„A középpályás fontos része a csapatnak, alkalmas arra, hogy akár csatárként, akár kapusként is játsszon”
-(Szájerné) Handó Tünde…-
Azokban a napokban, amikor a legtöbben esernyővel a kezükben és viharkabátban kapaszkodnak a tomboló hullámok hátán hánykódó gyorsnaszád korlátjába azon gondolkozván, hogy vajon a kapitány tudja-e, hogy merre viszi a nyikorgó bárkát, nem oly nehéz politikai témát találni egy bejegyzéshez… Könnyen bele lehet bonyolódni eszmefuttatásokba szabadságjogokról, demokráciáról, az ókori görögök óta meglévő elvekről, személyes tragédiákról, a modern gazdasági rendszer bírálatáról, a kizsákmányolásról, globalizációról, és végül, de nem utolsó sorban: a nemzeti öntudatról és szuverenitásról… A mai Magyarországon veszélyes húrokon kezd játszani az, aki megpengeti ezt a két utolsó kérdést, hiszen könnyen kiköthet a „fasiszta neonáci” és a „nyugati propaganda agymosottja” kategóriák valamelyikében… A heti eseményeket követően azonban talán mégis megéri a kockázatot, hogy levetve a frusztráltságot, dühöt, beállítottságtól függő szemellenzőt, egy kicsit elemelkedjünk, és a partról szemléljük a nem ortodox navigáció eredményességét!
A legtöbben nem értjük, hogy mik azok a hitelminősítők, mi mozgatja a tőzsdei árfolyamokat, milyen következményekkel is jár a média törvény, pontosan mik lennének az Alkotmánybíróság jogkörei, hogyan zajlik egy törvényjavaslat előterjesztése és megvitatása. Éppen ezért ezeknek a kérdéseknek a boncolgatása – noha nyilvánvalóan mindenkinek van egy sarkalatos véleménye – ha nem is vakrepülésnek, de minimum korlátozott látási viszonyok között történő útkeresésnek minősülne. Van azonban egy minden mögött ott rejlő gondolat, ami egész Európára rátelepszik, és fokozottan jelenik meg kis hazánk közéletének viharos mezején: ez pedig az önállóság, a nemzeti egység kérdése. Egy olyan dolog, ami bár az események és érvelések tükrében olybá tűnik, hogy a kormány által meghatározott fogalom és jelenség, valójában meggyőződésem, hogy a társadalmon, az egyének saját értékein alapul.
Az EU alapszerződéssel kapcsolatban lefolytatott parlamenti vita kapcsán felmerül a kérdés: mit is jelent a modern világban a szuverenitás és a nemzeti öntudat? Miben nyilvánulnak meg ezek a fogalmak, és hol húzódik az ésszerűség határa?
Érthetetlen számomra, amikor vezetőink egyes külpolitikai döntéseiket a magyarság megőrzésével, a nemzeti értékek oltalmazásával indokolják. Mennyiben változna meg hétköznapi életünk emberi, kulturális oldala attól, ha az ország költségvetését Brüsszelben felülbírálnák? Hirtelen Mari néni a piacon flamandul kínálja eladásra majd a tojást? Bevezetünk egy francia és egy német nemzeti ünnepet? Tilos lesz magyar népdalokat énekelni, és évnyitókon felcsendül majd a Marseillaise? Bizonyára vannak olyanok, akik azt válaszolnák, hogy idővel ez is eljönne… Így fordítsuk meg a kérdést: teljesen külön úton járva - a gondolatkísérlet kedvéért eltekintve minden gazdasági következménytől -, kilépve minden nemzetközi szervezetből, hátrahagyva az EU-t, a NATO-t, mindent, mennyivel válna öntudatosabbá a nemzet? Mennyivel őriznénk meg jobban az értékeinket? Vajon fiataljaink letörölnék az Apple gépeikről az összes Jay-Z, Rolling Stones, Lady Gaga lemezt, hogy helyére Tankcsapda, Bartók összes és Rúzsa Magdi kerüljön kizárólag? Tömegesen követelnénk a Tisza cipő visszatérését, miközben a Converse teljesen érthetetlen módon divattá váló termékei máglyán égnének el a Kossuth téren? Senki nem nézne többet Dr. House-t, újra fellendülne a magyar filmgyártás, ami ontaná a külföldön is népszerű produkciókat? Hirtelen ahelyett, hogy minden tizenéves azt taglalná a Facebookon, hogy milyen atom volt a tegnapi buli, vagy hogy mennyire unatkozik, törölné profilját, és lemenne focizni a grundra? Hirtelen kiürülne a Tesco parkoló, és újra élet költözne a szombati piacokba?
