174. A ló túloldalán...

 2012.12.09. 14:41

Több mindent, kevesebb semmit”

-Kétfarkú Kutya Párt-

Lovas nemzetnek tartja magát a magyar, de valahogy mégsem akaródzik megülni azt a paripát... Valahányszor előáll egy vitás helyzet, egy bizonyos nézeteket sértő szituáció, az ember nekilódul, hogy felháborodásában felpattanjon arra a bizonyos rakoncátlan paripára és kivont karddal nyargaljon a megoldásra váró problémák ellen, de valahogy mindig az lesz a vége a dolognak, hogy a nagy, elégedetlenségből táplálkozó lendülettel Berki Krisztiánt megszégyenítve libbenünk át a jószág felett, és zúgó fejjel csattanunk a betonon a ló túloldalán. Ráadásul ekkor felocsúdva vesszük csak észre rendszerint, hogy az általunk fénylő pegazusnak látott ló valójában egy kivénhedt öszvér csupán...

Az elmúlt napokban ismét elszabadult a nagy tandíj mizéria, és elnézve a híreket, az üzenőfalakat, a blogokat és elsősorban a hallgatói szervezetek megszólalásait nyugodtan kijelenthetjük: ballisztikus röppályára állva süvítünk össztársadalmilag a ló túloldala felé...

Címkék: oktatás vélemény tandíj

What makes America the greatest country in the world?”

-The Newsroom-

AMERICA_USA-NUMBER-1.jpgA minap Attis átküldött egy linket, mely egy filmrészletre mutatott: az HBO új sorozatának, a Newsroom-nak egy majd 5 perces részletére. A jelenetben a hallgatóság soraiból egy fiatal, egyetemista lány tesz fel kérdést egy errefelé szokásosnak mondható panelbeszélgetés végén a jelenlévőknek. A kérdés roppant egyszerű:

Össze tudnák foglalni 1 mondatban, hogy önök szerint miért Amerika a legnagyszerűbb ország a Földön?”

A 3 jelenlevőből kettő elsüti a szokásos közhelyeket: lehetőség, sokszínűség, „szabadság és szabadság”... A harmadikat a moderátor addig nyaggatja – el nem fogadván eredeti válaszát: „a New York Jets miatt” –, amíg az egy 2 perces, ingerült monológgal áll elő, benne a végkövetkeztetéssel:

Tehát amikor azt kérdezed tőlem, hogy mi tesz minket a legnagyszerűbb országgá, fogalmam sincs, hogy egyáltalán mi a ******* beszélsz!!”

Maga a jelenet – tovább után egészben megtekinthető – természetesen eltúlzott: tapasztalataink szerint egy ilyen beszélgetésen a moderátor nem kezd el kötözködni, egy egyetemista hallgató pedig soha nem tenne fel egy ilyen kérdést... Mindezzel a karikatúra jelleggel együtt is remek ez a pár perc, mert ezzel kapcsolatban rengeteg kis gondolatfoszlányt össze lehet fűzni az egyik leginkább kőbe vésett amerikaiakkal kapcsolatos sztereotípiáról: miért gondoljuk, hogy ők a legnagyszerűbbnek gondolják magukat? Miért gondolhatnák ők magukat a legnagyszerűbbnek, és a közhiedelem ellenére sokan miért nem gondolják ezt mégsem?

Címkék: oktatás vélemény politika olaj apollo hadsereg sztereotípiák wisconsin blog

„Nyugati zászló alatt hajózunk, de a világgazdaságban keleti szél fúj, és az a hajós, aki nem veszi figyelembe, hogy milyen szél szerint kell forgatni a vitorláját, az valószínűleg pusztulásra ítéli saját magát és a rakományát is.”

