Nem ismerek olyat közelebbről, aki állásbörzén kapott állást, de azt biztosan tudom, hogy a Műegyetemi Állásbörze elsősorban marketing értékkel rendelkezik, és csak második vonalban kínál munkahelyeket. Például a Procter & Gamble-nél Évi a megmondhatója, hogy lett-e volna esélye kezdőként bejutni, de gyanítom, nem.
Itt ez is másképp működik: a career fair azért van, hogy cégek kérjenek innen embert. Gyakorlatban éppen a P&G példáján bemutatva: csütörtök délelőtt tartottak két előadást, ami rendkívül érdekes volt. Nem csak azt tudtam meg, hogy például a szegényebb országok felé nyitnak éppen, mert ott hiába kisebb az árrés, de nagyobb a felvevőpiac, hanem épp az ottani igények kielégítése céljából kellenek ottani fejlesztők is. Erre jó példa India és a pelenka. Indiában nem lehet eladni az amerikai gyerekek körében népszerű színes mintás vagy a szülők körében népszerű mosolyfejes pelusokat, amiről a mosolyfej eltűnik, ha tele a gatya, mert ez mind többlet költséget jelent, azaz nekik megfizethetetlen. Azon nagyszerű fejlesztésre, hogy hogyan lehet olcsó, egyszerű pelenkát gyártani, és egyéb érzékszervünket használni a „megtelt” detektálására, kellenek a más körülmények között felnőtt kutatók. A meglepő nekik az, hogy amit oda gyártanak valahogy világszinten népszerű lesz, csak mert olcsó. Igen, ezen a ponton harmadik országbelinek éreztem magam, de nyilván ez egy abszurd példa, és lényegében van ennek komolyabb vonatkozása is, mint a Gilette penge 20 helyett 2 $-os változata, valamint az, hogy tényleg szükség van adott régióban helyi dolgozókkal működő kutató-fejlesztő laborokra is. Valamint egyértelműen kiderült, ők nem pazarolják az idejüket, innen jópár új munkatárssal akarnak távozni.
Szóval az előadás nagyon szórakoztató és hasznos is volt, és ez még csak a kezdet. A nagy emberek ezután távoznak, és a kicsit alacsonyabb pozíciókba lévők vették át a főszerepet este egy kétórás időintervallumra, amikor lehetett menni, és kérdezni bármit. Én oda már nem mentem, mert oda már főleg azokat várták, akik jelentkezni szeretnének, bár önéletrajzot oda sem kellett vinni. Annak majd október 5-6-án jön el az ideje, amikorra regisztrálni is kell, és ott már interjúztatás is folyik. Akkor jön ide újból a cég, és keres embereket. Ez egyáltalán nem egyedüli jelenség, mennek ők más egyetemre is, és más cégek szintén. És az sem ritka, hogy ha valakinek sürgősen ember kell, ír a megfelelő professzornak egy e-mailt, hogy adjon két embert sürgősen.
Hiába, ahol van ipar, más a rajtállás is.
