Több, mint két hét után épp itt az ideje, hogy beszámoljak az USA-beli első benyomásaimról. Eddig csak filmekből és mások elmondásai alapján volt elképzelésem az itteni hétköznapokról. A filmek szeretnek a szélsőségekben mozogni:  vagy a nagyon gazdag réteget, vagy a nagyon szegény negyedeket mutatják be, a hétköznapi lét a rendezők számára unalmas… A kicsit értékelhetőbb elbeszélések alapján pedig Tucsont és Floridát ismerhettem meg távolról, de azok meg innen olyan messze vannak, mint Róma Helsinkitől, és most már gyanítom,  a különbség is legalább akkora.

„I don’t know where I’m going,

But, I sure know where I’ve been”

-Whitesnake-

Meg van tehát a miként. Jön a következő kérdés: „hova?”, hisz ez is rajtunk áll. Miért pont Wisconsin, miért éppen nem Alaszka? A helykeresés során több csípőből történő megközelítés lehetséges:

• Nem teljesen mindegy? így is, úgy is a tenger túloldaláról van szó…
• Ha már lúd, legyen kövér: MIT, Stanford, Caltech, stb.
• A fentiek esélytelenek, szóval valami közepes, kevésbé neves egyetem, ahol biztosabb a siker, mert lasszóval fogják a hallgatókat az 51-es körzetből.
• Turisztikai és kulturális megfontolások, avagy legyen jó hely síelni (Colorado), szörfözni (San Diego), túrázni (Montana), vagy éppen kiélhessük Nebraskában a végtelen kukoricaföldek iránt táplált gyengéd érzelmeinket.
• Darts táblának használva a térképet a jószerencsére bízzuk magunkat.

Az elsőben oly kevés igazság van, mint Arizona autóútjain hajtűkanyar. Noha néha a nagyravágyás a siker ellensége, a második nem is olyan álomszerű, mint gondolnánk. Más akadály van, mint a nagy név. A harmadik pedig teljesen racionális, de azért érdemes itt is jobban körbe nézni, akár a negyedik – komoly tervek esetén másodlagos, de azért 10-20%-ban mégis megfontolásra érdemes – szempontot is be lehet építeni. Tovább után más egyéb mellett bostoni heverőkről, iowa-i ördögszekerekről és sok-sok dollárról lesz szó!