„I don’t know where I’m going,
But, I sure know where I’ve been”
-Whitesnake-
Meg van tehát a miként. Jön a következő kérdés: „hova?”, hisz ez is rajtunk áll. Miért pont Wisconsin, miért éppen nem Alaszka? A helykeresés során több csípőből történő megközelítés lehetséges:
- Nem teljesen mindegy? így is, úgy is a tenger túloldaláról van szó…
- Ha már lúd, legyen kövér: MIT, Stanford, Caltech, stb.
- A fentiek esélytelenek, szóval valami közepes, kevésbé neves egyetem, ahol biztosabb a siker, mert lasszóval fogják a hallgatókat az 51-es körzetből.
- Turisztikai és kulturális megfontolások, avagy legyen jó hely síelni (Colorado), szörfözni (San Diego), túrázni (Montana), vagy éppen kiélhessük Nebraskában a végtelen kukoricaföldek iránt táplált gyengéd érzelmeinket.
- Darts táblának használva a térképet a jószerencsére bízzuk magunkat.
Az elsőben oly kevés igazság van, mint Arizona autóútjain hajtűkanyar. Noha néha a nagyravágyás a siker ellensége, a második nem is olyan álomszerű, mint gondolnánk. Más akadály van, mint a nagy név. A harmadik pedig teljesen racionális, de azért érdemes itt is jobban körbe nézni, akár a negyedik – komoly tervek esetén másodlagos, de azért 10-20%-ban mégis megfontolásra érdemes – szempontot is be lehet építeni. Tovább után más egyéb mellett bostoni heverőkről, iowa-i ördögszekerekről és sok-sok dollárról lesz szó!
A biztosított ösztöndíj nem kevés. Lényegében bárhol meg lehet élni belőle, de érdemes különbséget tenni a „vajon megvehetem-e még ezt a szelet húst, vagy a héten már csak leárazott zabpelyhet rágunk” és a „hova menjünk nyaralni telelni a téli szünetben” dilemma közt. Az USA ugyanis bár szerkezetileg lényegesen homogénebb az EU-nál, de gazdasági értelemben nem tekinthető egy jól kikevert piskótatésztának. Van olyan széle, amibe több cukor jut, míg a másikban egybe maradnak a lisztdarabkák… Az EU-ban is ott van Párizs és Taktaharkány is...
Érdemes tehát a szinte végtelen találati listát szűkíteni megélhetési szempontok alapján. Nagyon hasznos oldal az alábbi:
Vegyünk egy szemléletes példát, ami egyrészt bemutatja a szóban forgó differenciákat, másrészt az oldal működését. 2 tetszőleges várost lehet összehasonlítani a programmal. Bökjünk két szélsőséges példára: Boston, az MIT otthona és minden amerikai álomvárosa vs. Ames, az Iowa State University köré települő lakóközösség a kietlen préri kellős közepén, ahol az egyetemistákon kívül szinte csak ördögszekerek járnak – a helyi egyetem egyébként elég magasan jegyzett!
Bostonban 109000$ szükséges ahhoz az életszínvonalhoz, amelyet Amesben már 50000$ biztosít. Az illusztráción a 100% az USA átlagnak felel meg, így kell értelmezni az adatokat. A legszembetűnőbb különbség a két város közt, hogy a Dropkick Murphys által megénekelt Massachusettsben az USA átlag 2,3-szorosát kérik el egy ingatlanért, ami ötszöröse az amesi áraknak. Sarksosan fogalmazva: egy kétszobás lakás bérleti díjáért az MIT mellett maximum egy ágyat kapnánk a híd alatt… Hasonló a helyzet California, főleg San Francisco esetén, ahol az ingatlanár 369%-ig kapaszkodik fel! Ez az említett kisváros árainak 9-szerese!!!
Hogy érezzük az összegeket, Madison 103%-os értékkel két főre 7-800$-os havi áron kínál apartmanokat, tehát nem kevés az eltérés $-ban kifejezve sem. A nagymenő egyetemek tehát nem is a sejtett nehéz bekerülés miatt esnek ki, sokkal inkább mert igencsak szorosra kellene húzni a nadrágszíjat, ami jelentősen csökkentené a tudományos melletti kulturális élményt…
Tegyünk is itt egy rövid kitérőt: gondolhatnánk, hogy az MIT-re lényegében képtelenség bekerülni, hiszen az egész világ legjobbjai vágynak oda. Tévedés… Arizonában a rám felügyelő egyik doktorandusz felesége jelenleg oda jár. Vasco mesélte, hogy az évnyitón elhangzott a kérdés:
Ki gondolja úgy, hogy tévedésből vettük csak fel?
A terem egy emberként emelte a kezét… Koránt sem nagy a doktorira való túljelentkezés, mivel a legtöbben eleve kizárják a lehetőséget. Kérdés persze, hogy egy ekkora egyetemen mennyire szakítanak időt 1 éves ösztöndíjasokra, de ha vállaljuk a potenciális anyagi nehézségeket, akkor csak a nagy név nem szabad, hogy megfutamítson: az MIT mégiscsak az MIT.
Mi azonban osztottunk, szoroztunk, és végül a nagyon nagymenők – California és Massachusetts állam intézményei – eleve kiestek a piszkos anyagiak miatt.
Kanyarodjunk vissza a táblázathoz! A mi esetünkben igazán releváns a ’Food’ és a ’Housing’ sor, mert a ’Utilities’ kategóriába eső termékek úgyis másodkézből kerülnek majd beszerzésre, az egészségbiztosítás ránk másként vonatkozik (az egyetem kénye-kedve szabja az összeget), a közlekedést pedig majd az apartman hajkurászásnál részletezzük. Tucson-ról voltak személyes élményeim, így az alábbi adatok egy viszonylag pontos képet adnak sejtetnek arról, hogy mi is várható Madisonban az anyagiak terén.
Érdekes kérdés, hogy milyen adatokat hasonlítanak össze például az élelmiszer rovatban, mert az USA-ban irtózatos különbség van aközött, hogy betérünk valahova enni – legyen akár steak house, akár csak egy gyorsétterem -, és hogy megvesszük az éppen akciós alapanyagokat, melyeket aztán otthon elkészítünk. Az ilyen irányú kiadások, mint a világon mindenhol, leginkább az egyéni preferenciákon és a lustasági faktoron múlnak. Az albérlet viszont megkerülhetetlen, így mindenképpen szempontnak tekintendő.
Miután kiestek a „nagyok”, jöhetett a további szűkítés a szakmai megfontolások alapján!
Folyt.köv.
