„A felfedezés öröme nem abban rejlik, hogy nehéz a hátizsák és tör a bakancs, hanem abban, hogy magam, személyesen élhetem át a befogadható természettel való találkozás pótolhatatlan érzését.”

-Lehoczky János- 

Visszatértünk az utolsó nagy utazásunkról és már csak néhány hét választ el minket az Európába való hazarepüléstől. A felejthetetlen Sziklás-hegység túra után a képek százait szelektáltam, és csak úgy cikáztak az emlékek a fejemben. Az USA annyi különböző dolgot jelenthet valaki számára. Annyi egymástól független gondolatot ébreszthet, annyi megalapozott és megalapozatlan sztereotípiát kapcsolhatunk hozzá a hamburgertől a koszos nagyvárosokon át, Irakon keresztül a bevándorlók kérdéséig. Nekünk is számtalan dolgot fog jelenteni, életünk meghatározó része marad. De ha egy dolgot kell kiemelnünk, akkor azt hiszem most azt mondanánk: számunkra – az itt nem járóknak talán paradox módon – az USA a világ egyik legszebb országaként marad meg, ahol az ember igazán kiszabadulhat a hétköznapokból a csodálatosan gazdag természetbe, és olyan helyeken járhat, amelyek semmi mással össze nem hasonlíthatóak. Tovább után egy képeslap gyűjtemény saját fotókból, mert a képek mindennél beszédesebbek (az első 3 még az arizonai időkből, a többi mind idei)!

„Ha igazán látni akarsz, ne csupán a szemeidet nyisd ki. Tárd ki szívedet is!”

- Gaston Rébuffat-

Egy blog jellegéből adódóan olvasóink azzal szembesülhettek, hogy mi előbb tárjuk ki szívünket és gondolatainkat, mint sem hogy bármit adnánk a böngészők kíváncsi szemeinek. Tettük mindezt a képek küldésével kapcsolatos rengeteg felkérés ellenére, melyeket már indulás előtt ránk zúdítottak, és melyek számossága már-már elgondolkodtatott: kifestő könyveket, színezőket kellene vinni ajándékba az egy év elteltével. Eme hiányosság részleges pótlása végett a húsvéti verőfényes napsütésben megörökítettük a kampusz főbb darabjait, mert noha párszor be lett linkelve, azt azért még mi sem gondoljuk komolyan, hogy valaki a Google Street View-n végig barangolt az épületek közt. Tovább után séta a nagy-nagy egyetemi központban, szemünk az új Canon volt, színezőnk a tavaszi virágzás, akadályozónk pedig az a rengeteg foton, melyek viháncolva gurgulásztak minden létező felületről – főleg a világos aszfaltról - hunyorgó szemünkbe és eme képességgel nem rendelkező objektívunkba.

 „Ezzel az objektívvel távoli dolgokat max. akkor fogsz fotózni, ha közel mész hozzá.”

-Hoszi-

Ez a poszt lényegében semmilyen érdemi újdonsággal nem fog szolgálni, leszámítva egy információtechnológiai újítást, ami a szuperlusta olvasók számára is elérhetővé teszi a fényképeket a „Töltsetek fel minél több képet!” kívánalom teljesítése érdekében. (Nem beszélve arról, hogy az Indafotó számos agysejtemet lebontotta, és engem is megkímél ez a váltás.) Tovább után tehát pár fénykép, és az eszköz, ami elkövette őket! 

„-Palin?

-Tudod, az olyan mint Los Angelesben Beverly Hills!”

-ismeretlen-

A fenti beszélgetés kapcsán megtudtuk annak idején, hogy Nagykanizsának is megvan a maga Beverly Hills-e – bármilyen jót is lehetett akkor ezen mosolyogni, majdnem olyan jót, mint amikor a fodrásznál tudta meg anyu, hogy mi bizony a Seychelle-szigeteken töltöttük a nyarat (hatalmas buli lehetett, mert senki nem emlékszik sajnos) -, így azt hiszem ennek fényében nincs város, amelyen belül ne aggathatnánk ki egy hasonló címet néhány utcanév táblára közvetlenül a „Tiszta udvar, rendes ház” mellé. Madisonban bizonyára van több szép környék is, de a mi eddigi kedvencünk a Mendota tó partján található az egyetemi szállásoktól északra.

„Ősz húrja zsong,

jajong, busong

a tájon

s ont monoton

bút konokon

és fájón.”

- Verlaine –

Kivéve itt, nálunk! Itt ugyanis a várakozásokkal ellentétben parádésan jól alakul az ősz. Egyrészt még nincs fagy, másrészt pedig az idő nagy részében verőfényes napsütés világítja meg a csodás színekben pompázó fákat. (A helyiek szerint is ez az elmúlt idők legjobb októberi időjárása, amin mi nem is nagyon lepődünk meg, hisz a napocska kézen fogva jár velünk!) Fákból pedig van bőven. Eddig talán kevés képet mutattunk a városról, következzen most némi szombaton készült őszi összeállítás az arborétumról, a lakhelyünktől mintegy 500 méterre található Mendota, és kicsit messzebb lévő Wingra-tó partjáról! Tovább után színkavalkád, ide kattintva pedig még több kép!

„A meglepett ember végigtapogatja a tárgyakat, vajon valódiak-e, s aztán saját magát, hogy igazán ő-e az?”

