Most angol small talk-ot kezdeményezek, és ejtenék pár szót az itteni időjárásról. Ugyan a jégkorszak még nem köszöntött be, de az már most érezhető, hogy ez itt más, mint otthon. A legnagyobb különbség, hogy pillanatok alatt változhat az égkép, és a Rómaihoz hasonló erős napsütés az állandóan 20°C-ot tartó légkondícionálók közül kilépve csalóka lehet, ugyanis attól, hogy nagyon süt a nap, még lehet hideg. ... ennyi volt a pár szó.
Az időjárásnál érdekesebb a természet. Amire nem számítottam, hogy majdnem ugyanolyan, mint nálunk. A növényeket nem nagy szakértelemmel meghatározva arra jutottam, hogy ugyanolyanok, mint otthon. Az állatok csak hasonlók, ott néhány behelyettesítést kell tenni. Vannak verebek, kb mint nálunk, aztán el lehet képzelni az otthoni városképet úgy, hogy a városi galambot helyére mókusokat teszünk. Ez meglehetősen üdvözítő látvány, és azt hiszem, nem csak a nővérem értékelné ezt a kis módosítást. Azon kívül, hogy ezek a szürke kismókusok nagyon cukik szembeállítva azzal a sok rusnya madárral, rá szeretnék világítani a praktikusságukra is. Először is nem kérnek enni. Aztán eddigi megfigyeléseim szerint ők egyenes ági leszármazottjai a képen látható jégkorszakban élő motkánynak, legalábbis viselkedésük alapján: keresnek makkot, amit elásnak, és nyilván elfelejtik hova, úgyhogy amellett, hogy nem piszkítják össze a várost, még a növényültetést is elrendezik helyettünk.
Ha valakiben felmerülne a kérdés, hogy igen galamb=mókus, akkor mi van az otthoni mókusok helyett. A válasz: mókus. Ugyanis az eddig szóbanforgó teremtmény a keleti szürke mókus, belőlük van rengeteg. A nálunk levő vörös mókus helyett pedig van arany kabátkás mókus, ami sokkal ritkább, viszont számunkra sokkal nevezetesebb. Ő volt az első négylábú élőlény, ami megmutatta magát az első kirándulásunk alkalmával. Ez különösen vicces volt, mert már egy ideje sétálgattunk az erdőben, amikor Dávid megjegyezte, hogy igazán láthatnánk valami élőlényt a fákon kívül, én erre körülnéztem, és kiszúrtam egy ilyen édes kismókust egy fatörzsön.
Rá körülbelül egy hétre a piknik pontról hazafelé futottunk, és egy hatalmas bagoly figyelt egy fa elszáradt ágán. (életünkben nem láttunk baglyot élőben, ráadásul ilyen közelről!) Ezek mellett van sok kacsa, liba és sirály a tavak környékén, továbbá a Kis-Balatont idéző egyéb madarak, amiekt nem tudok nevükön nevezni. Mindenesetre amint a tópartra ér az ember, olyan, mintha egy tájvédelmi körzetben lenne. A városból semmit sem érzékelni.
Hasonló témával még jelentkezünk a jégkorszak beköszönte után.
