Ugyan az első Kaliforniában töltött napunktól nem sokat vártunk, mivel a látogatás csak estére szorítkozott a hosszú út miatt, már maga a repülés is rengeteg meglepetést hozott. És ez még csak a kezdet volt. Tovább után: mit tesz, ha a nap nem 24, hanem 26 órás.

„Californai Über Alles”

-Dead Kennedys-

Holnap reggeltől utánajárunk 8 napban, hogy mennyire is igaz a fenti megállapítás, vagyis mennyire áll valóban egy állam mind felett. Hatalmas távot kell leküzdenünk, de nincs más megoldás, hiszen semmit nem lehet kihagyni! Lesz óceánpart, hófedte csúcsok, sivatag, kaktuszok és pálmafák, sőt, talán még bálnák is! Egyelőre csak egy térkép, minden más az útról később, remélhetőleg élőben a filmek világából:

View Larger Map

„Don't know what you got till it's gone…”

-Cinderella, na nem a Disney féle –

A minap több dologról is megállapítottuk, hogy „óóó, ez hogy fog hiányozni otthon!”. Ezen dolgok közt vannak olyanok, amik nem kapcsolódnak fogalmilag szorosan az USA-hoz, mint szociológiai-társadalmi-gazdasági entitáshoz, egyszerűen csak közigazgatási szempontoktól függetlenül kellemes a létük. Pl.: Mendota-tó a lakástól 500 méterre… Ha éppen Szomáliában lenne egy ilyen ragyogó kis tavunk, annak ugyanúgy örülnénk, pontosabban figyelembe véve a szűkösség-hasznosság rációt, valószínűleg ott még inkább, bár a H2O tartalom háttérbe szorítaná az esztétikai élményt. A rovatban időről-időre valami kis apróságról lesz szó, ami jó, hogy van!

"You're playing worse every day and right now you're playing like the middle of next week."
-Herb Brooks-

A fenti megállapítás a legendás edzőtől maximálisan állt a Blackhawks hokisaira vasárnap este, ugyanis a rézbőrűek csapnivaló napot fogtak ki a bomba formában játszó Vancouver ellen. Na de ne rohanjunk ennyire előre, hiszen a 6-2-es vendég sikerig sok minden történt még.

„If it gets around in Chicago that I went to a prayer meeting, no decent person will talk to me!”

-Big Julie /Guys and dolls/-

A szállást elfoglaltuk, majd elfogyasztottuk az előre eldobozolt vacsorát. Mindezt szélsebesen, mert éppen érkezés után már távozhattunk is: a cél a hoteltől mindössze 3 percre lévő színház és a Guys and Dolls musical-vígjáték. A választás szigorúan jegyár alapján történt, mert amellett, hogy nincs minden nap mindenhol előadás, az árak nem ritkán bőven a 3 számjegy tartományba kúsznak… A jegyár mellett a kritériumok közt szerepelt a vígjáték is, és nem is csalatkoztunk!

"Chicago is an October sort of city even in spring."

-Nelson Algren-

A Buffalóba vezető utunk során Chicagoban tett rövidke látogatás során a város emlékezetes módon nem hogy nem lopta be magát a szívünkbe, de egyenesen komoly fenntartásokat támasztott azzal kapcsolatban, hogy mennyi időt akarunk ott eltölteni a továbbiakban. Hogy érzékeltessem a blog archívumának méreteit, magunkat fogom idézni:  

„A jármű gond nélkül le is tett minket Chicago belvárosában, ahol aztán hajnali 6-kor a kihalt, büdös, gusztustalanul koszos, és a számtalan látott film miatt akaratlanul is ijesztő utcákon át magunk mögött hurcibálva a kis bőröndöt megkerestük a metrót. Ha a fenti jelzőkkel írtam le az utcát, akkor a magyar nyelv eszközkészletét végtelenül szegényesnek érezném annak érzékeltetésére, hogy mennyire nyomasztó volt a földalatti vasút szolgáltatásait igénybe venni.” 

És hogy egy füst alatt a hitelességünk mellé odabiggyesszek egy kérdőjelet, amelyre aztán rögvest egy felkiáltójel formájában meg is adjuk a feleletet: helyreigazítás következik! Chicago ugyanis a kétségtelenül kevésbé impozáns, és a filmek miatt sztereotip előítéletektől nem mentes környékein túl igazán élhető, sőt: egyenesen szép részekkel is rendelkezik. A látogatásunk azért sikerült igazán jóra, mert elvárásainkat nagyjából a 0 szintre degradáltuk, ehhez képest csupa pozitív élmény ért minket a röpke 30 óra alatt.