„Ha egy rendszer adiabatikusan zárt (vagyis a környezetéből nem vesz fel hőt), akkor a rendszerben lejátszódó spontán folyamatok során a rendszer entrópiája mindaddig nő, amíg be nem áll az egyensúlyi állapot.”
Ígéretünkhöz híven következzen ma néhány kép az itt töltött harmadik napunk estéjéről. Igen, jól hallottátok, még a harmadik napon is így nézett ki minden. Pontosabban addigra szabadult csak el igazán az entrópia a lakásban… Ahogy a „Telepesek érkezése” sorozatban már olvashattátok, nem nagyon maradt szabad percünk a rendrakásra, ráadásul az eszközpark sem állt rendelkezésre, így a képek az utókor számára pont a maximális rendezetlenség állapotát örökítették meg. Másnap délelőtt minden a helyére került, és megkezdődött a kicsit nyugodtabb élet…
Érkezésünkkor a szőnyeg tisztítás miatt a bútorok a konyhában voltak egymásra hányva, nem is bajlódtunk a helyre rakásukkal, mert még nem gondolkodtunk rajta, hogy melyik pozícióban is éri a legtöbb csí ezt a csodás kanapét.
Felhívnánk a figyelmet a mosogatógépre, amely talán alfajának bojtosúszós hala, kb. 1970 körül mászhatott le a gyártósorról a vadonba. Ennek megfelelően mondhatjuk, hogy a legkoszosabb edényt tisztítja, csak a leszedett piszkot egyenletesen elteríti a többin, gondosan lerakva a cuccot a leválási buborékokban.
Némi magyarázatra szorul a jobb hátul lévő fémszerkezet, ami elvileg a bal oldalt található ágy utolsó eleme lenne. Ez a kerekes sín tartaná a masszív szerkezetet, amire jön a matracunk (mindez már nem látható, mert találtuk ezt a még soha nem használt takarót kb. 4$-ért a Goodwill-ben). Úgy döntöttünk, hogy így is elég magas a szerkezet, semmi szükségünk rá. Sajnos kidobni nem tudtuk a szobából, most is ott áll az ostoba ágy konstrukció modern mementójaként, a mögötte lévő térbe pedig elhelyeztük a bőröndöket, hogy ne legyen kihasználatlan a terület.
Nemsokára készítünk majd pár képet a mostani viszonyokról, és lassan ideje a munkahelyünket is bemutatni.
