"Felpüffedt a hasam, a fogam tiszta mák, bájgli függő lettem, nem bír el az ágy!"

-Irigy Hónaljmirigy-

Az előző posztban megpengetett nemzeti öntudat húrjain játszunk tovább… az elmúlt hetekben, mit hetekben, amióta tudatosult bennünk, hogy amerikai földön ünnepeljük első közös Szentesténket, rájöttünk, hogy nem tudunk elszakadni gyökereinktől: egyszerűen szükségünk van a betevő kiló mákra Karácsonykor, mert ha nincs mákos bejgli az asztalon, akkor akár vissza is adhatjuk az útlevelünket. Olyan közös pontunk ez, mint a fagyi függőség – a marhahús-szilva vonalon még vannak különbségek, de az olajbogyó elméletnek megfelelünk. A mákot pedig nem olyan egyszerű beszerezni, mint azt gondolná két vidéki gyermek, akiknek a nagyszülei kertjében vidáman ringanak a gubók mint a Gladiátor elején a búzamezők… Tovább után arról, hogy miként lett fánk – azon túl, hogy 500 g búzaliszt, 200 ml tej (2,8%-os), 40 g élesztő, 50 g porcukor, 60 g olvasztott vaj, 5 db tojássárgája -, és hogyan lehet Torgyán doktor nyomdokain járva chilei közbenjárással cseresznyét mákot importálni a külvárosból.  

A kezdetekben már szó esett arról, miért is Madisonba megyünk, és kiktől kértünk, illetve kaptunk meghívót, de talán épp itt az ideje részletesen írni arról, pontosan hova is készülünk, és ott mit fogunk csinálni.

Utóbbit egyelőre én is csak körvonalakban látom, inkább az általam elképzelt jövőt tudom lefesteni.Tovább után mák, szalámi, szilícium-szilícium kettős kötések és Lexusok!