Ebben a félévben anyagtudományi órára járok, aminek a mai bevezetője nagyon érdekes volt, és úgy érzem, meg kell osztanom. Először is a kurzus követelményeiről volt szó, amit már természetesen év elején tudtunk, de most vált a második feladat időszerűvé. Már egy hónapja minden pénteken valamilyen, az órához tartozó tudományterületről, illetve annak legfrissebb állásáról kell 20 percben beszámolni két embernek. A második feladat pedig egy kutatási terv készítése szintén a jelenlegi irodalmak alapján.
Ma kaptuk meg a “csupán” 5 oldalas útmutatót, ami szerint kell elkészíteni a tervet írásban, és aztán elő is kell adni szóban. Az feladat tulajdonképpen: az NSF (National Science Foundation) előírásainak megfelelő dokumentumot beadni. Már eleve az ötlet tetszett év elején, hogy ilyen feladatot kapunk, illetve kapnak a diákok, akik erre a kurzusra hivatalosan is be vannak iratkozva, de most még lelkesebb vagyok. Ugyanis egy ilyen dokumentumot összeállítani nagyon nagy munka, sok háttérismeretet igényel, és mindemellett arra is kell törekedni, hogy a pályázat elbírálói, akik nem feltétlenül hasonló területen érdekeltek, értsék. Olyan gondolatokra kell fókuszálni, mint hogy az adott kutatás miért fontos a tudomány mai állása szerint, milyen eszközökkel tudják majd reprezentálni az adott eredményeket, milyen előre látható nehézségekre lehet számítani, valamint meg kell fogalmazni külön a rövid- és a hosszútávú célokat. Mivel itt a diákok hozzáállása nagyon dicséretes, alig várom az előadásokat, biztosan nagyon jó ötleteket fogunk hallani. Az eddigi előadásokkal kapcsolatban nagyon jó tapasztalataim vannak.
Azon a ponton, hogy az előadásnak és az írott dokumentumnak is mindenki számára érthetőnek kell lenni, kicsit megálltunk, ugyanis egyre többen foglalkoznak azzal a problémával, hogy nem tudjuk prezentálni másoknak azt, amit csinálunk. Ilyennel azt hiszem mindenki szembesült már, mindkét oldalról. Nehéz megtalálnia szavakat, amikor bizonyos szakkifejezések már számunkra természetesen jönnek. Pedig bele kell gondolni, és ki kell tudni kerülni őket. Erre próbálja ez a feladat is felkészíteni az itteni hallgatókat, hiszen pár év múlva már élesben is kell írniuk ilyen pályázatokat, vagy más dokumentumokat.
Az itteni oktatás már a kicsiket is készíti arra, hogy meg tudjanak szólalni mások előtt. Alsó tagozatban például feladat lehet, hogy hozza el mindenki a kedvenc játékát, és beszéljen róla pár percet az osztálynak. Később ez komolyabb témák felé irányul, és az egyetemen is általános követelmény egy graduate kurzuson (4-5. év), hogy adott témában előadást tartsanak. Sajnos ez nálunk több oknál fogva is hiányzik a tematikából, pedig gyakorlás nélkül senki nem tanul meg szónokolni. Pozitív tapasztalatom ilyen szempontból a nyelvi kurzusokon volt otthon, és bár először könnyebbnek tűnik, sokkal többet kell készülni egy ilyenre, mint bármilyen tesztre. Az itteni rendszert dicséri még, hogy a szóbeli prezentáció mellett az írásbeli is ugyanolyan hangsúlyt kap, és szintén általános feladat egy téma cikk formájú feldolgozása, vagy egy cikk összefoglalása úgy, ahogy azt hivatalosan is elvárják egy újságnál.
Érdekességképpen az érthetőséggel kapcsolatban kaptunk egy cikket a Science legfrissebb számából. Vendégszerkesztőként Alan Alda színész írt bevezető cikket az újságnak “The Flame Challenge” címmel, amiben egy gyerekkori kérdése ihlette meg: “mi is a tűz?” Természetesen mi is bajban lennénk, ha egy 11 éves gyerek ilyet kérdezne tőlünk, mert kielégítő és érthető választ egyszerre nehéz adni. E probléma köré egy egész versenyt írtak ki, amire minden 16 év feletti érdeklődő pályázhat április 2-ig. A pályázatot a Center for Communicating Science írta ki, aminek ő is jeles tagja, és amely szervezet kifejezetten ezt a problémát hivatott áthidalni.
Tovább fokozva az érthetőség problémáját felvetődött egy professzor neve is az órán, aki a PhD dolgozatokban külön díjat ad, ha egy kb. 5 oldalas fejezet van a nagymamáknak szentelve, ami az egész munkát úgy foglalja össze, hogy azt a nagyi is értse. És bár ez nagyon kis számú közönséget céloz meg látszólag, azt hiszem, más tudósok között is ennek a fejezetnek van a legnagyobb nézettsége.
