„A KRESZ nem az a szabályrendszer, ami a Mestert keretek közé szoríthatja...”

-Laci- 

A Forma-1 gyakorlatilag elképzelhetetlen brazil versenyzők nélkül: Senna, Piquet, Massa, Barrichello, Fittipaldi, hogy csak a legnagyobbakat említsük. A portugál anyanyelvű ország mellé idén Maldonado révén pedig Venezuela is felkerült az autósportok térképére, csatlakozván a Montoya által fémjelzett Kolumbiához és a Fangio által képviselt Argentínához is. Perui versenyzőről azonban még nem hallottam sem ebben a sportban, sem raliban. Az alig több mint 1 hetes kirándulásunk során rengeteg alkalmunk volt különböző gépjárművek utasaiként behatóan tanulmányozni a perui sofőrt természetes életterében, és rögvest meg is világosodtunk a fentiekkel kapcsolatban. A rali egyszerűen unalmas lenne nekik, hiszen noha ott vannak a pálya széléről szétrebbenő nézők, de nincs kit megelőzni külső ívről szerpentinen... A Forma-1 meg szót sem érdemel: belátható kanyarok? Hibátlan útburkolat? Biztonsági korlát? Ne vicceljünk kérem... Tovább után két videó és némi elemzés az utakról! 

Több, mint két hét után épp itt az ideje, hogy beszámoljak az USA-beli első benyomásaimról. Eddig csak filmekből és mások elmondásai alapján volt elképzelésem az itteni hétköznapokról. A filmek szeretnek a szélsőségekben mozogni:  vagy a nagyon gazdag réteget, vagy a nagyon szegény negyedeket mutatják be, a hétköznapi lét a rendezők számára unalmas… A kicsit értékelhetőbb elbeszélések alapján pedig Tucsont és Floridát ismerhettem meg távolról, de azok meg innen olyan messze vannak, mint Róma Helsinkitől, és most már gyanítom,  a különbség is legalább akkora.

Hiába jött el az "élet a világmindenség meg minden" sorszámát viselő poszt, idő hiányában ismét néhány kis hiánypótló apróság következik, mert az immár 10 nappal ezelőtti múlt hétvégi beköltözésünk utolsó darabjának lépernyőre vetése továbbra is várat magára. Ezúttal a közlekedés néhány otthonitól eltérő aspektusára világítunk rá.   

Az USA-val kapcsolatban számos sztereotípia él a köztudatban. Ezek jelentős része kisebb vagy nagyobb mértékben felfújt, de valós tényen alapuló közhely, mások viszont teljesen képtelen badarságok, amelyeket valahol az irigység, valahol pedig a mi életszemléletünktől gyökeresen különböző dolgok iránt érzett ellenszenv táplál. Itt most nem is térnék ki a két kedvencre: minden amerikai kövér és/vagy hülye, de legalább unalmas és antiszociális… már épp eleget koptattam a billentyűket a témakörben korábban, és tapasztalatom szerint a vaskalapos USA gyűlölők - akiknek legközvetlenebb kapcsolata az államokkal a Knight Rider volt 86-ban - amúgy is meggyőzhetetlenek. Van viszont egy dolog, ami kétség kívül igaz: autó nélkül pokoli nehéz! Lássuk, miként hidalhatjuk át a 3 gyerek, 5 szoba és 4 kerék hiányát!