„Jaj, ez annyira amerikai…”

- Tetszőleges filmrajongó általános megnyilvánulása a kellőképpen rózsaszín befejezés, esetleg a patriotizmustól elkocsonyásodó filmszalag anyagával elért túltelített állapot betetőzéseként-

Ismeritek azt az érzést, amikor minden áron, görcsösen el akartok mondani valamit? De csak a lényeget, csak a nehezen megfogható magvat… Egész nap keresitek a szavakat, fogalmazzátok a gondolatokat, hogy a megfelelő pillanatban a dolog igazi lényegét megragadva, ezüst tálon nyújtsátok át a matyó hímzésben boldog táncot lejtő gondolatok kavalkádját a hallgató félnek. Aztán persze ilyenkor sokszor „szó bennszakad, hang fennakad”, a csárdást járó szavak egymás kettőshangzóin bucskáznak keresztül és csak hebegünk-habogunk, vagy éppenséggel magunknak állított verbális csapdákból próbálunk kétségbeesve kimenekülni, mint Fábry Sanyi. Emiatt nagyon meg kell becsülni az olyan pillanatokat, amikor nincs szükség különösebb kommentárra, nincs szükség több bekezdésre, mert tökéletes tömören, kézzelfoghatóan, előre gyártottan kapjuk készhez a mesteri illusztrációt.

„És ne felejtsétek el, hogy nagyon sokat fizettek ezért az oktatásért, úgyhogy hozzátok ki belőle a maximumot!”

- Christopher J. Rutland –

Hazánkban számos dolog van, amihez mindenki ért, és még egy kicsivel több, amiről mindenkinek van véleménye. Előbbiek közt élre kívánkozik a pálinka főzés és borászat foci, de nem sokkal marad le az oktatásügy, nyelvtanulás és szoros hajrában, de félig-meddig már a másik tartományba átcsúszva érkezik az egészségügy örökzöld témaköre. Mindenkori vezetőink szép hagyományokat ápolván adnak is bőven muníciót az úton-útfélen előkerülő okfejtésekhez, a legújabb hírek hallatán most éppen a tandíj borzolja a kedélyeket. Már-már olyan ez, mint az időjárás: ha más nincs, ezzel kapcsolatban mindig el lehet engedni egy kis napi felgyülemlett feszültség csomagocskát pár keresetlen cikornyás körmondat kíséretében. Hiszen ha esik, az is rossz, mert kirohad a gyümölcs, de ha nem, az is, mert akkor meg elszárad…

„Ha egy rendszer adiabatikusan zárt (vagyis a környezetéből nem vesz fel hőt), akkor a rendszerben lejátszódó spontán folyamatok során a rendszer entrópiája mindaddig nő, amíg be nem áll az egyensúlyi állapot.” 

Ígéretünkhöz híven következzen ma néhány kép az itt töltött harmadik napunk estéjéről. Igen, jól hallottátok, még a harmadik napon is így nézett ki minden. Pontosabban addigra szabadult csak el igazán az entrópia a lakásban… Ahogy a „Telepesek érkezése” sorozatban már olvashattátok, nem nagyon maradt szabad percünk a rendrakásra, ráadásul az eszközpark sem állt rendelkezésre, így a képek az utókor számára pont a maximális rendezetlenség állapotát örökítették meg. Másnap délelőtt minden a helyére került, és megkezdődött a kicsit nyugodtabb élet…

"You can tell a lot about a person by what they sell at their garage sale. What kind of books they read, what kind of music they listen to ..."

Tegnap előtt ünnepeltük a 4. itt töltött szombatunkat, méltó módon egy mérsékelten magasztos zarándoklattal a helyi bevásárlóközpontba. E jeles alkalomból – miközben Erika szorgalmasan gyártja a konyhában a ’cookie’-kat - elérkezettnek láttam az időt arra – na jó, valójában elment a net és nem tudok mást csinálni -, hogy adósságunkat törlesztve beszámoljak a legelső hétvégénk első napjáról, avagy a letelepedésünk harmadik akkordjáról. (Egyben jó reggelt kívánunk Katinak most, hogy megint nem hiába ül le reggel a gép elé a munkába érkezve:) )