A Facebook üzenőfalon elég gyakran bele lehet botlani különböző linkelt videókba, amik közül egyrészt igen kevés a nem vírus, amire balgán kattintanak az olyan, ami nem szórakoztat, hanem elgondolkodtat, másrészt viszonylag könnyen le is maradunk róla. Kár azonban elmulasztani sikeres emberek által prezentált néhány igen figyelemreméltó, inspiráló és nagyon igaz bölcsességet. Ennek jegyében, noha nem vagyok Apple rajongó – Dr. Joe Krisztiánt alighanem elvesztettük egy életre az olvasóközönségből… -, megosztanánk most Steve Jobs Stanford diplomaosztón tartott lenyűgöző beszédét. Méltatlannak érezném, ha idézetet dobnék a post elé, másrészt meg lesz még idézve ebből úgyis később.:) Íme a teljes video:

„Minden jókor jön annak, aki várni tud!”

-Kutuzov /Háború és Béke/-

Ha kellene mondanom 10 szót, ami jellemzi az elmúlt évemet, akkor a várakozás feltétlen szerepelne a leosztásban. Várakozni sokféleképpen lehet és sok dologra is. Például az olvasók már várhatják, hogy a pályázási procedúráról áttérjünk a tényleges USA infókra – ez ezzel a posttal meg is történik -, én a gépelés közben várom a közelgő éjszakát, amikor pedig mind a ketten várjuk a felszállás pillanatát, vagy csak simán lehet várni Godot-ra. De várjuk például a Trónok Harcának második évadát is tegnap óta… Mégis, egyvalami közös a várakozás mechanizmusában tárgytól függetlenül: akkor a legrosszabb, ha valamiért már túl vagyunk a remélt beteljesülés előre jelzett időpontján, illetve a téttel egyenesen arányosan exponenciálisan nő a mértéke. Tovább után egy idegőrlő hónapról és a kétszer eljövendő beteljesülésről!

„Winter is coming!”

-Ned Stark- 

Új rovatunkban különösebb kommentárok nélkül próbálunk éreztetni néhány momentumot, pillanatot, képet, jelenséget, érzést, ami jövendő lakhelyünkhöz kapcsolódik. Nagy volt a kísértés, hogy bulvárosan, szenzációhajhász módon és közhelyesen a legtriviálisabb képpel nyissunk: Wisconsinban télen hideg van, és igen, esik is! El is csábultunk, így jöjjön néhány téli pillanat az egy éjszaka leesni képes hóról – ezen a ponton végképp eldőlt, hogy nem lesz saját autónk – valamint az ennek okán kiadott egyetemi szünet hagyományos felhasználásáról! A valósághoz hozzátartozik, hogy az összes felvétel legendás hóviharokhoz kapcsolódik, amelyekből évente azért csak nagyságrendileg 1 van. Hajtás után hópihe!

„Non abbiate paura! Aprite, anzi, spalancate le porte a Cristo”

-felirat a csúcson ködbe vesző kereszten- 

Nehogy megunjátok az előkészületek taglalását, a mindig vidám hétfő reggelt ismét egy kirándulás beszámolóval dobnánk fel! A Monte Altissimon tett könnyed nyári sétánk után pár nappal lényegesen izgalmasabb körülmények közt végképp szerelembe estünk a túrázással. És midőn azt hajdanán irodalom tanárnőm diktálta nekünk, a szerelem bizony ambivalens érzés… a magasztos, túláradó pozitív hullámok közé bizony félelmek és a féltés sziklái vernek éket. Így volt ez a mi és a túrázás bimbózó kapcsolata kezdetén is, és a sziklákat bizony szó szerint kellett érteni. Tovább után a Machu Picchuról, őrangyalunkról, négykézlábas turistaútról és sok-sok ködről!