„Az örök nap még bágyadtan ragyog,
De tavaszosok már a csillagok
S az éjszakában zizzenő neszek,
Egy új világ susogja már: leszek!”
-Juhász Gyula-
Rövid itt tartózkodásunk alatt már megtapasztaltuk, hogy az itteni időjáráshoz képest az OTP részvény árfolyama egy sziklaszilárd, kőbe vésett állandó. Amíg otthon pontosan tudhatjuk, hogy az esetek 90%-ban melyik irányból fúj a szél, honnan jöhet felhő, nagyságrendileg hány fok várható, addig itt ezek a fogalmak teljesen értelmüket vesztik. Az áramlatok teljesen véletlenszerűen hol a sarkvidék felől, hol a Nagy-tavak felől, hol a forró préri irányából süvítenek komoly erővel, és a megvadult nyáj módjára vágtázó bárányfelhők nem győznek átbucskázni egymáson a gyönyörű kék háttér előtt. Kinézve az ablakon szinte semmit nem tudunk meg az időről, maximum azt, hogy esik-e. Két egymást követő nap előfordult, hogy az azonos látkép mintegy 15 Celsius különbséget rejtett el a napsugarak mögé. Tovább után kitavaszodik!
Idén nem volt ilyen.
Múlt hétfőn a március egy olyan hóviharral köszöntött be a nem túl acélos tél lezárásaként, hogy gyakorlatilag nem látszott az út túloldalán lévő épület. A pletyka és mendemonda terjedés exponenciális törvényeinek megfelelve ma már azt mondanám, hogy öklömnyi hópelyhek hullottak alá és a hőmérséklet is jócskán fagypont alatt volt. Ehhez képest vasárnap már pólóban bicikliztünk ki a mozihoz, bár visszafele igencsak fűteni kellett már magunkat belülről a rossz hatásfokkal működő szervezetünkből kierőszakolt hővel, melyet a rövid országúti kerékpár sprint szakasz melléktermékeként bocsátottunk a természet rendelkezésére.
A folyamat tovább erősödött, és ma melegrekordnak számító 80 Fahrenheit-ig kúszott a hőmérő higanyszála, azaz 25 fok volt… Emlékeztetnék mindenkit, hogy Madison valójában a mediterrán európai országokkal van egy vonalban, és ilyen időben ez érződik is: egyrészt a tavak trópusi páratartalmat biztosítanak, másrészt igencsak tüzesen süt le a nyári nap sugára. Este 7-kor kellemes kora nyári melegben kocogtunk a tópart mellett, az előrejelzések pedig már megosztották az állampolgárokkal, hogy példátlanul meleg tavasz elé nézünk (napsugár érinti a lábunk nyomát is:)). Ez alól csak észak-nyugat képez kivételt, ironikus módon Kaliforniában komoly havazások okoznak problémát. A tartós meleg azonban valószínűleg kevésbé melengeti az alabamai, nebraskai, indianai szíveket, ugyanis a sajátos hőmérséklet eloszlás példátlanul acélos viharszezont vetít előre a tornádó folyosóban elhelyezkedő államokban (az aggódó rokonsággal megosztanánk ismét, hogy Wisconsin ezen kívül található, és a kevés pozitívum egyike a lakótömbünkkel kapcsolatban, hogy ténylegesen kőből/téglából/betonból van).
A napokban tehát élvezhetjük már a gondtalan fotoszintézis okozta feltöltődést, a kesztyűről hamarosan rövidnadrágra válthatunk, este pedig a takarót ledobva törölgethetjük magunkról a váratlanul lecsapódó párát álmatlanul forgolódva…
