„Every day is a great day for hockey.”
Mario Lemeiux
Péntek este meglátogattuk a város sport infrastruktúrájának másik büszkeségét, a hoki meccseken 15000 néző befogadására alkalmas Kohl Centert. Az alkalom az volt, hogy délután a férfi kosárlabda szezon jegyei után kutatva a Badgers honlapon ráakadtam a női jégkorong bilétáira. Kiderült, hogy az alacsony érdeklődés miatt ezek mindösszesen 5$-t kóstálnak, azaz egy akciós Subway szendviccsel vannak egy árban. Őszinte kíváncsisággal felvértezve bicikliztünk végig a városon a metszően hideg, szörfözésre alkalmas szélviszonyok közepette, hogy láthassuk az elmúlt év nemzeti bajnok csapatát – tavalyi szezon videóért katt ide -, mely éppen 31 mérkőzés óta volt veretlen.
Van némi hátulütője annak, hogy ennyire brutálisan jók az egyetemi csapataink: konkrétan unalomba fulladnak a meccsek. A focicsapat egyszerűen képtelen 40 pont alatt maradni, a hétvégén ismét 59 (!!!) pontot szórtak. Ez kb. azzal egyenértékű, mintha labdarúgásban csak merő unalomból nem vernék be a nyolcadik gólt, na meg azért, mert az edző 10-et cserélne, és a végén a szertáros indítaná a gyepmestert, aki noha két jó csellel még mindig elfekteti a komplett védelmet, de aztán egy hajszállal fölé emel.
A hoki is így kezdődött, 3 perc után 2-0 ide. Egy hatalmas hosszú felső egy kapu előtti kavarodás után, majd egy kapu mögül visszatett korong pontos elhelyezése. Lányaink fürgébbek, elszántabbak – ez már akkor látszott, amikor az átlagos női sportolói attitűddel szemben sisakban jöttek ki az öltözőből, nem pedig a legújabb frizurát lobogtatva:), néhány zselémester focista is megirigyelhetné a dolgot… -, agresszívebbek voltak, noha méretben látványosan kisebbek is a Minnesotából érkezett társaknál. Különösen élen járt a 27-es számú Carolyne Prévost, aki minő meglepetés: kanadai születésű. Számtalan emberhátrányban szerzett korong, szóló, és szélvészgyors korcsolyázás, na meg 2 gól.
A mérkőzés sokkal-sokkal élvezetesebb volt annál, mint amit előtte vártunk. Gyorsabb is volt, és több látványos elemet is tartalmazott. Ok, nem zengett a plexi, de cserébe voltak ragyogó cselek, amelyekre mondjuk az NHL-ben nincs lehetőség, mert ugye ahogy Urbán Flóri is megmondta: „fekve nem gyors…”.
A Minnesota feljött, és 3-0 után a harmadik harmadban 3-2-re módosult az eredmény, ami egy őrületes utolsó 5-8 percet eredményezett, fejvesztett rohanással, kettészakadt pályával. Ebből látható 2,5 perc a videón, ami egy wisconsini emberelőny nem éppen tankönyvbe illő lejátszását örökítette meg.
Ami a közönséget illeti. A hivatalos statisztika szerint 2300-an voltunk, ami kicsit soknak tűnik a látottak alapján. A 15000-es csarnokban csak lézengtünk, olyan jó helyen ültünk, amilyenen hoki meccsen még soha!:) Klassz volt, és még ez a női meccs is emlékeztetett, hogy bizony nincs jobb sport a jégkorongnál! Megvolt a bemelegítés, két hét múlva jön a férfi bajnoki, majd NHL Chicagoban!
