Üdvözlünk minden olvasót, véletlenül kattintót, e-mailben meghívottat és google által valamiért ideirányított böngészőt! Ez az oldal első sorban arra hivatott, hogy hírt adjon az otthoni ismerősöknek a Madison-ban töltött 12 hónapunk eseményeiről, némiképpen csökkentve az érdeklődő honfitársak számára megírandó e-mailek számát. Hogy miért kerültünk Madison-ba, hogyan, minek és kiknek köszönhetően – és mi köze ennek egy elmaradt budapesti nagyberuházáshoz na meg a kengurukhoz -, milyen körülmények közt, arra majd kitérünk egy későbbi posztban – hisz van még idő a felszállásig -, most az elején kezdenénk: kik is vagyunk mi, és mit találtok majd ezen az oldalon. Hajtás után részletek!
Két BME-s hallgató vagyunk, mindketten a PhD tanulmányok habfehér tarajos hullámú vizein evickélünk a végcél felé a Vegyész és a Gépész Karon. Ismeretségünk a középiskola elejéig kanyarodik vissza, de ennek a kalandos, rózsaszín történetnek szövevényes fonalát nem bogoznánk most itt ki: aki tudja, tudja, aki nem, nem. Lényeg, hogy gimnáziumi első randink után 8 évvel – lassú víz partot mos – sor került tavaly tavasszal a másodikra is, ami után alig 1 évvel azon kaptuk magunkat, hogy az exponenciálisan gyorsuló folyamatok eredményeként éppen közös Wisconsin állambeli lakásunk bérleti szerződéséhez adjuk fel az előleget – mindez viszont külön bejegyzést ér majd, mert a látszólag egyszerű mechanizmus a világ vezető ipari nagyhatalma esetében váratlanul bonyolulttá tud válni. Minősítésünk: research assistant, „munkaadónk” a University of Wisconsin, lakhelyünk a University Avenue Madison városában. Repülőjegyeinket a Lufthansa biztosította a Morea Travel-en keresztül, ösztöndíjunkat a Rosztoczy Foundation állja, álmainkat magunknak szőjük, várakozásainkat az én fél éves korábbi USA ösztöndíjam tapasztalatai táplálják… Az élmény megfizethetetlen lesz, a fentiek csak majdnem, minden másra ott a MasterCard!
Hogy mi várható az oldalon? Nagyon sok minden. Először is: rengeteg jövendőbeli amerikai élmény! Azok számára talán lesz némi redundancia, akik az Arizona blog-ot is rendszeresen olvasták, de ne csüggedjenek: a kanadai határ hófödte, néha tornádó tépázta, skandináv származású viking telepesek által benépesített tóvidéke aligha egyezik meg a mexikói peremvidék latínók lakta sivatagos környezetével. A visszaszámlálás során bemutatjuk hova megyünk, mik a célok, hogy találtuk a lehetőséget, mit kell elintéznie annak, aki hasonló kalandra vállalkozik, mire kell figyelni, mennyire kell előre gondolkozni, stb. Mielőtt valaki azt hinné, hogy méla unalom lesz ez a rész, rá kell cáfoljak… de nem is mentegetőzöm előre, várjátok ki! Lesz szó a Magyar Posta gördülékenységéről, az amerikai ügyfélszolgálatok e-mailes ügyintézéséről, az albérletszerzés buktatóiról… Beismerem, ez még mindig nem hangzik úgy, mint egy Steve Jobs prezentáció, de higgyétek el: pár hét, és olvashatjátok majd a bizonyítékot, ez nem csak ígéret!
Az elején leszögeznénk néhány fontos dolgot: szeretünk magasra menni, messze látni, mint szinte minden ember. Éppen emiatt kirándulni vágyó olvasóinkkal megosztanánk a visszaszámlálás során néhány korábbi, európai utazás élményeit, hátha tudunk új célpontokat mutatni. A sort persze számos tengerentúli állomás bővíti majd terveink szerint, de nem akarom lelőni a poénokat… mindent a maga idejében. Lesznek továbbá poszt aláfestő zenék a hangszeren játszott fajtából, illetve sok fagyi, mert ezen élelmiszer mindkettőnk szerint a kerék és a Google óta az emberiség egyértelműen egyik legfontosabb találmánya. Nem lebecsülve ezzel például a hajvasaló, vagy az állítható ülésfűtés jelentőségét és szociológiai szerepét. Lesznek még cikornyás körmondatok, áthúzott sorok, kitekert szóviccek, amiket később még én is letagadok majd, és sok-sok hasonlat, ahogy azt a korábbi blogokat olvasók már megszokhatták.
A célközönség igen változatos: aggódó szülők; kiutazást tervező a meglátogatásunkig már a hátralevő napokat számoló, félig már előttünk összepakolt testvérek; barátok, munkatársak, csapattársak, ismeretlen böngészők. Éppen emiatt a zömében szórakoztató jellegű, vagy éppenséggel hasonló cipőben járóknak támpontot nyújtó írások mellett egyetemi kollégáink számára várhatóak szakmaibb jellegű híradások is, valamint kikerülhetetlenek a névre szóló „inside joke”-ok – talán még 3 szavas játék is lesz.
Még 10 hetünk van hátra az indulásig, ami nagy izgatottságunkban tovaröppen, mint az ólomszárnyú betonbagoly (Bödőcs copyright:) )… Tarts hát velünk!
/Az olvasóktól az aktív részvétel, hozzászólás, megosztás nem kötelező, de minimum elvárt!:) /
Ezennel indul az óra: T-70 nap.
