb hírek hallatán most éppen a tandíj borzolja a kedélyeket. Már-már olyan ez, mint az időjárás: ha más nincs, ezzel kapcsolatban mindig el lehet engedni egy kis napi felgyülemlett feszültség csomagocskát pár keresetlen cikornyás körmondat kíséretében. Hiszen ha esik, az is rossz, mert kirohad a gyümölcs, de ha nem, az is, mert akkor meg elszárad…

Kedves hallgatóink, 12 óra (lett volna, ha időben felrakom ezt a posztot, de így meg 13:45) – földrajzi fekvéstől függően 19, 20, 15, 16, esetleg egyéb csillagidő -, rövid híreinket hallják:

„Hát igen, itt nem a Szűz Mária mozaikja van kint, hanem Jordané...”

-Erika- 

Amint egyszer egyik ismerősünk megjegyezte annak idején egy legendás palini focizás alkalmával: “minden nőnél megvan az a szög, amiből jól néz ki! Vegyük például X barátnőjét... őőő... na itt például nincs...”. Ez a végtelen bölcsesség fokozottan igaz egy ingatlanhirdetésre, legyen az albérlet, nyaraló, vagy bármi más. Kedvencünk egy görögországi eset, amikor a tenger 200 méterre volt: igen, légvonalban. Közte autópálya, vasút, kerítés, lezárt strand. A mi strandunk pedig úgy 1,5 kilóméterre... Mielőtt betoppannánk jövendőbeli lakásunkba, repüljetek velünk Madisonig, avagy itt az ideje az első postnak, ami szombat hajnalban gépelődik, és ki tudja mikor kerül fel a blogra!

„let your parents know they have nothing to worry about!  You're in good hands and Madison is a super friendly town”

-Nicole Zimmer, egy ügyintéző levél végén…- 

48 óra van hátra az indulásig, és még adósak vagyunk két posttal, amelyeket vagy megírok most, vagy hallgatunk mindörökre. Az egyik a jövendőbeli városunkról szólna – hogy némi tényanyaggal is kiegészítsük a már ismert kedvcsináló videót -, a másik pedig az egyetemről. Ismeretanyagunk alighanem szélsebesen fog bővülni mind a két témakörben, gyorsan illusztrálva sok-sok fényképpel is a Google által feldobott ábrák gyűjteményét, de egy rövid ismertetőt azért megosztanánk a történelem és adatok iránt fogékony olvasókkal. Tovább után az USA 81. legnagyobb városáról szólunk!

Amerikában autót bérelni jó! Nem csak azért, mert sok helyen meg lehet tenni relatíve kedvező áron, kellemes kezelőfelületeken, mert egyszerű a felvétel és leadás, olcsó a benzin és mindig lehet parkolni, hanem mert ezzel a művelettel kapcsolatosan rendszeresen érik különböző élmények az embert! Tovább után bomba üzletekről, repterekről és a Ford Mustang kabrió legendájáról!

Az 1848-as állammá válást követően a wisconsini gazdaság komoly változásokon esett át. A borzok letették a csákányt, és a bányászat helyébe a mezőgazdaság lépett elsősorban a déli területeken. Hamarosan vasútvonalak létesültek a szállítás megkönnyítése végett, és számos, földművelésre alapuló cég alapult, mint például a J.I. Case & Company, amely a termeléshez szükséges szerszámokat állított elő. Az állam 1860-ra az ország vezető búza termelőjévé vált.

A remekül hangzó Wisconsin nevet némi meglepetésre egy francia felfedezőnek, Jacques Marquette-nek köszönheti az utókor. Ő játszotta a történelmi postás szerepét, aki megismertette a világgal az indiánok által Meskousing-nek nevezet folyó körüli vidéket 1673-ban. Szerencsénkre az állam neve a későbbi apróbb írásmódbeli változtatásokat is megúszta „eaoux” és egyéb francia végződések nélkül. Az angoloknak persze még a később kialakult Ouisconsin elnevezésben is meghaladta az egészségügyi határértéket az egymásmellé írt magánhangzók száma, így alakult ki a mai név 1845-ben. A megalakuló állam 1848-ban csatlakozott az USA-hoz 30.-ként a sorban. Tovább után történelem az USA előtti időkből!

“Washington, DC is to lying what Wisconsin is to cheese.”

