„Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény…”
-Ady Endre-
Az elmúlt időszakokban a 11 éves ciklusnak megfelelően felerősödő naptevékenység nem csak a föld légkörét bombázta töltött részecskékkel, hanem a januárban téli álmot alvó kalandvágyunkat is feltöltötte néhány Coulombbal – ebben a még Noé által használt mosógép és az öblítő hiánya nagyban segítette az univerzumot, gyakorlatilag már egy darab nedves fa felé közeledve is ívet húzunk… Madison ugyanis hiába van minden érzetünk ellenére délebbre Budapestnél, nem csak a hideg levegő kúszik le a sarkvidékről, hanem a csodálatos természeti jelenség is tiszteletét teszi különleges esetekben!
Bármilyen meglepő, az anyahajó megtalálása a levegőből koránt sem olyan egyszerű feladat, mint amilyennek az a monstrumot látván tűnik. Természetesen nem hogy a levegőből, de még a földről sem láttunk soha hasonló szerkezetet, így utolsó programpontként a delfin szafari után megindultunk San Diego felé, hogy a filmhez képest pofonegyszerű módon „megtaláljuk” a 
A hét fő eseménye, hogy beköszöntött a tél! Két nap is havazott, ami összesen vagy 4-5 inch csapadékot hozott. Ennek eltakarítása zökkenőmentesen és sósan történik, ipari mennyiségben képesek kiszórni a kis kék kristályokat a járdákra, a Breaking Bad rajongók azt hihetnék, hogy meth-ben járnak bokáig. A közlekedésfelügyelet néha túlságosan buzgó is, egyik nap hajnali 3-kor riadtam fel arra, hogy éktelen robajjal tologatja a havat egy monstrum az ablakunk alatt lévő parkolóban(!). Reggel ezt megfejelték némi hólapátos kapirgálással is, ugyanis az eltolt hó néha komoly barikádokat képez a kint hagyott autók körül. A hőmérséklet is drámaian leesett, a már említett „valódi hőérzet” rovatba olyan számok kerültek, mint például a -8… Fahrenheitben! A szél szó szerint arcunkra fagyasztja a mosolyt, de a beszerzett télikabátok és Erika usánkája állják a 
Utolsó kommentek