„Minden alkalommal, amikor arra a zászlóra nézek, arra gondolok, hogy a sorsunk és végzetünk össze van fonódva…
[...]
Senki nem egyedül építette ezt az országot! Ez a nemzet azért nagyszerű, mert együtt építjük, mert csapatként dolgoztunk, mert mindig ott állunk a másik mögött. És amíg ehhez tartjuk magunkat, addig nincs túl nagy kihívás, nem létezik túl nehéz feladat. Amíg fenntartjuk ezt az eltökéltséget, addig az utunk előre vezet, és a jövőnk reményteljes…”
-Barack Obama-
A politikai beszédeket, évértékelőket, kampány műsorokat természetüknél fogva a világ minden pontján minimum fenntartásokkal kezeli a kissebségben lévő gondolkodó állampolgár. Az elhangzottakra ráenged egy szűrőt, egy komparátort, ami összeveti a valósággal azt, kicsit kevergeti, érleli a kapott párlatot, majd eldönti, hogy a végterméket egyáltalán el kívánja-e fogyasztani. Még hatványozottabban igaz ez Magyarországon, ahol már csak legyintünk akkor is, ha az általunk éppenséggel támogatott párt képviselője szól a néphez. Emiatt egészséges szkepticizmussal és kritikára készen ültünk le Obama évértékelő beszéde elé. Mivel alig fél éve vagyunk itt, így még annyi alapunk sincs az egyes állítások hitelességi fokának megállapítására, mint odahaza – nem értjük teljesen az államigazgatási rendszert, nem tudunk gyakorlatilag semmit az egészségügyről, az adózásról még annyit sem, stb. -, de a tőlünk oly távoli amerikai gondolkodásmód és életszemlélet megértéséhez hozzá tartozik az ilyen irányú tájékozódás is.
Természetes, hogy nem vehetjük készpénznek az elhangzottakat, különösen nem választási évben. Nem gondoljuk, hogy akár csak a fele megvalósulna az elnök által felvázolt vízióknak a kitűzött időintervallumokon belül. Nem látunk rá a felemlegetett számokra sem, a statisztika pedig sokszor nagyon sok értelmezési és prezentálási lehetőséget ad. Ennek ellenére szólnunk kell erről az anyagról, mert ha eltekintünk minden zavaró körülménytől, félretesszük az USA elleni előítéleteket, kiszűrjük a nyilvánvalóan marketing és propaganda célokat szolgáló paragrafusokat és leolvasztjuk azt a cukormázat, ami miatt az „annyira amerikai” rovatba is besorolhatnánk ezt a posztot, akkor elgondolkodtató irányelveket hallhatunk. Külön-külön egyik témakör sem falrengető újdonság, de némiképp meglepő volt mindezt egy csokorban Barack szájából hallani. Nem egy olyan is akad köztük, amely akár otthon is megszívlelendő lehetne, amely országtól függetlenül is értékelhető (lásd.: idézet fent – ha azt nem sikerül USA ellenes gúny nélkül elolvasni, és elvonatkoztatni a környezettől, akkor kár is tovább haladni)… Tovább után elemekről, oktatásról, bevándorlásról, hazai termékekről és adókulcsokról!
Képzeljük el, mire lehetnénk képesek, ha követnénk a példájukat!
Ez azonban még önmagában nem elég az USA és Európa esetében. Az Egyesült Államokban mostanában ismerték fel, hogy mekkora problémát okoz az az elmúlt évtizedekben elharapódzó folyamat, amelynek során a gyártás jelentős része külföldre települt és ezzel együtt az effektív gyártás és tervezés folyamata nem csak strukturális, de földrajzi értelemben is szétvált. A fejlesztésért felelős szakemberek ennek eredményeként gyakorlatilag nem is találkozhatnak a megvalósítás lépéseivel, nincsenek tisztában annak követelményeivel, ami mostanra már oda vezetett, hogy akadályozza az újításokat is. A fejlődés lassulása mellett természetes velejárója a folyamatnak, hogy a gyártósorok leépülésével számos munkahely szűnt meg, valamint a többnyire Ázsiában tevékenykedő cégek a kapott adókedvezmények miatt jelentős mennyiségű bevételtől fosztják meg az államot és ezzel együtt az állampolgárokat is. A puszta szólamokon túl – meglehetősen szokatlan módon egy politikai beszédtől – konkrét elképzeléseket is prezentált az elnök: megszüntetnék a külföldre települő gyárak kedvezményeit, a befolyó pénzeket pedig az otthon bővítő, illetve hazatérő cégek adókedvezményeire fordítanák. Ennél is tovább menve megdupláznák ezeket a juttatásokat a high-tech iparágakban, elősegítendő a költséges fejlesztéseket.