-Victor Hugo (kiejtés miatt megadjuk!)- 

Visszatértünk Kanadából szerény hajlékunkba, mint a luxus ÁFA gondolata a közéletbe. Kanada lenyűgözőnek bizonyult, még úgy is, hogy az idő okozta megszorítások eredményeként az 5 napba nem fértek bele az északi nemzeti parkok, vagy a távoli British Columbia. A Niagara mellett állva a fenti idézethez hasonlóan éreztük magunkat: hitetlenkedve. Erika a Maid of the Mist hajó fedélzetén konkrétan tátott szájjal nézte a dübörgő habtengert, miközben arcunkról törölgettük a vízpárát. A fáradtság és időhiány miatt egyelőre nincs részletes poszt, de van egy erőt demonstráló videó tovább után, valamint a jobb oldali hasábból a képekre kattintva elérhető fotóalbum, hiszen már tömött sorokban követeltétek a grafikus számadást. Újítás még az utazásaink során megtett távokat összesítő számláló szintén a jobb oldalon. Amíg megszületik a több kötetes eposz a hoki országáról, addig is jó fénykép nézegetést, a vizuális élményt nem is rombolnám tovább karakterfüzérekkel!

„Ha egy rendszer adiabatikusan zárt (vagyis a környezetéből nem vesz fel hőt), akkor a rendszerben lejátszódó spontán folyamatok során a rendszer entrópiája mindaddig nő, amíg be nem áll az egyensúlyi állapot.” 

Ígéretünkhöz híven következzen ma néhány kép az itt töltött harmadik napunk estéjéről. Igen, jól hallottátok, még a harmadik napon is így nézett ki minden. Pontosabban addigra szabadult csak el igazán az entrópia a lakásban… Ahogy a „Telepesek érkezése” sorozatban már olvashattátok, nem nagyon maradt szabad percünk a rendrakásra, ráadásul az eszközpark sem állt rendelkezésre, így a képek az utókor számára pont a maximális rendezetlenség állapotát örökítették meg. Másnap délelőtt minden a helyére került, és megkezdődött a kicsit nyugodtabb élet…

Midőn megemlítettük a blogot, számos ismerősünk azonnal jelezte: „Rakjatok fel majd jó sok képet!”. Mivel a vevőnek mindig igaza van, továbbá az olvasó az első, és aki korán kel aranyat lel, így most jön néhány nem túl agyon magyarázott kép.  

Vasárnap délelőtt pihenés gyanánt a Mendota tó felé vettük az irányt, hogy kihasználva a kínálkozó vízfelületet, evezőt ragadjunk. A cél két egyes kajak lett volna, de a kínálat nem megléte okán végül kettes kenu lett belőle. Persze nem versenykenuról beszélünk, hanem egy masszív fémjószágról, de a bemutatott – nem tudok jobb szót használni, legfeljebb csak idézőjelekkel tompítom a burkolt nagyképűség látszatát – „teljesítményünk” alighanem minden alapot megadott volna arra, hogy letagadhassuk származásunk: még hogy kenus nemzet… Megtettünk 1 óra alatt pár száz métert, azt is olyan nyomvonalon, mint egy átlagos évi komplett gyümölcstermés folyékony halmazállapotú manifesztációját egymaga betakarító gazda reggel 8-kor a hegyről hazafele egy dupla 8-assal ellátott Csepel bicikli nyergében, amelynek pedálja maga köré tekerte a bomló csehszlovák szöszmösz-mackó szárát. Kiderült továbbá, hogy Erika bátrabban áll ki egy csúszós kőszikla peremére párszáz méter magasan, mint ahogy egy kenu önálló himbálódzását tűri a csónak orrában.:) Újabb képpel gyarapodott az „amikor nem volt őszinte a mosoly” gyűjteményünk.Rólam nincs kép, mert annyira végképp nem voltunk stabilak, hogy a fényképezőt előre adjam...:)

A ma reggeli elképzelések alapján a héten Wisconsin állam bemutatása következett volna soron, amit azon szerencsétlen körülményből kifolyólag, hogy elfogytak az előre beállított és megírt postok, egy videoval akartam felvezetni, amíg megírom a megálmodott anyagot. A youtube-ból azonban egyelőre nem sikerült kipréselnem egy a célt kellőképp szolgáló audiovizuális segédanyagot, ezért most Madison városára vetünk egy pillantást, mert ez a téma kellőképpen jól illusztrált:

Szépen lassan hangolódunk az utazásra, ennek keretében a rovatban még lesz majd néhány video. Kezdenénk egy 54 másodperces montázs sorral, amiben megfér egymás mellett Obama, az amerikai foci és természetesen a hó is…

„Winter is coming!”

-Ned Stark- 

Új rovatunkban különösebb kommentárok nélkül próbálunk éreztetni néhány momentumot, pillanatot, képet, jelenséget, érzést, ami jövendő lakhelyünkhöz kapcsolódik. Nagy volt a kísértés, hogy bulvárosan, szenzációhajhász módon és közhelyesen a legtriviálisabb képpel nyissunk: Wisconsinban télen hideg van, és igen, esik is! El is csábultunk, így jöjjön néhány téli pillanat az egy éjszaka leesni képes hóról – ezen a ponton végképp eldőlt, hogy nem lesz saját autónk – valamint az ennek okán kiadott egyetemi szünet hagyományos felhasználásáról! A valósághoz hozzátartozik, hogy az összes felvétel legendás hóviharokhoz kapcsolódik, amelyekből évente azért csak nagyságrendileg 1 van. Hajtás után hópihe!