-Orbán Viktor-

 

Kína az elmúlt években a mindennapi életünk része lett. Eleinte gyanakvóan pislogtunk a 'Made in China' faliratra, majd ugyanez a 3 szó szinte szállóige értékű lett. A kezdeti piacozásokból mára boltok, üzletek, sőt: üzletházak lettek. A „no name” szövet pólókat felváltották a Pamu, Adiads, stb. melegítők, majd a valódi márkás cuccok, vagy azokkal egyenértékű hazai termékek, mára pedig már a saját okos telefonok is ott állnak a kék sarokban az Apple és Androidok kihívóiként. A budapesti utcákat ellepték az ár/érték arányban csak a gyros-osok által megszorongatható kínai éttermek, és velük együtt egyre inkább gyarapodnak a bevándorlók is, akiknek ferde szemét igen gyakran az állampolgárok is ferde szemmel méregetik... A világgazdaság színtere is megváltozott, és hirtelen arra lett figyelmes a világ, hogy az USA államkötvényeinek jelentős részét Kína birtokolja, hogy európai vezetők csúsznak-másznak a kínai delegációk előtt, és saját kormányunk is az ő szelüket szeretné vitorlájába fogni. Ezen a ponton világgazdasági elemzésekbe nem bocsátkoznék, mert nincs meg hozzá a szakmai ismeretem (és mert a rendelkezésre álló, kibocsátott kínai statisztikai adatokat amúgy is csak a sci-fi kategóriába lehet sorolni), de annyi bizonyos: a kínai gazdaság jelenlegi formája számos kihívással küszködik, és lelkes ajnározásuk semmiképpen sem fogadható fenntartások nélkül, még ha valami misztikus okból kifolyólag szeretik is a lelkes USA gyűlölők puffogtatni a szólamokat, mi szerint: „majd a Kínaiak jól megmutatják nekik, „Végre lejár az USA ideje, Kínára kell figyelni”, stb. Ezen emberek közül nagyon sokan nem tudnak semmit az amerikai átlag polgárról, ténylegesen soha nem jártak az Államok területén... Még annál is kevesebben tették tiszteletüket azonban Kínában... Ráadásul erről a hatalmas és misztikus országról sokkal kevesebb információ jut el hozzánk a médián keresztül is: nem tájékozódhatunk hozzávetőlegesen a filmekből, a hivatalos közlemények tartalma és a valóság közti korreláció minimum kérdéses, kínai ismerőssel pedig elég kevesen büszkélkedhetnek. Felmerül tehát a kérdés: mit is tudunk valójában Kínáról? (Tovább után első kézből szerzett élmények egy több órás beszélgetés kivonata alapján.)

Címkék: kína oktatás vélemény politika nagyvilág történelem wisconsin blog

„A tudományos emberfő mennyisége a nemzet igazi hatalma.”

-Széchenyi István-

Volt egy pillanat, amikor már majdnem elhittem… Már majdnem elkezdtem bízni abban, hogy a tudományos-műszaki pálya újra megbecsültté és hangsúlyossá válik majd a felsőoktatásunkban, és országunk esetleg elindul azon az úton, ami például Dél-Koreát felemelte. Lelkesedéssel fogadtam a keretszámok vonatkozó szakokon történő emelését, és látván az amerikai diákokra gyakorolt hatást és a hallgatók többségének otthoni hozzáállását, üdvözöltem a tandíj gondolatának felvetődését is… Bizakodtam. A pozitívnak ítélt alapkoncepciók részleteinek kibontása és kidolgozatlansága láttán már alábbhagyott kicsit ez a pozitív érzés, de az igazi mélyütést a héten kapta meg… Nem önmagában a plágium ténye, és a Schmitt Pál mai lemondását megelőző hercehurca keserített el igazán, mert ez önmagában csak egy állatorvosi ló, egy széles panorámás illusztráció az igazán lehangoló állapotokról, melyek sokkal fontosabbak a közvetlen történéseknél. Ez az ügy számomra nem maga „az esemény”, inkább csak a reflektor, ami rávilágított az igazán mélyen gyökerező értékrendbeli problémákra és a vezetői szinten meglévő kettősbeszédre, őszintétlenségre, inkompetenciára, az utolsó csepp a teljes hitelvesztés régóta telő poharában… Sajnos az árulkodó nyilatkozatok, az elejtett félmondatok igazi, mélyebb tartalmát elnyomta a „Lopott, csalt, hazudott, mondjon le!” könnyen lefordítható, média által kánonban skandált üzenete, mindösszesen egyetlen nagyobb nyilvánosságot kapott jegyzet foglalkozott az ezen túl levonható konzekvenciákkal.

