„Minden háborúnak van egy hőse!”

-Stanley Motss /Amikor a farok csóválja…/-

A fenti idézet jutott eszembe többször is Obama beszédét hallgatva, amelyről még egy poszt erejéig szólnunk kell. Ezúttal nem a tartalomról lesz szó, sokkal inkább a formáról, ami legalább annyira fontos, és bizonyos szempontból még árulkodóbb a szemléletbeli különbségeket illetően! Tovább után példákról, emberi történetekről, Clint Eastwood-ról és a jövő horizontját fürkésző tekintetekről!  

/A poszt alapjául a személyes benyomások mellett Frei Tamás Facebook oldalán olvasott különálló történetek szolgáltak./

 „Blue 92, cross… Hut-hut!” 

Az utóbbi időben a cikkek megjelenési frekvenciája olyannyira lecsökkent, hogy az olvasó azt hihetné: egyre távolodunk otthonról, a Doppler-effektus kiterjedt az információ áramlására is… Valójában csak a blogon eddig nem reprezentált dolgos hétköznapok közvetett hatásai érződnek. Amíg újra feltöltődnek a kis .doc dokumentumok bytejai, megosztanánk az NFL films által készített klipet a szezon legszebb felvételeiből. Noha továbbra sem vagyok hatalmas amerikai foci rajongó, azt azért el kell ismerni, hogy a sportág körítése és technikai háttere lenyűgöző! Tovább után lassítások, amorf módon deformálódó testrészek, ide-oda táncoló bogyók és repülő gladiátorok a tojáslabda birodalmából (annak is érdemes megnéznie, akit hidegen hagy az egész sport)!