"Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk!"
-Pelikán-
Az amerikai nagyvárosok igazán kedveznek az autósoknak kényelmi szempontokból: az utak szélesek mint a Margit körút, több sávval rendelkeznek mint egy jól fejlett bohóchal, a modern nyugati városok geometriailag is a T-modell távoli leszármazottainak lettek kitalálva, parkolóhelyből pedig több van fajlagosan, mint amennyi Pesten hiányzik. Egy valami azonban teljességgel érthetetlen – és itt a saját tapasztalat is beszél -: miként lehetett például Los Angelesben tájékozódni a GPS előtti időkben? Ugyan vannak táblák szép számban, de időben eltalálni, hogy a 10 sáv melyik szélére soroljunk, és hányadik is a leagázó a soron következő 5 közül, majd a több emeletes csomópontokban kitalálni a megfelelő kijáratra... a GPS képernyőn néha csak egy nagy tál makarónit lehetett látni... Chicago pedig nem sokban marad el LA-től, így felettébb indokoltnak tűnt egy GPS beszerzése még az utazás előtt. Tovább után egy kedélyes délelőttről a Magyar Postán!
A GPS kiválasztásánál körültekintően kell eljárni, mert bár természetesen a torrent oldalak gazdag kínálattal élnek térképekből, de az ember valahogy bizalmatlan az ilyen kerülőutas frissítésekkel kapcsolatban. A gyári térképkínálat viszont nagyon gyakran csak egy adott kontinenst tartalmaz: értelemszerűen azt, ahol forgalomba kívánják hozni az eszközt. Némi böngészés után az e-bayen megakadt a szemem a Garmin cég egy termékén, mely rendelkezik mind Észak-Amerika, mind Európa térképpel, ráadásul 2011-essel. Az ár pillanatnyi akció következtében igen kedvező volt, a magyar bolti ár kb. fele. A berendezést ellátták a ’refurbished’ jelzővel, ami annyit tesz, hogy valaki elégedetlenül visszaküldte valami vélt vagy valós hiba okán a gyártóhoz. Ezt követően a minőségellenőrzési szabályoknak megfelelően ízekre kapták a cuccot, és mindent alaposan tesztelve újra szolgálatba állították. DC tanácsolta még annak idején – elnézést, azok kedvéért, akik később kapcsolódtak be a történetbe: a kanadai ex-szobatársam Tucsonból -, hogy ilyen termékekre utazzak, mert ezek egyrészt az eredeti ár töredékért kelnek el, másrészt sokkal megbízhatóbbak a fenti procedúra miatt. Ezt a kedvező kettősséget lelkesen honoráltam egy „Buy” gombnyomással.
A történet érdekes része ott kezdődött, amikor a GPS elnavigálta magát Budapestre, ugyanis magyar állami szervtől gördülékeny és ésszerű működést várni olyan, mint heringgel fát vágni: nem teljesen elképzelhetetlen, de alapvetően hülyeség (copyright: Liverpool szurkolói blog a Népsport-ról, bár nekem jutott volna eszembe:) ). Megpróbálom felidézni a mókás délelőtt történéseit.
Édesanyám Nagykanizsáról hívott, hogy kapott egy levelet, miszerint a termék megérkezett, csak be kell fáradni érte a központi épületbe az Orczy téren… Mivel én Budapesten vagyok, így ez nem volt akkora kellemetlenség, mintha Nagykanizsán élnék tartósan. A befáradás mellett kérnek egy számlát, amelyen fel van tüntetve az ára a beérkezett terméknek. Felhívtam a hölgyet, hogy mi a teendőm, elintézhető-e mindez telefonon. Egy kategorikus nemet kaptam válaszul. Pontosabban elintézhető lenne a személyes jelenlét nélkül, ekkor be kellene küldeni az ominózus számlát ajánlva, stb. stb. Hát legyen gondoltam, kinyomtattam az e-bay számlát, és elindultam az Orczy térre.
