Ahogy megérkeztünk a nagy sziklás-hegységbeli kirándulásunkról, átpakoltam a bőröndöm, és másnap reggel utaztam is Kanadába. Pihenésre nem sok idő maradt, de eléggé fel voltam pörögve ahhoz – nem csak a rengeteg kávétól, amit mostanában ittam -, hogy ez ne zavarjon igazán.

„Niagara is… is really something!”

- Jaal B. Ghandhi –

Témavezetőm a fenti mondattal engedett utamra, mikor engedélyt kértem a 3 munkanapnyi eltávozásra az északi „testvérekhez”, kik „oly közel állnak az USA-hoz”. Ennél jobban nem is lehet, és nem is kell kifejezni, hogy mit is jelent a Niagara, és milyen érzés a lábainál állni. Talán ezt érzi egy mezei pocok, amikor életében először lát vizelő elefántot, vagy egy mélán szundikáló pelikán a mellette a levegőbe csapó bálna farokuszony vízpermetének árnyékában prüszkölve. Nagyobb, mint ahogy elképzeled, kékebb, mint ahogy várod, és a megfigyelési távolsághoz mérten nedvesebb is, mint ahogy azt szeretnéd. Ami meglepő, hogy az előzetes képzelgés ellenére is meglepő a dolog, mint egy költségvetési vita, továbbá hogy viszonylag csöndes. Mi valamilyen okból kifolyólag féktelen hangrobajra számítottunk, amelyben beszélni sem tudunk egymással. Ez majdnem teljesült is, viszont az egyszerű elnyomás helyett a képződmény ezt azzal érte el, hogy látványával leejtette az állunk, amúgy olyan volt, mint egy hibrid Mustang lenne: erőteljes és csöndes…

„A meglepett ember végigtapogatja a tárgyakat, vajon valódiak-e, s aztán saját magát, hogy igazán ő-e az?”

-Victor Hugo (kiejtés miatt megadjuk!)- 

Visszatértünk Kanadából szerény hajlékunkba, mint a luxus ÁFA gondolata a közéletbe. Kanada lenyűgözőnek bizonyult, még úgy is, hogy az idő okozta megszorítások eredményeként az 5 napba nem fértek bele az északi nemzeti parkok, vagy a távoli British Columbia. A Niagara mellett állva a fenti idézethez hasonlóan éreztük magunkat: hitetlenkedve. Erika a Maid of the Mist hajó fedélzetén konkrétan tátott szájjal nézte a dübörgő habtengert, miközben arcunkról törölgettük a vízpárát. A fáradtság és időhiány miatt egyelőre nincs részletes poszt, de van egy erőt demonstráló videó tovább után, valamint a jobb oldali hasábból a képekre kattintva elérhető fotóalbum, hiszen már tömött sorokban követeltétek a grafikus számadást. Újítás még az utazásaink során megtett távokat összesítő számláló szintén a jobb oldalon. Amíg megszületik a több kötetes eposz a hoki országáról, addig is jó fénykép nézegetést, a vizuális élményt nem is rombolnám tovább karakterfüzérekkel!