Ahogy megérkeztünk a nagy sziklás-hegységbeli kirándulásunkról, átpakoltam a bőröndöm, és másnap reggel utaztam is Kanadába. Pihenésre nem sok idő maradt, de eléggé fel voltam pörögve ahhoz – nem csak a rengeteg kávétól, amit mostanában ittam -, hogy ez ne zavarjon igazán.

„Niagara is… is really something!”

- Jaal B. Ghandhi –

Témavezetőm a fenti mondattal engedett utamra, mikor engedélyt kértem a 3 munkanapnyi eltávozásra az északi „testvérekhez”, kik „oly közel állnak az USA-hoz”. Ennél jobban nem is lehet, és nem is kell kifejezni, hogy mit is jelent a Niagara, és milyen érzés a lábainál állni. Talán ezt érzi egy mezei pocok, amikor életében először lát vizelő elefántot, vagy egy mélán szundikáló pelikán a mellette a levegőbe csapó bálna farokuszony vízpermetének árnyékában prüszkölve. Nagyobb, mint ahogy elképzeled, kékebb, mint ahogy várod, és a megfigyelési távolsághoz mérten nedvesebb is, mint ahogy azt szeretnéd. Ami meglepő, hogy az előzetes képzelgés ellenére is meglepő a dolog, mint egy költségvetési vita, továbbá hogy viszonylag csöndes. Mi valamilyen okból kifolyólag féktelen hangrobajra számítottunk, amelyben beszélni sem tudunk egymással. Ez majdnem teljesült is, viszont az egyszerű elnyomás helyett a képződmény ezt azzal érte el, hogy látványával leejtette az állunk, amúgy olyan volt, mint egy hibrid Mustang lenne: erőteljes és csöndes…

„Az utazás nem arról szól, hogy mit nézünk meg, hanem inkább arról, amit közben átélünk.”

-Nicholas Sparks-

Gondban vagyok. Hazaértem az egyetemről 10 és fél óra után, lehuppantam a kanapéba, ölembe vettem a laptopot, és hosszas késlekedés után éppen neki akarok állni a Niagaránál tett kirándulásunk krónikájának, de nem találom a megfelelő szavakat. Azt hittem könnyű lesz, hiszen mindenki hallott már róla, majdnem mindenki látott róla képeket, és mindenki azt hiheti, hogy el tud képzelni egy nagy vízesést. És nem… Itt ülök, velem szemben a falon a beszerzett poszterünk díszeleg rajta a természet eme lenyűgöző alkotásával, és még sem megy igazán… Mert mit mondhatnék, amit nem mondott el még más? Mit mutathatnék, amit nem láttatok már máshol? Semmit… semmit, mert egyszerűen nem lehet visszaadni azt az érzést, amit az ember ott él át. Soha nem voltam ilyen karnyújtásnyi távolságra ilyen döbbenetes és lehengerlő erőtől. Nem éreztem még magam ilyen pindurinak, és őszintén örültem annak, hogy meg tudtam lepődni. A Grand Canyonban tett kiránduláshoz tudnám hasonlítani az élményt. Ott is tudtam, hogy mit fogok látni, tudtam, hogy nagy lesz, de amikor az ember odatámaszkodik a korláthoz, mit odatámaszkodik, amikor kiszáll az autóból, és meglátja a korlátot a felemelkedő pára előterében, akkor nem akar mást, csak szaladni, mint egy kisgyerek, és tátott szájjal csodálkozni! Mert nem tehet mást! Tovább után előzmények, amíg megtalálom a megfelelő hangot!

„A meglepett ember végigtapogatja a tárgyakat, vajon valódiak-e, s aztán saját magát, hogy igazán ő-e az?”

-Victor Hugo (kiejtés miatt megadjuk!)- 

Visszatértünk Kanadából szerény hajlékunkba, mint a luxus ÁFA gondolata a közéletbe. Kanada lenyűgözőnek bizonyult, még úgy is, hogy az idő okozta megszorítások eredményeként az 5 napba nem fértek bele az északi nemzeti parkok, vagy a távoli British Columbia. A Niagara mellett állva a fenti idézethez hasonlóan éreztük magunkat: hitetlenkedve. Erika a Maid of the Mist hajó fedélzetén konkrétan tátott szájjal nézte a dübörgő habtengert, miközben arcunkról törölgettük a vízpárát. A fáradtság és időhiány miatt egyelőre nincs részletes poszt, de van egy erőt demonstráló videó tovább után, valamint a jobb oldali hasábból a képekre kattintva elérhető fotóalbum, hiszen már tömött sorokban követeltétek a grafikus számadást. Újítás még az utazásaink során megtett távokat összesítő számláló szintén a jobb oldalon. Amíg megszületik a több kötetes eposz a hoki országáról, addig is jó fénykép nézegetést, a vizuális élményt nem is rombolnám tovább karakterfüzérekkel!

“The cool thing about being famous is traveling. I have always wanted to travel across seas, like to Canada and stuff.”

-Britney Spears (USA)- 

A fenti zseniális Britney idézettel vezetném be első nagyobb volumenű kirándulásunk felvezető cikkét. A művésznővel szemben ugyanis számunkra Kanada – minő meglepetés – valóban az óceán túloldalán található, jelenlegi állomáshelyünket tekintve viszont „csak” a Nagy Tavak túloldalán. Mivel Kanadát általában csak a földgömbön látjuk, így ez az alig 2 cm látszólag jelentéktelen táv, de valójában 800km repülésről beszélünk. Mikor ezeket a sorokat olvassátok – már azok, akik ezzel kezdik a napjukat a munkahelyen -, mi éppen itteni idő szerint hajnali 1 fele felkelünk, hogy egy újabb kis szeletkét váltsunk valóra nagy álmainkból! Tovább után rövid program és előkészületek! /Áginak pedig ott a 3 szó, magyarázat a cikk végén/