A gazdasági feltételek mellett szükséges a magas fokon képzett munkaerő is a szóban forgó területeken. Az Egyesült Államokban pedig jelenleg – bármilyen megdöbbentően is hat – jelentős hiány alakult ki ezen a téren. Minden természettudományos vagy mérnöki végzettséggel rendelkező potenciális munkavállalóra 2 (!) meghirdetett pozíció jut… Ez az adat egészen más megvilágításba helyezte azt a korábban már említett jelenséget, hogy az egyetemi tapasztalatok alapján effektíve a munkakeresőt keresik. A teljes képhez hozzátartozik, hogy jelenleg az ország területén dolgozó tudósok 24 és a mérnökök 47%-a (!!!) bevándorló, aki még nem rendelkezik állampolgársággal.
Ne felejtsük el, hogy tehetséges, keményen dolgozó tanulók százezrei néznek szembe egy másik kihívással: a ténnyel, hogy még nem amerikai állampolgárok. Sokuk még gyerekként érkezett ide, ízig-vérig amerikaiként nőttek fel és mégis a deportálás lehetősége ott lebeg a fejük felett. Mások még csak éppen megérkeztek, hogy gazdaságot, természettudományokat tanuljanak, mérnöki végzettséget szerezzenek. Viszont amint megkapják a diplomájukat, haza küldjük őket, hogy így máshol fedezzenek fel új dolgokat, és más országokban teremtsenek új munkahelyeket… Ennek nincs semmi értelme!
Tegyenek le egy törvényt az asztalomra, ami lehetővé teszi, hogy elnyerjék ezek az emberek az állampolgárságukat, és én azonnal aláírom!
A jelen kérdéseinek megválaszolása mellett tekintetünket a jövő felé is kell fordítanunk. Éppen emiatt nagy fontosságú az új ötletek, vállalkozások, úttörő felfedezések támogatása. Sehol sem lehet ez annyira kifizetődő, mint az energetika terén. A célok közt szerepel az olajfüggőség jelentős csökkentése, a part menti lelőhelyek megnyitása a külföldi függőség importon keresztül történő csökkentése végett, és a jelentős gázkészletek felhasználása. A fosszilis tüzelőanyagok helyett a hangsúly egyre inkább a fenntartható energiaformák felé tolódik, ezért a minden eddiginél jövedelmezőbb olajipar kedvezményeit fokozatosan átirányítani szándékoznak a megújuló energiaforrások felhasználását célzók felé. Ennek egyik részeként az USA jelenleg már világelső a legújabb, nagyteljesítményű akkumulátorok gyártása terén, kutatásuk a Department of Energy egyik kiemelt projektje.
Szó esett még olyan szokásosnak mondható témákról, mint a tanári pálya megbecsülése, az oktatás színvonalának növelése, a bankok ügyleteinek szabályozása a hasonló válságok megelőzésére, az építőipar fellendítése, az évi 1 millió $ felett keresők adókulcsának emelése – úgy látszik, a világ elmaradottabb fele még nem érett az 1 kulcsos adó élénkítő hatására -, stb. Ezek az alapgondolat szempontjából másodlagos dolgok. Ha Obama víziójához hozzávesszük azt, hogy a republikánus jelölt állandó Holdbázis kiépítését pedzegeti a kampányban – nem kicsit táplálja a lelkesedést a kínaiak ambiciózus űrprogramja -, akkor láthatjuk, hogy a gazdasági válság nyomán talán ismét eljöhet a tudomány és technika aranykora… Nem kétséges, hogy ez nem Obama esetleges következő ciklusában fog rászakadni a világra, de az a tény, hogy az amerikai elnök kategorikusan kiáll például a szél- és napenergia mellett az olajtársaságokkal szemben, vagy hogy a General Motors milliárdokat öl az akkumulátorok fejlesztésébe kormányzati támogatással, mindenképpen jelzésértékű, hiszen ez korábban szinte elképzelhetetlen volt…
