A mai bejegyzésben körbejárjuk a szállásom közvetlen környezetét, és néhány fénykép segítségével jobban megismerhetjük a sok szempontból tipikusnak mondható amerikai városi lakóövezetet.

/A felvétel készítéséhez használt szoftver terén is sikerült némi előrelépést tenni, így azt hiszem az előző részhez képest minőségi ugrás történt./

Kicsit később mint gondoltam, de ezennel megszületett az első bejegyzés, egyúttal bemutatkozik az új közlési forma is! A hosszas mondatfüzérek kibogarászásának élményét felváltja az élő beszéd követése, ugyanis a Youtube lehetőségeinek hála audió anyag formájában érkezik a beszámoló, hogy "hallhassátok a hangom hangját". Az első - illetve inkább 0. - rész a repülésről szól, így most még nem lesz sok kép, de a későbbiek során saját felvételekkel szeretném színesebbé tenni a mondanivalót. Remélem, hogy így sikerül majd egy kicsit más szemszögből bemutatni az óceán innenső felét. 

Ez az első felvétel csak kezdeti tapogatózás, remélhetőleg a színvonal emelkedni, a játékidő pedig csökkenni fog. Nem gondoltam volna a mikrofon bekapcsolásakor, hogy ennyi ideig meg sem áll majd az adatrögzítés. Nem gond, ez is a dolog célja: megtanulni jobban előadni, és kicsit rendbeszedni a beszédért felelős áramköröket a szürkeállományomban, valamint alkalmazkodni egy megadott időkerethez (ami most nem volt). Legközelebb igyekszem 10 perc alatt, vagyis még egy egészségügyi határértéken belül maradni. Szintén a gyakorlás érdekében vágatlanul veszem fel az anyagot, hiszen egy előadás közepén sem állhatok meg sajnos, és tekerhetem vissza a mondandóm... Jöjjön tehát a felvéltel!

A nagy filmstúdiók gyakran beleesnek abba a hibába, hogy egy adott témáról addig próbálnak újabb és újabb bőröket lehúzni, ameddig csak lehetséges. A folytatások aztán egyre kevésbé érdekesek, a story egyre erőltetettebb, a bevételi adatok rendszerint csökkennek, ami végül elvezet a lezáráshoz, amelynek időzítéséről egy kacifántos aranyköpés jut eszembe még a gimnáziumi évekből: „nem eddig kellett volna, hanem most kellett volna előtte!”.

Nos, ahogy mondani szokták: az élet a legjobb rendező. Úgy látszik, hogy az elmúlt két alkalommal ért élmények okozta látható sikeren felbuzdulva a „Sors” benyújtott egy vállalhatónak tűnő forgatókönyvet az „USA-ban” sorozat folytatására, így a csillagsávos lobogó alatt töltött idők eposza immáron trilógiává bővül... Tovább után némi háttér és kedvcsináló!

„Nem az események zavarják az embereket, hanem az eseményekről alkotott vélemények"

-Epiktétosz-

Az időszámításunk hajnalán élő görög filozófus szavai talán még soha nem csengtek annyira igazan, mint a tömegtájékoztatás mai, egyre gyorsabban frissülő és egyre interaktívabb világában. Elég csak belegondolni, mely hírek kavarták az utóbbi napokban a legnagyobb port az interneten, legyen akár szó különböző blogokról, publicisztikákról, vagy akár a Facebook üzenőfalakon megjelenő hozzászólásokról. Hármat emelnék ki: Bayer Zsolt rasszista húrokat pengető, botrányos írását a Magyar Hírlapban; a FIFA magyar szurkolókra kirótt szankcióját az Izrael elleni barátságos meccsen történt antiszemita megnyilvánulások okán, melynek eredményeképpen zártkapus lesz a Románia elleni kiemelten fontos selejtező mérkőzés; végül pedig a tényt, miszerint ismét Messi nyerte el az Aranylabdát. Önmagában véve mind a 3 hír kiváltott belőlem gondolatokat, saját véleményt, ellenérzést vagy helyeslést, esetleg mellettük vagy ellenük szóló érveket. Ami azonban meglepő: maguk a hírek koránt sem gyakoroltak rám akkora hatást, koránt sem zaklattak fel annyira, mint a velük kapcsolatos megnyilvánulások.

„Rules are rules, remember? If we don't have them, we are savages!”

