Midőn megemlítettük a blogot, számos ismerősünk azonnal jelezte: „Rakjatok fel majd jó sok képet!”. Mivel a vevőnek mindig igaza van, továbbá az olvasó az első, és aki korán kel aranyat lel, így most jön néhány nem túl agyon magyarázott kép.
Vasárnap délelőtt pihenés gyanánt a Mendota tó felé vettük az irányt, hogy kihasználva a kínálkozó vízfelületet, evezőt ragadjunk. A cél két egyes kajak lett volna, de a kínálat nem megléte okán végül kettes kenu lett belőle. Persze nem versenykenuról beszélünk, hanem egy masszív fémjószágról, de a bemutatott – nem tudok jobb szót használni, legfeljebb csak idézőjelekkel tompítom a burkolt nagyképűség látszatát – „teljesítményünk” alighanem minden alapot megadott volna arra, hogy letagadhassuk származásunk: még hogy kenus nemzet… Megtettünk 1 óra alatt pár száz métert, azt is olyan nyomvonalon, mint egy átlagos évi komplett gyümölcstermés folyékony halmazállapotú manifesztációját egymaga betakarító gazda reggel 8-kor a hegyről hazafele egy dupla 8-assal ellátott Csepel bicikli nyergében, amelynek pedálja maga köré tekerte a bomló csehszlovák szöszmösz-mackó szárát. Kiderült továbbá, hogy Erika bátrabban áll ki egy csúszós kőszikla peremére párszáz méter magasan, mint ahogy egy kenu önálló himbálódzását tűri a csónak orrában.:) Újabb képpel gyarapodott az „amikor nem volt őszinte a mosoly” gyűjteményünk.Rólam nincs kép, mert annyira végképp nem voltunk stabilak, hogy a fényképezőt előre adjam...:)
Utolsó kommentek