„Failure is not an option”

- Gene Kranz /Flight Director, Apollo 13/ - 

Kevés dolog ragadott meg annyira gyermekkoromban, mint a Holdra szállás legendája és az Apollo program elképesztő mivolta. Az Apollo 13 mozi minden képkockája az agyamba égett, és bár állítólag minden fiú életében van egy szakasz, amikor űrhajós akar lenni, számomra mégis Gene Kranz karaktere volt a leglenyűgözőbb. „Failure is not an option” hangzott el a NASA egyik legismertebb szállóigéjévé váló mondat az irányítóközpont parancsnokától, mikor számba vették az Apollo 13 bajba jutott küldetésének lehetséges végkimeneteleit. Ez a mondat járt a fejemben azokban a napokban, amikor készültünk a pályázatra, majd amikor Robert West levelének birtokában már csak egy lépés választott el a céltól… És ahogy minden űrrepülés programjában szerepelt a „kötelező” gikszer, úgy nálunk is volt némi ok az ijedtségre, mielőtt képzeletbeli űrhajónk biztonságban landolt volna Wisconsin államban. Tovább után egy emlékezetes kedd délután története következik…  

„Failing to prepare is preparing to fail…”

- John Wooden –

Kiválasztottuk tehát az egyetemet, sőt: egyetemeket. Sorrendbe raktuk őket, megálmodtuk a jövőt, és konstans módon hevesebben vert a szívünk már napok óta. Jött a legkritikusabb rész: felvenni a kapcsolatot a kinézett személyekkel. Mint már korábban írtam: van, aki egy egyszerű érdeklődő e-mail-el próbálkozik, de saját tanszékünkön szerzett tapasztalatból tudom, ezek bizony könnyen elkerülhetik a figyelmet. Adott volt tehát a feladat: mintegy 7000 km-ről egyetlen e-mailben úgy prezentálni szándékainkat és képességeinket, hogy az a valóságnak megfeleljen, ugyanakkor határozottan lenyűgöző benyomást tegyen az olvasóra… Megvolt a terv, jöhetett a kivitelezés, amit leginkább az aprólékos és mindenre kiterjedő jelzőkkel illethetnénk, mivel a rossz készülés talaján szökken szárba a bukás... Tovább után juhtenyésztésről és a ráfordított idő elvéről! 

Tartsunk egy szusszanásnyi szünetet az előkészületek taglalásában! A bevezető postban már utaltam rá, hogy ezen blog hasábjain megosztjuk majd európai kiránduló élményeinket is, mert mi magunk is hasonló oldalakról szerezzük az információt, így tartozunk ennyivel kalandvágyó turista társainknak! Egyszersmind miként Gaben az Üvegtigrisben:

- Hanem arról, hogy ez egyfajta küldetésem nekem.

…küldetésnek tekintjük, hogy mindenkit meggyőzzünk róla: kirándulni jó!

Időrendi sorrendben haladva az első igazi nagyobb mászásunkkal kezdjük, melynek során a Garda-tó fölé magasodó Monte Baldo-ról alászállva felemelkedtünk a lélegzetelállító panorámát elénk táró Monte Altissimo-ra. Ezen alkalommal még szerepjátékos nyelven szólva 0. szintű hősök voltunk: nem csak tapasztalat pontjaink nem voltak, de előzetes tervünk, megfelelő felszerelésünk, térképünk és más egyéb sem. Az útvonal jellegéből adódóan azonban ez semmiféle gondot nem jelentett: a minimális állóképesség elegendő a teljesítéshez, ráadásul mindig van másik embercsoport is látótávolságon belül a hely felkapottságából adódóan baj esetére. Tovább után gyere, gyere ki a hegyoldalba velünk!