-Mahone ügynök (Szökés)-

A ma történtek szinte példátlan módon egyből bekerülnek a krónikákba, no nem azért, mert félek, hogy elfelejteném őket, egész egyszerűen csak nem szeretném újból végiggondolni a több szempontból is tanulságos – és még többől idegesítő – események láncolatát, mely oda vezetett, hogy ma délután 5-kor már kimerülten aludtam el egy könyv mellett az ágyikóban ahelyett, hogy lelkesen termeltem volna az adat- és tudásbiteket az egyetemen. Tovább után némileg kielégítjük azon olvasóink igényeit, akik valami rosszat is szeretnének hallani a döglődő-imperialista nyugat világából (a Határátkelő blogot olvasgatva kétségünk nem lehet afelől, hogy ez a fogyasztói kör létezik), illetve elkerüljük azt a Steve Jobs-i „valóságtorzító mezőt” melynek eredményeként mindent kényszeresen pozitívan állítanánk be, ami Hegyeshalom után történhet a világban. Szó lesz egy elbukott vizsgáról, az EU-s szabályozások hiánya okozta kétségekről, állampolgárság váltásról és a német precizitás hangszerén elpengetett hamis dallamokról!

„Több mindent, kevesebb semmit”

-Kétfarkú Kutya Párt-

Lovas nemzetnek tartja magát a magyar, de valahogy mégsem akaródzik megülni azt a paripát... Valahányszor előáll egy vitás helyzet, egy bizonyos nézeteket sértő szituáció, az ember nekilódul, hogy felháborodásában felpattanjon arra a bizonyos rakoncátlan paripára és kivont karddal nyargaljon a megoldásra váró problémák ellen, de valahogy mindig az lesz a vége a dolognak, hogy a nagy, elégedetlenségből táplálkozó lendülettel Berki Krisztiánt megszégyenítve libbenünk át a jószág felett, és zúgó fejjel csattanunk a betonon a ló túloldalán. Ráadásul ekkor felocsúdva vesszük csak észre rendszerint, hogy az általunk fénylő pegazusnak látott ló valójában egy kivénhedt öszvér csupán...

Az elmúlt napokban ismét elszabadult a nagy tandíj mizéria, és elnézve a híreket, az üzenőfalakat, a blogokat és elsősorban a hallgatói szervezetek megszólalásait nyugodtan kijelenthetjük: ballisztikus röppályára állva süvítünk össztársadalmilag a ló túloldala felé...

Az Apple 700000 gyári munkást foglalkoztat Kínában, mégpedig azért, mert ezen munkások irányításához ott helyben szükség van 30000 mérnökre is. 'Egyszerűen nem találok ennyit itt az USA-ban' – mondta Jobs [egy Obama-val folytatott beszélgetés során] – 'Ezeknek a gyári mérnököknek nem kell PhD-vel rendelkeznie, nem kell zseniknek lennie, egyszerűen csak a gyártáshoz szükséges alapvető mérnöki ismeretekre van szükségük. Ha majd tudunk ennyi ilyen végzettségű embert képezni, akkor a gyárakat hazahozhatjuk.'

-Walter Isaacson: Steve Jobs-

A szemünk előtt kibontakozó XXI. századi népvándorlás napjainkban komoly muníciót szolgáltat számos fejtegetés számára, legyen akár szó egy egyszerű tömegközlekedési eszközön elhangzó beszélgetésről, egy szociológia tanulmányról, egy jövőjét tervező fiatal elhatározásának érlelődéséről vagy éppen egy nacionalista húrokat pengető párt propaganda anyagáról. A ki- és bevándorlás a mindennapok része lett, a hírek állandó témája. Épp a napokban jelent meg, hogy milyen új magaslatokba érkezett a Németországba kitelepülő magyarok száma az elmúlt fél évben. Emellett a hazánkat érintő tény mellett azonban még figyelemreméltóbb az, hogy ez év januárja és júliusa közt, 6 hónap alatt összesen fél millió határon túlról érkezővel – vagyis egy komoly méretű város populációjával - bővült Merkel országának közössége.

Nézd milyen patinás bizalomgerjesztő objektum...

