“The cool thing about being famous is traveling. I have always wanted to travel across seas, like to Canada and stuff.”
-Britney Spears (USA)-
A fenti zseniális Britney idézettel vezetném be első nagyobb volumenű kirándulásunk felvezető cikkét. A művésznővel szemben ugyanis számunkra Kanada – minő meglepetés – valóban az óceán túloldalán található, jelenlegi állomáshelyünket tekintve viszont „csak” a Nagy Tavak túloldalán. Mivel Kanadát általában csak a földgömbön látjuk, így ez az alig 2 cm látszólag jelentéktelen táv, de valójában 800km repülésről beszélünk. Mikor ezeket a sorokat olvassátok – már azok, akik ezzel kezdik a napjukat a munkahelyen -, mi éppen itteni idő szerint hajnali 1 fele felkelünk, hogy egy újabb kis szeletkét váltsunk valóra nagy álmainkból! Tovább után rövid program és előkészületek! /Áginak pedig ott a 3 szó, magyarázat a cikk végén/
Az itt töltött 12 hónappal kapcsolatban feltett szándékunk, hogy ne csak szakmai tapasztalatot és tudást szerezzünk, hanem minél több élményt is puttonyunkba pakoljunk. Saját életfilozófiám része, hogy mindig kell lennie valaminek, amit várhatunk! Amit várhatunk, de fontos, hogy pozitív értelemben tegyük, és belátható időn belül következzen be. Várni lehet ugyani az előadás végét, a napnyugtát, a vásárlás befejezését, vagy hogy a szomszéd végre kikapcsolja a fűnyírót vasárnap reggel 8:22-kor, esetleg hogy leteljen a 2 perces kisbüntetés egy floorball meccsen. Ezek a dolgok azonban csak a bosszankodás végét jelentik, egy nagy negatív érték kisebb negatívvá válását, össze sem hasonlíthatóak az olyan dolgokkal, mint egy nagy nyaralás, a Karácsony, a szülinap, vagy éppen a mi első – bocsánat, második:) – randink annak idején. Ráadásul a világból annál többet értünk, minél többet láttunk belőle! Szépet látni pedig jó, és erről már Erikát sem kell egy kicsit sem győzködnöm.
A mi 12 hónapunkba így igyekszünk belecsempészni olyan nagyobb pihenőket, amikor kiengedhetjük a fékeket, szőke hajunkba belekaphatna a szél (ha lenne, mármint Erikának szőke, nekem meg haj), és nyakunkba vehetjük az országot – néha pedig majd nem csak az országot. Mert most megtehetjük, hiszen minden kirándulás pont 14000km-el lesz rövidebb, mintha otthonról tennénk. Meg kell ragadni az alkalmat, mert mikor máskor juthatna el ilyen összegért az ember Kanadába, vagy Kaliforniába, netalántán … itt meg is állnék, mert nem kell minden poént lelőni egyből. A lényeg, hogy eljött az első megálló, amikor hátrahagyhatjuk az utóbbi időben már napi 10-12 órás mindennapi – amúgy élvezetes – munka légkörét, mely vírusként fertőzött meg minket, és néha nem is vesszük észre, hogy mióta nem keltünk fel a gép elől, vagy nem mozdultunk a fülke elől. Ezek az alkalmak a mi kis napelemeink, amikor az élmények, tájak, a látvány beindítja a fotoszintézist, és élettel, energiával teli térhetünk vissza a mindennapokba. Közben pedig hitetlenkedünk: te jó ég, tényleg ott voltunk! Tényleg ott voltunk, ahol azt hittük, hogy majd talán egyszer, egy egész élet után lehetünk egy kicsit, vagy talán soha.
Az ott jelen esetben a világ egyik leglenyűgözőbb természeti képződményét jelenti, amelyet még néhány emberi konstrukció tesz a turisták számára még feledhetetlenebbé. Miután a hajnali 2:20-kor induló busszal megérkezünk Chicago belvárosába 5:50-kor, ahonnan aztán a metro kivisz a reptérre, majd 8:35-kor felemelkedik a gépünk, mely remélhetőleg puhán landol majd valamivel 12 előtt Buffaloban, már csak a bérelt autó átvétele és 30 perc kocsikázás választ majd el minket a Niagara vízeséstől… Az estét Toronto meleltt töltjük majd Mr.Lukácsnál, lovászi szülötténél, aki anyu nagybátyjával együtt szokott néha hazalátogatni szülőföldjére, így többször tette már tiszteletét nálunk. Most eljött a pillanat, amikor a „ha arra jártok, ugorjatok be” klasszikusa valóra válik, és Hamilton városában alszunk. Csütörtökön Toronto, majd pénteken autózás Montrealba DC-hez. Közben megálló Ottawa-ban. Szombaton a világ fővárosát nézzük meg, majd vasárnap jön egy hosszú autózás ismét Buffaloba. A látszólag – és valójában is – kacifántos vonalvezetésre azért van szükség, mert Madison kisváros, ezért a repülők drágán jönnek ide. Továbbá Torontoba nemzetközi járat megy, alsó hangon 450$-ért, de a kicsit távolabb levő Buffalo-ba belföldi, amit megúszunk 270$-ből. A buszjegy pedig 10$, de csak mert későn vettem, korábban eszmélve 1$ is lehetett volna a felnőtt távolsági jegy 200km-re…
A Niagara persze mindent visz,de végre láthatom a juharszirup hazáját, amelyre nagyon rég vágyom, felmehetünk a CN Towerbe – ami azóta már az arab mágnásoknak hála nem a világ legmagasabb épülete -, és bejárhatom a DC által mennyei királyságok magasságába emelt Montreal óvárosát is.
A blogot csak olvassátok szorgalmasan, mert holnap sem maradtok post nélkül – Erika formába lendült:) -, és érkezésünk után sok-sok kép és élmény következik!
/3 szó játék: még az Arizona blogon honosítottuk meg az NST francia beharangozóinak ihletésére: az első kommentelő feladhat 3 szót, aminek elrejtve szerepelnie kell a következő írásban. Kreativitásfejlesztő játék.:)/
