„Floorball! Live to play it!”
-Szlogen, Szingapúri női VB, 2006 2005-
Az a fura érzés lett úrrá rajtam, hogy még a tavalyi elbaltázott szezonunk után is hiányzik a floorball, hiányzik a sport. A kartali edzés talán nem – kivéve persze ha Zsoca mentálisan felkészít az autóban kifelé -, de a hétfői mindenképpen, nem beszélve a hétvégi meccs adrenalinjáról. A társaság, a futkározás, a labdakergetés, az a semmihez sem fogható pillanat, amikor gól után a magasba emeled a kezed. Próbáltam pótolni kosárlabdával, de hát fehér ember ritkán zsákol. A múlt héten egy fekete srác majdnem eltörte mind a két csuklóm… egy passzal… Ettől még jó mozogni, de a játékhoz annyit tudok hozzátenni, mint egy tartalék labdaszedő a Real-Barcához. A fociszezon lezárult, erről majd lesz híradás még – megszégyenítettük Dél-Amerika teljes labdarúgó múltját -, viszont kezdődik a floorhockey jövő héten! Ismét bebizonyosodott: ez az én világom, még ha a labda nem is gömbölyű, meg nem is labda, az ütő meg 1,5 kiló legalább és begörcsöl az alkarom 5 perc alatt.
Vasárnap hajnali fél 7 felé jár az idő. A beígért eső és szél még csak nyomokban sem képviselteti magát, a keleti horizont felé egy habfehér Chevrolet Malibu hasítja a wisconsini pirkadatot. A két utas kellemes fáradtsággal és várakozással teli izgalommal kémleli a pitymallat első fényeit, melyek varázslatos színűre festik az épp megfelelő helyen tartózkodó egyetlen felhőcsíkot. A vidám mosolyok mögött más-más érzések lapulnak. Az egyik tudja, mi következik majd, magában izgalommal vegyülő félelem sikít éles hangon: „megvesztél ember, cserbenhagysz engem, a belső éned? Hát nem együtt rettegtünk 20 éve akár egy lankás domboldalon? Elfelejtetted már amint kitört rajtunk a frász a pesti hullámvasúton? Repülőgép??? Tudod te, hogy milyen magasan van az???”. A másik boldog mosollyal pergeti maga előtt az előző napi megannyi élményt, és várakozással teli kíváncsisággal tekint az elé, vajon mihez kell az útlevél? Vajon milyen meglepetés vár rá? És vajon pontosan milyen szín is az, amire éppen megfesti a gigászi művész az ég aljára kifeszített vízpára vásznat… 
Utolsó kommentek