-Török (Blöff)-

Mielőtt nekiláttam volna megírni a mai bejegyzést, rápillantottam, hogy mikor is született utoljára írás hasábjainkon. Meglepetten tapasztaltam, hogy a blog életében példa nélküli hosszúságú szünet állt be, amivel csak azt akartuk érzékeltetni veletek, hogy a fél világ beutazása után most ténylegesen oda lettünk szögezve íróasztalainkhoz. Apropó íróasztal, még azt sem meséltük el, hogy végül miként tettünk szert egy hajlékra, melyben egyáltalán elhelyezhető egy megfelelő bútordarab! Tovább után a bérlakás udvarán ácsorgó kedves kis kuckónkról, melynek sajátos bája egyre inkább szívünkbe lopja magát, csak a falak ne lopnák ki belőle a belül rekedt gázok belső energiáját!

„John: - Mióta számít a tükör és a sárvédő extrának?

Becsületes Ed, használtautó kereskedő: - Ne haragudjon uram, de az ön által megcélzott árfekvésben még a kerék is extrának számít.”

-Garfield képsor-

A lakásbérlésnek úgy indultunk neki, mint életünk első nagy túrájának: majdnem szandálban, vagyis tüneményes naivitással vegyes felkészületlenséggel. Roppant idealista módon úgy gondoltuk, hogy 1 hónap alatt röhögve találunk magunknak egy megfelelő ingatlant, amely minden eddigi lakásunknál jobb lesz, és öröm lesz hazamenni 3 éven keresztül. Optimizmusunk odáig fajult, hogy az első napokban nem is kerestünk akárhol, csak megfelelő földrajzi fekvésű helyeken. Később aztán szépen lassan változtak az igények, a kínálat viszont sajnálatos módon nem. Tovább után némi kép- és helyzetelemzés következik!

„De ugye eljössz még,
Ugye eljössz még,
Ha hallod majd az elefánt-dübörgést!”

-Karthago-

Nem az elefánt dübörgést fogjuk hallani, hanem ahogy Európa legnagyobb ultra csoportja a híres Südtribüne-n egyetlen hatalmas sárga falként felmorajlik majd, amint...

Minden idegen országba költözés egyik legelső lépése – amint arra a kifejezés is nagyon találóan utal – maga a „költözés”, amelynek értelemszerű előfeltétele, hogy legyen hova... Az elmúlt pár hónapban nem csak az derült ki számunkra, hogy ez nem egy triviálisan megoldható kérdés Darmstadt és általában Németország esetében, hanem hogy bizony az eljövő egy évben még párszor vissza kell térnünk majd erre a kezdő mezőre. Tovább után falból lógó drótok, pesti bérlakásokat megszégyenítő fürdőszobák és a tendereztető albérlő keresés intézménye következne, ha előbb nem kéne bemutatnunk azt, hogy miként nem találtunk lakást, csak szobát a tenger másik oldaláról!

"Happiness is a journey, not a destination.
Dance as though no one is watching you.
Love as though you have never been hurt before.
Sing as though no one can hear you.
Live as though heaven is on earth."

- Father Alfred D'Souza -

2011. június 9-én kezdtük írni a blogot. Azóta a bejegyzések sorszámát tekintve 167-ig jutottunk, és most nyilván a hazaérkezés következtében egyfajta lezárás következhetne. Hosszas gondolkodás – és némi HTML ismeret felfrissítése - után azonban úgy döntöttünk, hogy nem csukjuk be végleg a mindenki számára nyitott könyvet, hogy új címen újat indítsunk – többek közt azért, mert a blog.hu-n nem lehetek admin ennyi oldalon egyszerre –, hiszen már megszoktátok ezt! Viszont kicsit átstrukturáltuk az oldal szerkezetét, hogy a rendszerhez szokott lelkünk is megnyugodjon, és az olvasóknak se kelljen új címeket megjegyeznie, továbbá hogy elkerüljük a wisconsin-i élmények virtuális porral való „belepődését” (és nem húzta alá!). Tovább után jöjjön a „második kötet” bevezetője, és némi technikai jellegű információ!

A Télapóról már régen kiderült, hogy nem olyan a formában létezik, mint a mesékben. A mesebeli állatokról viszont egész mostanáig tévhitben éltem. A gonosz farkas, az aranyos maci, a “csodaszarvas” mind-mind átverés, már ami a rájuk ruházott tulajdonságokat illeti. A chipmunk kivétel: az tényleg aranyos, így róluk szól a nap zenéje. Hála az USA fantasztikus állatvilágának, olyan vadon élő tömeget láthattunk, amiről nem is álmodhattunk.