A blog.hu az elmúlt évek során egész komoly és üdvözítő fejlesztéseken esett keresztül, így az oldaldobozok kínálata örvendetes módon bővült, látványos megoldást szolgáltatva egy korábbi problémára. Nevezetesen a verbális az írott tájékoztatás illusztrációjára, mert legyen bármily barokkos is egy-egy körmondat, van amit nem lehet leírni. Viszont egyesével feltöltögetni az előtte Photoshop-ban megfelelő méretűre mentett képeket sem igazán időtakarékos megoldás egy bizonyos szám felett, a hazaküldözgetés pedig még ennél is rosszabb. Ezen okból kifolyólag holnaptól a jobb szélen megjelenik az Indafoto doboz, amelyben filmszerűen pörgethetőek a legaktuálisabb képek, rájuk klikkelve pedig a megfelelő albumokhoz lehet eljutni. Mindent a közönségért!:)

Az emberek szeretnek magasra menni, messze látni.

-BME, marketing kurzus egyik első mondata-

Az anyagi alapon történő szűkítés – mely lényegében földrajzi határokat szabott – után jött csak a neheze: tengernyi lehetőség közül kiválasztani azt a néhány intézményt, amelyet megpróbálunk kitartó ostrommal bevenni. Fegyverzetünk néhány egy rakás még a gyártósoron rostokoló pdf dokumentum (életrajz, motivációs levél, kísérő levél, publikációk, stb.), irányzékunk a világháló, hírszerzésünk a Google. Szempontjaink pedig… miért pont ezen a téren ne szeretnénk „magasra menni”? És ki ne szeretne magasra menni? Az emberi természet alapvető velejárója alighanem a sikeréhség, a nagyra vágyás, az ég felé kapaszkodás: egy ilyen lehetőségből bizony ki kell hozni a legjobbat! Tovább után rangsorokról, Floridáról, honlapokról és keresési algoritmusról! 

„I don’t know where I’m going,

But, I sure know where I’ve been”

-Whitesnake-

Meg van tehát a miként. Jön a következő kérdés: „hova?”, hisz ez is rajtunk áll. Miért pont Wisconsin, miért éppen nem Alaszka? A helykeresés során több csípőből történő megközelítés lehetséges:

• Nem teljesen mindegy? így is, úgy is a tenger túloldaláról van szó…
• Ha már lúd, legyen kövér: MIT, Stanford, Caltech, stb.
• A fentiek esélytelenek, szóval valami közepes, kevésbé neves egyetem, ahol biztosabb a siker, mert lasszóval fogják a hallgatókat az 51-es körzetből.
• Turisztikai és kulturális megfontolások, avagy legyen jó hely síelni (Colorado), szörfözni (San Diego), túrázni (Montana), vagy éppen kiélhessük Nebraskában a végtelen kukoricaföldek iránt táplált gyengéd érzelmeinket.
• Darts táblának használva a térképet a jószerencsére bízzuk magunkat.

Az elsőben oly kevés igazság van, mint Arizona autóútjain hajtűkanyar. Noha néha a nagyravágyás a siker ellensége, a második nem is olyan álomszerű, mint gondolnánk. Más akadály van, mint a nagy név. A harmadik pedig teljesen racionális, de azért érdemes itt is jobban körbe nézni, akár a negyedik – komoly tervek esetén másodlagos, de azért 10-20%-ban mégis megfontolásra érdemes – szempontot is be lehet építeni. Tovább után más egyéb mellett bostoni heverőkről, iowa-i ördögszekerekről és sok-sok dollárról lesz szó!

Ott hagytuk abba, hogy 2011. Október 11-én megérkezett a hivatalos értesítés e-mail formájában. A „kreatív inspiráció” által elsütött startpisztoly és a boldog célba csapás közti néhány hossz tempózást viszont még jótékony homály fedi. Bizonyára sokakban felmerült a kérdés – már persze azok közül, akik olvassák a blogot -, hogy mégis miként lehetett akkora irtózatos földöntúli szerencsénk olyan jó lehetőségre bukkannunk és olyan kiválóan végigvinnünk a tervet, hogy együtt, egy helyre mehetünk. Valóban kivételes lehetőség volt ez, amolyan „once in a lifetime”! És fel kellett tenni a kérdést az első sokk után – igen, Eminem-et fogok idézni…:  

„Look, if you had, one shot, or one opportunity,

To seize everything you ever wanted, one moment

Would you capture it?

Or just let it slip, yo”