„Rules are rules, remember? If we don't have them, we are savages!”

-Mahone ügynök (Szökés)-

A ma történtek szinte példátlan módon egyből bekerülnek a krónikákba, no nem azért, mert félek, hogy elfelejteném őket, egész egyszerűen csak nem szeretném újból végiggondolni a több szempontból is tanulságos – és még többől idegesítő – események láncolatát, mely oda vezetett, hogy ma délután 5-kor már kimerülten aludtam el egy könyv mellett az ágyikóban ahelyett, hogy lelkesen termeltem volna az adat- és tudásbiteket az egyetemen. Tovább után némileg kielégítjük azon olvasóink igényeit, akik valami rosszat is szeretnének hallani a döglődő-imperialista nyugat világából (a Határátkelő blogot olvasgatva kétségünk nem lehet afelől, hogy ez a fogyasztói kör létezik), illetve elkerüljük azt a Steve Jobs-i „valóságtorzító mezőt” melynek eredményeként mindent kényszeresen pozitívan állítanánk be, ami Hegyeshalom után történhet a világban. Szó lesz egy elbukott vizsgáról, az EU-s szabályozások hiánya okozta kétségekről, állampolgárság váltásról és a német precizitás hangszerén elpengetett hamis dallamokról!

Az Apple 700000 gyári munkást foglalkoztat Kínában, mégpedig azért, mert ezen munkások irányításához ott helyben szükség van 30000 mérnökre is. 'Egyszerűen nem találok ennyit itt az USA-ban' – mondta Jobs [egy Obama-val folytatott beszélgetés során] – 'Ezeknek a gyári mérnököknek nem kell PhD-vel rendelkeznie, nem kell zseniknek lennie, egyszerűen csak a gyártáshoz szükséges alapvető mérnöki ismeretekre van szükségük. Ha majd tudunk ennyi ilyen végzettségű embert képezni, akkor a gyárakat hazahozhatjuk.'

-Walter Isaacson: Steve Jobs-

A szemünk előtt kibontakozó XXI. századi népvándorlás napjainkban komoly muníciót szolgáltat számos fejtegetés számára, legyen akár szó egy egyszerű tömegközlekedési eszközön elhangzó beszélgetésről, egy szociológia tanulmányról, egy jövőjét tervező fiatal elhatározásának érlelődéséről vagy éppen egy nacionalista húrokat pengető párt propaganda anyagáról. A ki- és bevándorlás a mindennapok része lett, a hírek állandó témája. Épp a napokban jelent meg, hogy milyen új magaslatokba érkezett a Németországba kitelepülő magyarok száma az elmúlt fél évben. Emellett a hazánkat érintő tény mellett azonban még figyelemreméltóbb az, hogy ez év januárja és júliusa közt, 6 hónap alatt összesen fél millió határon túlról érkezővel – vagyis egy komoly méretű város populációjával - bővült Merkel országának közössége.

Nézd milyen patinás bizalomgerjesztő objektum...

-Török (Blöff)-

Mielőtt nekiláttam volna megírni a mai bejegyzést, rápillantottam, hogy mikor is született utoljára írás hasábjainkon. Meglepetten tapasztaltam, hogy a blog életében példa nélküli hosszúságú szünet állt be, amivel csak azt akartuk érzékeltetni veletek, hogy a fél világ beutazása után most ténylegesen oda lettünk szögezve íróasztalainkhoz. Apropó íróasztal, még azt sem meséltük el, hogy végül miként tettünk szert egy hajlékra, melyben egyáltalán elhelyezhető egy megfelelő bútordarab! Tovább után a bérlakás udvarán ácsorgó kedves kis kuckónkról, melynek sajátos bája egyre inkább szívünkbe lopja magát, csak a falak ne lopnák ki belőle a belül rekedt gázok belső energiáját!

„John: - Mióta számít a tükör és a sárvédő extrának?

Becsületes Ed, használtautó kereskedő: - Ne haragudjon uram, de az ön által megcélzott árfekvésben még a kerék is extrának számít.”

