Ebben a félévben anyagtudományi órára járok, aminek a mai bevezetője nagyon érdekes volt, és úgy érzem, meg kell osztanom. Először is a kurzus követelményeiről volt szó, amit már természetesen év elején tudtunk, de most vált a második feladat időszerűvé. Már egy hónapja minden pénteken valamilyen, az órához tartozó tudományterületről, illetve annak legfrissebb állásáról kell 20 percben beszámolni két embernek. A második feladat pedig egy kutatási terv készítése szintén a jelenlegi irodalmak alapján.

Nem ismerek olyat közelebbről, aki állásbörzén kapott állást, de azt biztosan tudom, hogy a Műegyetemi Állásbörze elsősorban marketing értékkel rendelkezik, és csak második vonalban kínál munkahelyeket. Például a Procter & Gamble-nél Évi a megmondhatója, hogy lett-e volna esélye kezdőként bejutni, de gyanítom, nem.

Egy hónap egyetemi tapasztalatait szeretném megosztani veletek. Ennyi idő talán elég volt ahhoz, hogy az eddigi benyomásaim már lényegesen ne változzanak az itteni viszonyokról, ha mégis, majd azt is megírom.

„És ne felejtsétek el, hogy nagyon sokat fizettek ezért az oktatásért, úgyhogy hozzátok ki belőle a maximumot!”

- Christopher J. Rutland –

Hazánkban számos dolog van, amihez mindenki ért, és még egy kicsivel több, amiről mindenkinek van véleménye. Előbbiek közt élre kívánkozik a pálinka főzés és borászat foci, de nem sokkal marad le az oktatásügy, nyelvtanulás és szoros hajrában, de félig-meddig már a másik tartományba átcsúszva érkezik az egészségügy örökzöld témaköre. Mindenkori vezetőink szép hagyományokat ápolván adnak is bőven muníciót az úton-útfélen előkerülő okfejtésekhez, a legújabb hírek hallatán most éppen a tandíj borzolja a kedélyeket. Már-már olyan ez, mint az időjárás: ha más nincs, ezzel kapcsolatban mindig el lehet engedni egy kis napi felgyülemlett feszültség csomagocskát pár keresetlen cikornyás körmondat kíséretében. Hiszen ha esik, az is rossz, mert kirohad a gyümölcs, de ha nem, az is, mert akkor meg elszárad…