„Merjünk nagyot álmodni!”

-Orbán Viktor-

Ezekben az időkben talán nem a legszerencsésebb OV idézettel kezdeni egy blogbejegyzést, de annyira ide illik az egykoron szlogenné vált mondat, hogy nem tehetek mást. Az elmúlt 135 írás után aligha kell magyarázni: ebben az évben megtanultunk nagyot álmodni. Mikor ezek a sorok képernyőre kerülnek, már éppen lelkesen csomagolunk majd, hogy másnap reggel felüljünk a Chicago felé tartó buszra, és a közös életünk kezdetén megejtett első kirándulásunk során, a Monte Rondinaio párás lejtőin szinte poén szinten megszülető közös, „elérhetetlen” álomcélpontunk felé vegyük az irányt… Nem csak egy olyan út lesz ez, amire örökké emlékezni fogunk, ami messzebb visz otthonról, mint azt valaha sejtettük, amit elfogadható anyagi ráfordítás mellett csak most ejthetünk meg, hanem egyfajta szimbólum is számunkra. Abban a pillanatban, amikor 10 nap múlva haza érkezve feltölthetjük ide a tovább után látható közismert képet immár saját magunk mosolygós arcával az előtérben, lényegében világgá kiabálhatjuk, és magunknak is bizonyíthatjuk: MINDEN lehetséges!!!

„You're going nowhere, Sanka, and you're thrilled to death about it.”

-Yul Brenner /Jég veled/-

Egészen addig a pillanatig, amíg leléptünk a „hajópallóról”, a legközvetlenebb kapcsolatom a Karib-tengerrel a zseniális „Jég veled” című film volt a Téli Olimpiát megjáró jamaikai bob csapat történetével. (Apropó Olimpia, rémlett még egy statisztika az egy főre jutó érmekkel kapcsolatban: a Bahama-szigetek elsősorban sprintereinek köszönhetően az előkelő 4. helyen tanyázik.) A bohókás zenét hallgató, életet nem túl komolyan vevő atmoszféra már a kezdet-kezdetén tapinthatóvá vált. Az idézettel szemben mi nagyon is tartottunk valahova, de igaz, ami igaz, fel is voltunk villanyozva rendesen. Tovább után egy műemlék értékű buszról és a világ legabszurdabb közlekedési rendszeréről lesz szó!

„Be wise, don’t be brilliant!”

„Légy bölcs, de ne legyél briliáns!”

-Franklin K. Lane-

Némi iróniával mondhatjuk: szerencsés helyzetben vagyunk. Szerencsés helyzetben, mert nem kell mindent elhinnünk, amit politikusaink a szakadék felé tartó vonat mozdonyából felénk kiáltanak. Azt mondják, hogy az ember saját kárán tanul, de a történelem jóvoltából mi most varázsgömb nélkül is az alternatív jövőbe tekinthetünk, és a Görögországban zajló eseményeknek hála tanulhatunk másokéből is, felsőbb magyarázat nélkül magunk is elgondolkodhatunk a látottak kapcsán. Görögország helyzete nem csak az EU jövőjére gyakorolt hatása miatt érdekes, nem csak gazdasági és társadalmi szempontból figyelemreméltó, hanem a hétvégi választások kapcsán felvet egy már-már filozófiai kérdést is: van-e létjogosultsága a demokrácia jelenlegi formájának egy modern világban?

„I’m on a boat *********** don’t you ever forget!”

-Lonely Island-

A Bahama-szigetekre sokféleképpen el lehet jutni, de leginkább repülővel és hajóval. Utóbbi megoldásnak számos alesetét különíthetjük el a Miami Vice-os speedboat-tól kezdve a transzóceános kenuzáson át a Santa Maria-ig. Mi valószínűleg lényegesen kényelmesebb – és mindenképpen tervezhetőbb - megoldást választottunk Kolumbusznál (skorbut nem fenyegetett, annyi szent): West Palm Beach kikötőjében várt ránk a minden földi jóval vastagon megpakolt Bahamas Celebration óceánjárója azzal a céllal, hogy másnap reggel a körülbelül 80 kilométerre 43.2 tengeri mérföldre lévő Freeport kikötőjében engedjen minket utunkra teli bendővel. Tovább után a két hajóút élményeiről - amit aligha felejtünk el - egy poszton belül!  

“And as we let our own light shine, we unconsciously give other people permission to do the same.”

-Nelson Mandela-

Már említettem korábban, hogy egyetértek azzal a szemlélettel, hogy amíg az ember nem tud valamit nem szakavatott embereknek is elmagyarázni, addig maga sem érti igazán. Most megpróbálom meggyőzni olvasóinkat, hogy tudom, mit csinálok, és ennek szellemében szeretném ezt a blogposztot kedves nagymamáinknak szentelni.

„A legjobb, ha békén hagyjuk őket. Az aligátorok legalább annyira távol akarnak lenni tőled, mint te tőlük!”

-Jack Hannah-

Florida meggyőződésem szerint a nemzet játszótere, de legalább ilyen helytálló, ha az ország jómódú nyugdíjas otthonaként aposztrofáljuk a lelógó kis államot – valamelyik idióta vígjátékban az utóbbi tulajdonság is megihlette a szereplőket egy ráaggatott jelző kreálása kapcsán. Valószínűleg nagyon sok minden miatt érdemes meglátogatni, de ha mindent átszűrünk a személyes érdeklődésünk rostáján, akkor két dolog akad fent igazán: a Kennedy Space Center és az Everglades. Előbbi most kimaradt a programból, hiszen jóval északabbra található, illetve már volt szerencsém eltölteni ott két napot, utóbbi viszont vastagon terítékre került egy kalandos nap keretében, amely során megtanultuk: a látóhatárig derült ég csak annyit jelent, hogy abban a percben éppen nem esik az eső, továbbá hogy van, amikor a természet még a mi objektívünkhöz is túl közel jön! Tovább után megint térdig gázolunk az élővilágban!