Amerikában autót bérelni jó! Nem csak azért, mert sok helyen meg lehet tenni relatíve kedvező áron, kellemes kezelőfelületeken, mert egyszerű a felvétel és leadás, olcsó a benzin és mindig lehet parkolni, hanem mert ezzel a művelettel kapcsolatosan rendszeresen érik különböző élmények az embert! Tovább után bomba üzletekről, repterekről és a Ford Mustang kabrió legendájáról!
Az Arizonában tett körutunk alkalmával hű paripánk egy brutális méretű és azzal összemérhető erejű Nissan Altima volt a maga fejedelmi kényelmével. Az ő kibérlésével kapcsolatban éppen negatív élmények kerültek elő, de azoknál nagyobb bajunk soha ne legyen! Történt ugyanis, hogy az akkurátusan kiválasztott autó kategóriának a szemmértékünk alapján igencsak neccesen megfelelő járművet próbáltak odaadni nekünk. Halként ugyan nem dobták volna vissza, de az ünnepi ebédes sem ebből főznék az 5 fős társaságnak. Tudni kell, hogy a kategóriát egy jellemző autóval fémjelzik, pl.: Toyota Yaris vagy hasonló. Túl azon, hogy teljes mértékben csalódottak voltunk a várt Dodge Charger hiánya miatt, a jármű hátsó ülése és csomagtere nem ütötte meg a több mint 3000km-hez elengedhetetlenül szükséges komfortérzetet az 5 utas számára. Sziklaszilárd álláspontunkat látva az eladó épp elhajtott minket a ****** mérhetetlen udvariasan szabadkozva a reptéri másik üzletet akarta hívni egy megfelelő autóért, amikor a kút előtt éppen beparkoló Nissan-ra mutattunk: ez nem megfelelő méretű? “Ja, de - szólt a válasz -, most hozták meg, akkor még gyorsan lemossuk!” Az ezt követő két óra remek illusztráció volt a gyorsan jelző hirtelen felindulásból elkövetett teljesen indokolatlan használatára, ugyanis a sofőr a vidám suvickolás közepette az autóban hagyta az elektromos kulcsot, aki bizonyos idő elteltével kedélyesen becsukta magát... Az út során a kulcs legnagyobb távolsága tőlem szabad ég alatt a 2 cm volt ezt követően...
A Nissan amúgy nagyon baráti áron került birtokunkba, bár ez nem összemérhető például Mikiék nyugati part túrájával, amikor is 20 napra valami egészen nevetséges árért, már-már pesoban számították meg a kabrio jármű bérleti díját... Maguk is hitetlenkedtek, amikor a net kiadta a végösszeget, de azt telefonon is megerősítették. Külön vicces, hogy pár nap múlva közel a duplája volt ugyanaz az autó. Hiába na, a szerencse forgandó, amit az ócccsó jószág utasai is megtapasztaltak, mikor is Death Valley-ban szakadó hóviharban állhattak az autó mellett... Mi a Nissan előtt egy kisebb autót kaptunk kishíján, de ennek ellenkezőjére is van példa. Gyurkáék USA körútja alkalmával valahogy elfogyott az előre lefoglalt kategóriájú autó az állomásról, így azonos áron adtak nekik egy nagyságrendileg háromszor annyiba kerülő Ford Mustang kabriót... Mi meg megpukkadtunk a sárga irigységtől, mert mi amerikaibb annál, mint egy Mustanggal csapatni a sivatagban mondjuk a Highway to Hell-t hallgatva? Talán ugyanez, ha a Born in the USA szól, vagy a Born to be Wilde... Most nem jövünk haza úgy, hogy nem ültünk egy Mustang volánjánál...
Sok-sok tapasztalattal kezdődött meg hát az autóbérlés procedúrája, de itt is tanultunk valami újat. Az eddigiekhez képest plusz volt, hogy a járművet Chicagoban akarjuk felvenni, de Madisonban leadni, ami nem elég, hogy nem azonos helyszín, de még másik állam is, hiszen Al Capone városa még Illinois-ban található. Ez az apróság egy helyes kis plusz összegben manifesztálódik a végső számlán, mely nem feltétlenül ugyanannyi szolgáltatónként. Ráadásul van, aki feltünteti már az alap árban a keresés után, van aki a végén csapja hozzá, így nem elegendő az első számokat összehasonlítani, hanem végig kell vinni a foglalás első lépéseit egészen a confirm-ig.
Hamar kiderült, hogy az O'Hare reptér bizony nem a legkedvezőbb árfekvést biztosítja. Ez magától értetődik, hiszen reptéren az ember még levegőből is csak annyit vesz, amennyit feltétlenül szükséges. Az első kalkuláció egy “Toyota Yaris vagy hasonló” kategóriára nagyjából 65$ napot eredményezett, amihez még jön a biztosítás, és 50$ díj a más lerakati helyért. Terveink szerint 4 napra bérelünk autót, mert az első napokban rengeteg elintézni való lesz. Ez a számolás egy rendkívül barátságtalan összeget eredményezett, ezért forogni kezdtek a kerekek.
Első körben édesapám - ki a nagykanizsai Toyota szalonban mélyreható ismereteket szerzett már a Yaris térfogati befogadóképességéről -komoly kételyeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy minden cuccunkat be tudjuk-e préselni, elsősorban a bőröndök merevsége miatt. A biztonság kedvéért tehát nagyobb autó után néztünk, ami még tovább emelte az árakat...
A megoldás végül nagyon trükkös lett, de nagyságrendileg 150$-t spóroltunk vele. Megérkezésünk után 24 órára magunkhoz vesszük egy nagy Chrysler-t, amit 5 utasra és 4 bőröndre hirdetnek. Ez elvisz minket Madisonba, majd társunkká szegődik a bevásárlások alkalmával egész péntek délután 4-ig. Ekkor leadjuk Madison repterén – mert csak ott lehet -, de nem veszünk fel másik járművet, hanem sétálunk 1 mérföldet ugyanazon cég másik kirendeltségéig, mert amíg a reptéren egy kis autó 35$/nap, addig ezen másik külvárosi helyen 16$/nap. Ez után ezt a négykerekűt tartjuk meg hétfő délutánig, a pénztárcánk pedig megtart jó pár elnököt...