Címkék: oktatás vélemény politika kultúra értékrend wisconsin blog

103. Obama víziója

 2012.02.06. 04:48

 „Minden alkalommal, amikor arra a zászlóra nézek, arra gondolok, hogy a sorsunk és végzetünk össze van fonódva…

[...]

Senki nem egyedül építette ezt az országot! Ez a nemzet azért nagyszerű, mert együtt építjük, mert csapatként dolgoztunk, mert mindig ott állunk a másik mögött. És amíg ehhez tartjuk magunkat, addig nincs túl nagy kihívás, nem létezik túl nehéz feladat. Amíg fenntartjuk ezt az eltökéltséget, addig az utunk előre vezet, és a jövőnk reményteljes…”

-Barack Obama-

A politikai beszédeket, évértékelőket, kampány műsorokat természetüknél fogva a világ minden pontján minimum fenntartásokkal kezeli a kissebségben lévő gondolkodó állampolgár. Az elhangzottakra ráenged egy szűrőt, egy komparátort, ami összeveti a valósággal azt, kicsit kevergeti, érleli a kapott párlatot, majd eldönti, hogy a végterméket egyáltalán el kívánja-e fogyasztani. Még hatványozottabban igaz ez Magyarországon, ahol már csak legyintünk akkor is, ha az általunk éppenséggel támogatott párt képviselője szól a néphez. Emiatt egészséges szkepticizmussal és kritikára készen ültünk le Obama évértékelő beszéde elé. Mivel alig fél éve vagyunk itt, így még annyi alapunk sincs az egyes állítások hitelességi fokának megállapítására, mint odahaza – nem értjük teljesen az államigazgatási rendszert, nem tudunk gyakorlatilag semmit az egészségügyről, az adózásról még annyit sem, stb. -, de a tőlünk oly távoli amerikai gondolkodásmód és életszemlélet megértéséhez hozzá tartozik az ilyen irányú tájékozódás is. 

Természetes, hogy nem vehetjük készpénznek az elhangzottakat, különösen nem választási évben. Nem gondoljuk, hogy akár csak a fele megvalósulna az elnök által felvázolt vízióknak a kitűzött időintervallumokon belül. Nem látunk rá a felemlegetett számokra sem, a statisztika pedig sokszor nagyon sok értelmezési és prezentálási lehetőséget ad. Ennek ellenére szólnunk kell erről az anyagról, mert ha eltekintünk minden zavaró körülménytől, félretesszük az USA elleni előítéleteket, kiszűrjük a nyilvánvalóan marketing és propaganda célokat szolgáló paragrafusokat és leolvasztjuk azt a cukormázat, ami miatt az „annyira amerikai” rovatba is besorolhatnánk ezt a posztot, akkor elgondolkodtató irányelveket hallhatunk. Külön-külön egyik témakör sem falrengető újdonság, de némiképp meglepő volt mindezt egy csokorban Barack szájából hallani. Nem egy olyan is akad köztük, amely akár otthon is megszívlelendő lehetne, amely országtól függetlenül is értékelhető (lásd.: idézet fent – ha azt nem sikerül USA ellenes gúny nélkül elolvasni, és elvonatkoztatni a környezettől, akkor kár is tovább haladni)… Tovább után elemekről, oktatásról, bevándorlásról, hazai termékekről és adókulcsokról!

Címkék: oktatás kormány korea bevándorlók obama k f wisconsin blog

56. Mindennapok a vegyész karon

 2011.09.27. 07:03

Egy hónap egyetemi tapasztalatait szeretném megosztani veletek. Ennyi idő talán elég volt ahhoz, hogy az eddigi benyomásaim már lényegesen ne változzanak az itteni viszonyokról, ha mégis, majd azt is megírom.

 

Címkék: oktatás kémia fatima nadja uow m kémia labor kerim wisconsin blog

Ken Robinson szórakoztató és egyben elgondolkodtató beszédét tálaljuk így hétfő reggel az olvasók elé az iskola és a kreativitás kapcsolatáról. Megéri azt a 19 percet, még ha a munkahelyen nem is lehet lopva végignézni, ráadásul magyar felirat is van hozzá!

 

 

Címkék: oktatás kreativitás wisconsin blog

süti beállítások módosítása