“And the only way to do great work is to love what you do. If you haven't found it yet, keep looking. Don't settle. As with all matters of the heart, you'll know when you find it. And, like any great relationship, it just gets better and better as the years roll on. So keep looking until you find it. Don't settle.”
- Steve Jobs -
A „Miért éppen Wisconsin?” kérdésre keresvén a választ, már említettem, hogy a jövendőbeli állomáshelyünk kiválasztásához a kiindulást a CFD Online adatbázisában megtalálható kutatóhelyek végigpásztázása jelentette. Ennek fényében mondhatjuk, hogy lényegében a University of Wisconsin-Madison Engine Research Center-e volt az az intézmény, ami legelőször megragadta a figyelmem. Az előző postban bemutatott Organosilicon Research Center pedig mintegy égi jelként azonnali lelkesedést váltott ki Erikából, amit végül teljesen megkoronázott néhány Madisont ábrázoló fénykép (illetve a már ide is feltett video)! Látszólag tehát könnyen ment a választás, de hogy milyen kalandos úton jutottam is el odáig, hogy most ezt a kutatóhelyet válasszam, és mivel is foglalkoznak itt, azt tovább után tudhatjátok meg!
Sikeresnek és eredményesnek mondható tanulmányaim akár egy nyílegyenes „görbét” is eredményezhetnének az életpálya/karrier fázisterében, de ehelyett sokkal inkább hasonlítanak felsőoktatási kalandozásaim az Odüsszeiához, csak kevesebb szörnnyel kellett megküzdeni. Az út az ELTE TTK fizikus szakán indult, ahol 5 év után sikerült is megszerezni a még klasszikus 5 éves képzésben – fiatalabb olvasóinknak lehet, hogy már utána kell néznie a neten, miről is van szó – a diplomát, mindezt statisztikus fizika szakirányon Dr. Györgyi Géza precíziós témavezetése mellett. Már harmadik év végén éreztem a késztetést, hogy az elméleti tudást a munkaerőpiacon kívánatos mérnöki ismeretekkel is ötvözzem, így be is adtam a jelentkezést a BME mechatronikai mérnök szakára, ahol csak 1 évvel később kezdtem meg a tanulmányaimat.
Itt köszönetet kell mondanom Dr. Huba Antal tanár úrnak hasznos tanácsaiért, aminek eredményeként végül a mechatronika szak ellenére a gépészeti modellezés szakirány felé fordultam. Ez utólag szinte természetes választásnak tűnik, hiszen az alapos matematikai és fizikai ismeretek itt kamatozhatnak a legjobban. A 7. félévben aztán Dr. Stépán Gábor jóvoltából jöhetett a sorsfordító 5 hónap a University of Arizona-n, ahol ezúttal hőtani feladatokkal birkóztam meg, ebből is született a BSc diplomám, melyet fél évvel később védtem meg. Ezalatt az idő alatt már az Áramlástan Tanszéken kerültem állományba. Utóbbi is egészen logikus választásnak tűnt, ugyanis a szakirány legkiválóbb óráinak sorában 4-ből 3-at a tanszéken dolgozó Vad János, Lajos Tamás és Kristóf Gergely tartottak (a 4. „muskétás” természetesen Stépán dékán úr a Műszaki Mechanikáról). Hála nekik, fél évet dolgoztam tanszéki mérnök státuszban, majd beiratkoztam a doktori iskolába, ahol 1 évet töltöttem el. Mindeközben a sors útjai Erikával hosszú-hosszú idő után – most derült ki, hogy legeslegelőször alighanem 1994-ben láttuk egymást, de ez még akkor nem tudatosult egyikünkben sem:) – egymás mellé vezettek minket, és itt kezdődött el az USA kaland szervezése. Ez tehát az előzmények viharos tengere, aminek eredményeként pár nap múlva behajózom az ERC öblébe.
Témavezetőm Jaal B. Ghandhi lesz, aki elsősorban kísérleti vonalon tevékenykedik. Fő érdeklődési területe a belső égésű motorok belső terében kialakuló turbulens áramlások megértésére fókuszál, ugyanis ezen bonyolult folyamatok pontos feltérképezése jelentősen hozzájárulhat a folyamat hatékonyabbá tételéhez és új motorok fejlesztésének optimalizálásához. Ehhez a legmodernebb diagnosztikai eljárásokat alkalmazzák, amelyekkel különböző konfigurációjú, optikailag hozzáférhető motortereket vizsgálnak. Jelen pillanatban a kialakuló turbulens áramlások mérettel való skálázását vizsgálják, amely jelentékenyen megkönnyítheti a különböző méretű, de hasonló struktúrájú motorok tervezését.
Maga a kutatóintézet számos témakörrel foglalkozik. A kísérleti munka mellett a világ egyik vezető kutatóhelye az égés és spray-k numerikus modellezése terén. Ezen a területen elsősorban Rolf D. Reitz és Christopher Rutland munkásságát kell kiemelni.
Aki további részletekre kíváncsi, a fenti linkeken talál bőséggel utánpótlást tudás bitekből, de bevezetőként talán itt állnék meg, és minden más már jövő héten a helyszínről érkezik!
