„Nézd, ha egyedül betévedsz a környékükre éjjel, bajban vagy. Az nem a te vidéked, nincs semmi keresnivalód ott. Az a mi környékünk!”

-Chango- 

Megfáradtan, de boldogan lépdeltünk le a kelő nap fénye mellett a Bahamas Celebration gyönyörű hajójáról a gazdag reggeli elfogyasztása magunkba tuszkolása után West Palm Beach földjére. Mellettünk a beton panelek illesztésein elsuhanó vasúti vagonok hangját idézően kopogó bőröndök, gondolatainkban megannyi ragyogó emlék, körülöttünk a trópusokat szomorúan búcsúztató szemerkélő eső, gyomrunkban még a hajó ringása, kezünkben a térkép a vasútállomás felé vezető úttal, előttünk pedig az utca képe…

„Ma este itt lesz a színpadon Magyarország 8 legjobb énekese!”

-Tilla-

Odahaza már rég eljött a pillanat, amikor a tehetségkutató show-k átfordultak önmaguk paródiájába, és a magukkal mit kezdeni nem tudó, feltűnési viszketegségben szenvedő műsorvezetők és zsűritagok éppen csak el nem kezdtek Kossuth-díjakat osztogatni a fentihez hasonló megmosolyogtató ömlengések közepette. Annyit bizonyára megtanultunk az elmúlt 5-6 évben, hogy a 10 millió szövetségi kapitány országa legalább 1 millió TOP10 énekest is kitermel évről-évre, akikre még több forintnyi SMS-t is hajlandóak vagyunk áldozni.  Ezen bőség ellenére mégis őszinte lelkesedéssel tudok bemutatni most valakit, kis túlzással egyszerűen csak az út széléről.

„A legjobb, ha békén hagyjuk őket. Az aligátorok legalább annyira távol akarnak lenni tőled, mint te tőlük!”

-Jack Hannah-

Florida meggyőződésem szerint a nemzet játszótere, de legalább ilyen helytálló, ha az ország jómódú nyugdíjas otthonaként aposztrofáljuk a lelógó kis államot – valamelyik idióta vígjátékban az utóbbi tulajdonság is megihlette a szereplőket egy ráaggatott jelző kreálása kapcsán. Valószínűleg nagyon sok minden miatt érdemes meglátogatni, de ha mindent átszűrünk a személyes érdeklődésünk rostáján, akkor két dolog akad fent igazán: a Kennedy Space Center és az Everglades. Előbbi most kimaradt a programból, hiszen jóval északabbra található, illetve már volt szerencsém eltölteni ott két napot, utóbbi viszont vastagon terítékre került egy kalandos nap keretében, amely során megtanultuk: a látóhatárig derült ég csak annyit jelent, hogy abban a percben éppen nem esik az eső, továbbá hogy van, amikor a természet még a mi objektívünkhöz is túl közel jön! Tovább után megint térdig gázolunk az élővilágban! 

 „Nem tudom fürdettek-e már tyúkot folyékony hidrogénben… még nem??”

-ELTE Fizikus szak (2007) szállóige R.M. munkássága nyomán-                            

A floridai élménybeszámolót teljes egészében fel lehetne építeni olyan dolgok füzéréből, amit most csináltunk először a történelem során, és ehhez még folyékony hidrogént sem kellett használni. Most azonban még nem a többé-kevésbé napsütéses kalandokról lesz szó, hanem néhány válogatott esetről az elmúlt hetekből, amelyeket követően magunkban – vagy néha magunkon kívül is – elmosolyodtunk: „Óóó, hát ilyen se történt még velünk!”. Tovább után bemutatjuk, hogy egy azon írásban megférhet egymás mellett a Száguldó Őrnagy, a sarki drogdíler, egy kémiai Nobel-díjas és egy amerikai vámtiszt is! 

„Beznicza Márk gondolatban már a Bahamákon jár…”

-Borók tanárnő, irodalom órák visszatérő motívuma-

Szinte hihetetlen, de már több mint 4 hónapja megérkeztünk Kaliforniából. Azóta a dolgos hétköznapok munkáltak, és gondolatainkat lekötötték a lombikok, lézerek, Matlab kódok, kiértékelő programok és leginkább a jövő tervezése. Ha sebtiben átfutom az eseményeket, hamar be kell látnom: bizony pokoli fordulatos, és életünk hátralevő szempontjából meghatározó volt ez a tél, ami wisconsin-i léptékkel mérve elmaradt mint a Real Madrid győzelem Münchenben… Gyakorlatilag észre sem vettük, hogy hova tűnt el ez a 4 hónap, és már azon kaptuk magunkat, hogy hivatalosan is kezdetét veszi a nyár holnap! Ehhez egyelőre repülőre kell ülnünk, de ha a nyár nem jön hozzánk, akkor majd Mohamed megy a hegyhez, vagy legalábbis valami hasonló!