„A busz vonat nem vár...”
-Demjén Ferenc-
Ezen a blogon már többször intéztünk kirohanást az általánosító negatív sztereotípiák ellen, így most sem szeretnénk elragadtatni magunkat és Berki Krisztiánt meghazudtoló módon átlendülni a ló túlsó oldalára egy pozitív élmény hatása alatt állván, de nem mehetünk el leütés nélkül a ma reggeli apró csoda mellett. Tovább után egy kis nem mindennapi tömegközlekedés!
Sajnos elég egyetlen rossz élmény ahhoz, hogy a skatulyaelv hétköznapi alkalmazása révén egész társadalmi rétegekről, szervezetekről hozzunk általános ítéletet. Különösen érvényesül ez a trend akkor, ha rendszeres megerősítésekkel kondícionál minket a környezet... ilyenkor hiába gondolunk a sérelmünkért felelős egyén dolgukat rendesen végző kollégáira (akikkel mélyen együtt érzünk), valahogy nem az a kép rögzül be. Jó példa erre a jelenségre a BKV teljes állománya beleértve a sofőröket, ellenőröket, gépjárműveket és megállókat is, nem is beszélve a bérletre és jegyre nyomtatott kis számokról. Minden Budapesten közlekedő volt már szem és fültanúja, natalántán egyenesen tárgya olyan eseménysornak, amelyet látván elődeink a felegyenesedés fontolgatása helyett egyenesen kopoltyút kezdtek volna növeszteni... Nem várhatjuk el a 7-es busztól például, hogy csúcsidőben bevárjon minket a fedélzetén 145 emberrel amint a megálló felé loholunk, de mondjuk jómagam eléggé sérelmeztem, amikor pár éve a Kosztolányin a lábamra csukódó ajtó zárásának pillanatában már el is indult a jármű...
Itt ugyan ritkásabban járnak a buszok, és meg kell tervezni előzetesen a közlekedést (ahogy arról már volt szó), de cserébe eddig pozitív tapasztalatokat élhettünk át a sofőrökkel kapcsolatban. Nem egyszer várt már meg minket a busz a megállóban, amint éppen málhás csacsiként robogtunk ki a bevásárlóközpontból 2 heti élelmiszert a végtagjainkra aggatva, de ehhez képest is váratlanul kedves pillanatokat élhettünk át ma reggel...
A nedves körülményeknek köszönhetően ma a tömegközlekedést választottuk, ami az egyetemi szünet miatt mérsékelt hőfokon üzemel. Kilépve az ajtón szembesültünk vele, hogy a víz alatt vékony jégréteg teszi sikamlóssá az aszfalt minden négyzetinchét, így esetlen pingvinpárként totyogtunk a mintegy 100 yardra lévő üres megálló felé, ahol próbáltuk elérni a mögöttünk már feltűnő járatot. A busz váratlanul megállt előttünk pár méterre, még jóval a megálló előtt, majd ahogy közel léptünk, már nyitotta is az ajtót... A sofőr kedvesen üdvözölt minket, majd jelezte, hogy gondolta a megállóba tartunk ilyen sietősen (na igen, mit csinálna két gyalogos egy amerikai városban...), így megkönnyíti a dolgunk. Áll leesik, szó bennszakad, mágnescsíkos bérlet lehúzásra kerül... Ilyen is létezik!