-Garfield képsor-

A lakásbérlésnek úgy indultunk neki, mint életünk első nagy túrájának: majdnem szandálban, vagyis tüneményes naivitással vegyes felkészületlenséggel. Roppant idealista módon úgy gondoltuk, hogy 1 hónap alatt röhögve találunk magunknak egy megfelelő ingatlant, amely minden eddigi lakásunknál jobb lesz, és öröm lesz hazamenni 3 éven keresztül. Optimizmusunk odáig fajult, hogy az első napokban nem is kerestünk akárhol, csak megfelelő földrajzi fekvésű helyeken. Később aztán szépen lassan változtak az igények, a kínálat viszont sajnálatos módon nem. Tovább után némi kép- és helyzetelemzés következik!

„De ugye eljössz még,
Ugye eljössz még,
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést!”

-Karthago-

Nem az elefánt dübörgést fogjuk hallani, hanem ahogy Európa legnagyobb ultra csoportja a híres Südtribüne-n egyetlen hatalmas sárga falként felmorajlik majd, amint...

Minden idegen országba költözés egyik legelső lépése – amint arra a kifejezés is nagyon találóan utal – maga a „költözés”, amelynek értelemszerű előfeltétele, hogy legyen hova... Az elmúlt pár hónapban nem csak az derült ki számunkra, hogy ez nem egy triviálisan megoldható kérdés Darmstadt és általában Németország esetében, hanem hogy bizony az eljövő egy évben még párszor vissza kell térnünk majd erre a kezdő mezőre. Tovább után falból lógó drótok, pesti bérlakásokat megszégyenítő fürdőszobák és a tendereztető albérlő keresés intézménye következne, ha előbb nem kéne bemutatnunk azt, hogy miként nem találtunk lakást, csak szobát a tenger másik oldaláról!

"Happiness is a journey, not a destination.
Dance as though no one is watching you.
Love as though you have never been hurt before.
Sing as though no one can hear you.
Live as though heaven is on earth."

- Father Alfred D'Souza -

2011. június 9-én kezdtük írni a blogot. Azóta a bejegyzések sorszámát tekintve 167-ig jutottunk, és most nyilván a hazaérkezés következtében egyfajta lezárás következhetne. Hosszas gondolkodás – és némi HTML ismeret felfrissítése - után azonban úgy döntöttünk, hogy nem csukjuk be végleg a mindenki számára nyitott könyvet, hogy új címen újat indítsunk – többek közt azért, mert a blog.hu-n nem lehetek admin ennyi oldalon egyszerre –, hiszen már megszoktátok ezt! Viszont kicsit átstrukturáltuk az oldal szerkezetét, hogy a rendszerhez szokott lelkünk is megnyugodjon, és az olvasóknak se kelljen új címeket megjegyeznie, továbbá hogy elkerüljük a wisconsin-i élmények virtuális porral való „belepődését” (és nem húzta alá!). Tovább után jöjjön a „második kötet” bevezetője, és némi technikai jellegű információ!

„Your work is going to fill a large part of your life, and the only way to be truly satisfied is to do what you believe is great work. And the only way to do great work is to love what you do. If you haven't found it yet, keep looking. Don't settle. As with all matters of the heart, you'll know when you find it. And, like any great relationship, it just gets better and better as the years roll on. So keep looking. Don’t settle.”

-Steve Jobs-

Be kell hogy valljam: nem szeretem Steve Jobs-ot. Nem azért, mert nem tartom fontosnak és nem ismerem el a cégéhez fűződő vívmányokat, hanem mert nem értek egyet azokkal az elvekkel, amelyeket az Apple képvisel, és nem szeretem azon jelenségek egy részét, melyeket termékeik és reklámjaik generálnak. Ettől függetlenül nekem is tetszett a legendás beszéde, melyet oly sokan hivatkoznak meg, és melyet ezeken a hasábokon is közzétettünk már. Az elmúlt hetekben, hónapokban ismét újjá értékelhettem az idézett mondatokat, melyek tágabb perspektívában szemlélve talán egész életemet végigkísérték, de legalább a felsőoktatáshoz kapcsolódó részét. Most itt ülök a laptoppal az ölemben – igen, egy iPad helyett – a Wingra tó partján egy úszómesteri emelvényen, és a szikrázó tavat nézem az elmúlt pár nap/hét történéseit végiggondolva.