Megérkezvén az épület elé, a szocializmus lehelete úgy megcsapott, hogy magamhoz sem tértem addig, amíg felcaplattam a másodikra a kórház hangulatú sötét lépcsőházban. Ott két tábla fogadott a placc közepére állítva:
A folyamat az ötös ablaknál kezdődik!!!
Várakozzon itt!
Neki is láttam az utóbbi tevékenységnek, mindezt az 1-es és 2-es ablakokkal szemben, miközben azért láttam, hogy balra még nyílik egy folyosó. Néhány perc múlva kedvesen beinvitáltak:
Az ötös ablak balra van, oda kell menni!
Az ötös ablaknál kérték a kiküldött levélben megadott azonosítót, levelestül… Én bátorkodtam megkérdezni, hogy nem elég-e a nevem, a címem és hogy megnevezem a terméket, lévén a levél 200 km-re található. Természetesen nem. Vissza ki, telefon haza, jövök vissza az azonosítóval. Ennek segítségével sikerült is kibogarászni egy papírköteget egy kis dobozkából, amelyben mintegy 10 darab hasonló paksaméta sorakozott levágott kartonlappal (!) elválasztva. Mondjuk abban az országban, ahol pár éve a MÁV pénztári jelentéseket papíron strigulázták – lehet még ma is -, nem is kéne meglepődni ezen. A csomag tetején a nevem díszelgett, khm… Pár dolgot ráírtak, közte az általam tudtukra adott árat (hagyok időt: úgy vámolnak meg, hogy nekem kell közölnöm, mennyibe került a külföldről vásárolt termék, amely pusztán azért akadt fent a rostán, mert rá volt írva, hogy GPS, azaz gyanúsan nagy értéket képviselt), majd kurta utasítást kaptam:
1-es ablak!
Átballagtam az 1-es ablakhoz, elvégezvén küldönci feladataim. Ott egy srác kórusban énekelte társaival egy P-Mobil számot. A papírokat elvette, ráírt pár dolgot, letépett egy csíkot, kezembe nyomta:
5-ös ablak!
Visszabaktattam. Ott megtudtam, hogy meg kell fizetnem az ÁFA-t, az érdekesség, hogy megvámolták a nálunk csak a Tour de France-ról ismert US Postal 9 dolláros postaköltségét is… Nem nagy összeg no, de azért mégis… Az így megkapott magasabb ár fejében, ami még így is jócskán a magyar piaci érték alatt volt, immár átvehettem a cuccot a pénztárnál, de előtte még megtoldották egy 1300 Ft-os kezelési költséggel - ami éppen csak kevesebb, mint az US Postal díja Seattle-től Budapestig. Hangsúlyozom, még semmit nem csináltam, csak papírokat vittem egyik ablaktól a másikig.
A pénztár előtt 11:30 körül járt az idő. A folyosón ácsorogva hallottam a nevem, amint a kisasszony kérte a csomagot valakitől, aki a raktárból hozza elő őket. Válasz:
De ez legyen már az utolsó, már elég volt ennyi!
Ja, ilyen késői órán… Na meg a forgalom nem vetekedett éppenséggel egy Euronics nyitási akcióéval. A jelentéktelen 8000 Ft-os összeget kellett már csak átnyújtanom. Újra irtózatos vakmerőségről tettem tanúbizonyságot: egy pénztárnál megkérdeztem, hogy … szinte alig merem leírni:
Lehet kártyával fizetni?
Felháborodott válasz:
NEM, csak készpénz!
Hát legyen. Indulástól számítva 2,5 óra múlva újra az egyetemen voltam az immár 8000 Ft-al drágább GPS-em boldog tulajdonosaként, amit abszurd módon egy nálunk lényegesen gazdagabb országból kellett megvennem - hol vannak már azok az idők, mikor Jugoszláviába mentünk olcsó cuccokért... Ezzel az utazás utolsó feltétele is ki lett pipálva!