-Dennis Miller- 

Wisconsin büszkélkedhet az egyik „legcoolabbul” hangzó névvel az államok sorában, ez nem is lehet kérdés. A tekintélyt parancsoló karakteres „W”, melyet egyetlen magyar sem tud akcentus nélküli tökéletességgel útjára engedni elkerekedő ajkairól már önmagában maga mögé utasít olyan egyszerű betűhalmazokat, mint Florida vagy Buffalo. De mit tud ez a hely a puszta nevén túl, és hol is van egyáltalán? Tovább után sajtos borzokról, Rómáról, Gerald Butlerről és választásokról!  

On, Wisconsin! On, Wisconsin!
Grand old badger state!
We, thy loyal sons and daughters,
Hail thee, good and great.
On, Wisconsin! On, Wisconsin!
Champion of the right,
"Forward", our motto
God will give thee might!"

-Wisconsin State Song-

Gondolatban felröppenve az imént bemutatott jövendőbeli lakásunk képzeletbeli erkélyének még csak oda sem gondolt korlátjáról, egyenesen a csillagos eget vesszük célba, és meg sem állunk az emelkedésben addig, amíg alattunk Wisconsin állam zöldellő síksága ki nem tölti a látóhatárt. Nem állíthatjuk, hogy ez a fenséges vidék az USA-ban a kelet-nyugat viszonylatot leszámítva bármilyen más szempontból központi pozícióban lenne – noha előválasztásoknak is helyt ad -, de mivel ez lesz az otthonunk, kicsit itt az ideje barátkozni vele!

Szépen lassan hangolódunk az utazásra, ennek keretében a rovatban még lesz majd néhány video. Kezdenénk egy 54 másodperces montázs sorral, amiben megfér egymás mellett Obama, az amerikai foci és természetesen a hó is…

Az emberek szeretnek magasra menni, messze látni.

-BME, marketing kurzus egyik első mondata-

Az anyagi alapon történő szűkítés – mely lényegében földrajzi határokat szabott – után jött csak a neheze: tengernyi lehetőség közül kiválasztani azt a néhány intézményt, amelyet megpróbálunk kitartó ostrommal bevenni. Fegyverzetünk néhány egy rakás még a gyártósoron rostokoló pdf dokumentum (életrajz, motivációs levél, kísérő levél, publikációk, stb.), irányzékunk a világháló, hírszerzésünk a Google. Szempontjaink pedig… miért pont ezen a téren ne szeretnénk „magasra menni”? És ki ne szeretne magasra menni? Az emberi természet alapvető velejárója alighanem a sikeréhség, a nagyra vágyás, az ég felé kapaszkodás: egy ilyen lehetőségből bizony ki kell hozni a legjobbat! Tovább után rangsorokról, Floridáról, honlapokról és keresési algoritmusról! 

„I don’t know where I’m going,

But, I sure know where I’ve been”

-Whitesnake-

Meg van tehát a miként. Jön a következő kérdés: „hova?”, hisz ez is rajtunk áll. Miért pont Wisconsin, miért éppen nem Alaszka? A helykeresés során több csípőből történő megközelítés lehetséges:

• Nem teljesen mindegy? így is, úgy is a tenger túloldaláról van szó…
• Ha már lúd, legyen kövér: MIT, Stanford, Caltech, stb.
• A fentiek esélytelenek, szóval valami közepes, kevésbé neves egyetem, ahol biztosabb a siker, mert lasszóval fogják a hallgatókat az 51-es körzetből.
• Turisztikai és kulturális megfontolások, avagy legyen jó hely síelni (Colorado), szörfözni (San Diego), túrázni (Montana), vagy éppen kiélhessük Nebraskában a végtelen kukoricaföldek iránt táplált gyengéd érzelmeinket.
• Darts táblának használva a térképet a jószerencsére bízzuk magunkat.

Az elsőben oly kevés igazság van, mint Arizona autóútjain hajtűkanyar. Noha néha a nagyravágyás a siker ellensége, a második nem is olyan álomszerű, mint gondolnánk. Más akadály van, mint a nagy név. A harmadik pedig teljesen racionális, de azért érdemes itt is jobban körbe nézni, akár a negyedik – komoly tervek esetén másodlagos, de azért 10-20%-ban mégis megfontolásra érdemes – szempontot is be lehet építeni. Tovább után más egyéb mellett bostoni heverőkről, iowa-i ördögszekerekről és sok-sok dollárról lesz szó!