Nem. Hiába a hangzatos szavak, a zászlóra tűzött jelmondatok, mindez nem történne meg… az emberek nagy hányada nem is tudná, hogy mi történt, el sem olvasná, vagy nem értené… Éppen emiatt üres érv mindez egy ilyen gazdasági szempontból sorsdöntő kérdésben. A nemzeti identitást a belülről rohadó társadalom számolja fel, nem az kormány által kötött szerződések. Legalábbis nem a nemzetköziek. Az értékek elveszésének okát, a nihil futótűzszerű terjedését nem a külpolitikánk, sokkal inkább a belügyek határozzák meg. Nem kell az Internet, vagy a külföldi média ahhoz, hogy az értéktelen mocsok kitöltse az életünk. Házhoz jön mindez az RTL Klubbon, a Blikk, a Bors nyomtatott formájában, a magyar internetes sajtótermékekkel, a tönkretett oktatással. Egyenesen a felelősség elhárítása az, ha mindezért az úgynevezett „Nyugatot” hibáztatjuk. És gyáva füllentés, már-már téveszme erre hivatkozva gazdasági döntéseket hozni.
A tudatos, demagóg szólamoknál azonban veszélyesebb az, amikor ezt meglovagolván valóban döntéshelyzetbe kerülhet valaki. Teljesen értetlenül álltam Vona azon kijelentése előtt, miszerint
Teljesen nyilvánvaló, hogy egy Európai Egyesült Államok felé tartunk, Magyarország pedig ebben nem vehet részt!
Gazdasági érv természetesen nem hangzott el, csak az üres mondatok puffogtatása… Tegyük fel, hogy igaz az állítás, és létrejön egy EEA. Megteheti-e országunk, hogy kívül maradjon ezen? Egyrészt a kulturális okokra hivatkozva a válasz nem, hiszen az a következmény-ok koordinátarendszer teljesen helytelen használatát jelentené. A gazdasági folyamatok sokkal összetettebbek annál, mint hogy kategorikus kijelentésekbe bocsátkozzunk, így a közelmúlt tapasztalataira kell hagyatkoznunk. Az elmúlt év láthatólag megmutatta, hogy mennyire lehet a modern világban külön úton járni (és akkor még nem is beszéltünk az út minőségéről)… nem azért nem megoldás, mert világméretű összeesküvések rejlenek a háttérben, hanem mert a mindent átfogó rendszeren kívül nem tud egy teljesen új világgazdaságot létrehozni egy a létfenntartásért küzdő 10 milliós ország.
Ennek tükrében megdöbbentő jelenlegi tárgyalási stratégiánk, mely arra emlékeztet – megmaradván a kormányhoz közeli, jól sikerült focis hasonlatoknál -, mintha a FIFA-val közölnénk, hogy a következő selejtező sorozatban a magyar nemzeti válogatott 12 játékossal fog szerepelni. Ha ez nem tetszik a FIFA-nak, akkor mi nem vagyunk hajlandóak részt venni a küzdelmekben… Nyilvánvaló lenne a reakció, még a felvetés is nevetséges. Akkor miért nem ugyanilyen nevetséges az, ahogy jelen pillanatban a nemzetközi politikához viszonyulunk? Lázár János minapi kijelentése az IMF távozásával kapcsolatban Mátyás idejében alighanem párbajt eredményezett volna, kicsit korábban pedig ilyen hangnem okán országokat rohantak le becsületből…
"Meg tudom érteni, hogy valaki hazautazik, és nem Budapesten várja a Jézuskát" - így reagált Lázár János a rendkívüli Fidesz-frakcióülést követően arra kérdésre, hogy mit szól az IMF-EU-delegáció távozásához.”
"Gondolom, hogy akinek a pénze kell, megteszi a szükséges lépéseket ennek érdekében. (...) Így aztán bennem semmiféle kétség nincs, hogy vissza fognak térni a pénzük behajtása érdekében."
Az ilyen kijelentések lehetnek roppant hazafiasak egyesek szerint, karakánok, végre megmondja valaki az EU-nak, nem kell úgy táncolnunk, ahogy ők fütyülnek, stb., de az éremnek van egy másik oldala. A kis belpolitikai sárdobálónkat kívülről sokan figyelik, és bármilyen meglepő, az ország vezetői nem nyilatkozhatnak ellenkező módon a külföldi, és a magyar sajtóban, kijelentéseiknek súlya van…
Mivel otthon kész tény, hogy az USA-ban azt sem tudják, hogy hol van Magyarország – a számtalan ellenpélda taglalásától most eltekintenék -, valószínűleg furcsán fog hangzani, hogy az érdeklődő értelmiség még a politikai helyzettel is tisztában van. Témavezetőm gesztusai, ajánlatai, véleménye egyértelműen azt sugallják, hogy a kollégák szinte sajnálatot éreznek személy szerint irántunk, akik jobb sorsra lennének érdemesek… El is hangzott a mondat, hogy ha valamire szükségünk lenne a jövőbeni tervekkel kapcsolatban, akkor az adott XY emberhez érdemes fordulni, mert ő politikailag nagyon tájékozott, képben van az európai eseményekkel kapcsolatban… gyakorlatilag harmadik világbeli menekültnek éreztem magam abban a pillanatban, és bár ránk nézve még kedvező is lehet ez a státusz - Jaaltól pedig hihetetlen figyelmes az egész -, összességében végtelenül lehangoló…
