Mihelyst hivatalosan is ösztöndíjasokká váltunk, azon nyomban 1 hétig ünnepeltük a felfoghatatlan örömünket, valamint meg is kezdődött a partraszállás előkészítése. Ennek két oka van: elsősorban és leginkább a nyughatatlan természetem, aminek köszönhetően ha egy kis gondolatfoszlány befészkeli magát a szürkeállományomba, akkor addig nem hagy enni-lélegezni-aludni és leginkább koncentrálni bármi másra, amíg utána nem nézek. Másodsorban pedig az a tény, hogy célszerű mindent időben megszervezni, mint később látni fogjuk. Az első gondolat pedig – közvetlenül az után, hogy „ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, nem hiszem el, jipijájéééé!!!” – szélsebesen közeledett és a becsapódás után mélyen beékelődött gondolataim fennsíkjába, mély lyukat ütvén minden máson: hol fogunk lakni?
Ha valaki azt gondolja, hogy talán 10 hónappal előre kár ezzel foglalkozni, akkor nem ismer részben igaza van, de azért egy fél évvel előre már mindenképp égető a kérdés. Ennek oka az amerikai albérlet-apartman piac. Mivel a község egy jelentéktelen 7400 km távolságban terül el kellemes tavainak partján, így a személyes szemrevétel lehetősége alighanem nyugodtan kizárható. Ezzel rögvest ki is lehet lőni a craigslist-en, vagy egyéb más helyeken hirdetett főbérlős albérleteket, hiszen ezeket itthon sem vennénk ki csak úgy… Maradnak tehát a komplexumok, amikből rengeteg van, hála a kinti életvitelnek. Többnyire ugyanis minden olcsó, de az ingatlan az egyáltalán nem. Részben ezen okból kifolyólag, részben pedig mert relatíve gyakran változtatnak lakhelyet, munkahelyet a dolgozók, igen sok kiadásra épült társasház szerűség kínálkozik. Szerencsére ezek nagy része rendelkezik web oldallal, sok fotóval, tájékoztatóval, kiszolgáló épülettel, szerencsés esetben még korábbi véleményekkel is, és leginkább alaprajzokkal. A tájékozódáshoz tehát elsőrangúak az oldalak, és rendszerint az e-mailes ügyfélszolgálat is nagyon segítőkész.
Amit egy ilyen helyen lehet várni: saját lakás, konyha, fürdőszoba. Mosógép vagy a lakásban, vagy a folyosón közös helyiségben. Esetleg lehet biciklitároló és többnyire vannak kiszolgáló, központi létesítmények is. Ezek közül elsősorban a konditermet és az úszómedencét kell megemlíteni, de Arizona esetében volt mozi szobánk, ping-pong és biliárdtermünk, röplabda valamint teniszpályánk, és kapaszkodjon meg mindenki: szoláriumunk!!! Hagyok időt… a mexikói határon, a sivatag kellős közepén…
A lakók alapján két alaptípust különíthetünk el. Néha vannak olyan épületegyüttesek, amik deklaráltan diákoknak vannak fenntartva. Persze ilyenkor is kerülhetnek oda családok is, nem fogják őket elhajtani, legfeljebb együtt kell élniük az ifjúsággal járó esetleges kellemetlenségekkel. Ezek mellett persze vannak általános rendeltetésű lakóközösségek is, ahonnan szintén nem fognak diákként elhajtani. Cserediákként az előbbi nagyon jó, mert hamar lehet ismerkedni, pezseg az élet, van iskolabusz többnyire, na meg szobatársak. Mi azonban most saját lakást kerestünk, amiben ketten éldegélhetünk.
És itt jön a legnagyobb buktató: a legtöbb kiadó hely teljesen bútorozatlan, ugyanis a pick-upok hazájában mindenki maga után vontatja saját házát viszi többnyire a maga cuccát, vagy pedig inkább saját ízlésének megfelelően rendezi be a lakását. Ez persze a mi esetünkben óriási gond, hiszen az ember nem szívesen fektet be például franciaágyba (pénzt legalábbis), amikor a végén nem tudja hazahozni repülőgépen, legalábbis nem egy racionális áron... Ez is járható út egyébként, mert nagyon sok helyen lehet olcsó használt bútorokba botlani, különösen egyetemi városokban. A sok hasonló cipőben járó költöző ugyanis vagy garázsvásár keretében bagóért elpasszolja a felesleges cuccát költözési szezonban, vagy egyenesen kirak tökéletes darabokat, mint mi lomizáskor a törmeléket. Sőt, a craigslisten van free stuff rovat, ahova felteszik hirdetéssel az ingyen elvihető dolgokat. Itt a betontörmeléktől a nyomtatóig – ami arányaiban igen gyakori termék – mindenfélét lehet találni. Ehhez kell szerencse, szállítóeszköz, vagy az azt birtoklókat lefegyverző modor/mosoly, türelem, de lehetséges módszer mindenképpen.
Mi a bútorozott lakást választottuk, a fenti lehetőségeket kiaknázva pedig a hiányzó elemeket tervezzük majd kipótolni. Ebben nagyban segíthet Madison esetében egy karitatív jellegű szolgáltatás, aminek segítségével éves lejáratra lehet bútordarabokat kölcsönözni nevetséges áron /30-50$ akár egy komplett ágyért/. A bútorozott lakások kínálata igen szűkös, ez nagyban megkönnyítette a döntést. Fontos kiemelni, hogy a szemléltetés végett a fényképek mindenig bútorozva ábrázolják az objektumot és a alaprajzokra is raknak tárgyakat, hogy jobban érzékelhető legyen a helyzet. Éppen emiatt mindig érdemes rákérdezni, hogy mi is a helyzet: egy üres hangár vár, vagy két szék, esetleg komplett berendezés.
A másik kritikus pont a bérleti idő. Egyetemi városokban szeretik ezt a félévhez igazítani. Nem nagyon lelkesednek októberi beköltözésért vagy mondjuk 7,5 hónapos igényekért. Az emberek nagy többsége ugyanis az egyetemi év elején jön. Emiatt leggyakrabban 6 és 12 hónapra szeretnek árusítani, mindezt augusztus közepe tájékától indítva. (Itt vannak eltérések, mert az egyetemek nem mind egyszerre kezdik az oktatást.) Madison esetében a jeles dátum az augusztus 15. Ezt felismerve írnunk is kellett pártfogóinknak, hogy szeptember eleje helyett augusztus közepére ütemeznénk át utazásunkat, ami az ésszerű érvek miatt meghallgattatásra talált. Az időfaktort is itt emelném ki. Őszi költözéshez célszerű tavasz közepén lefoglalni a helyet, mert utána gyorsan fogynak a lehetőségek a felvételi kiértesítésekkel. Az adminisztrációs levelezés hosszú folyamat, és ilyenkor még vannak akciós ajánlatok is – Arizonában mintegy 500$-t spóroltam volna 5 hónap alatt, ha két héttel korábban találjuk a helyet.
A harmadik fő szempont a távolság lehet: vannak egyetemi szállások a kampusz területén, de ezek többnyire igen drágák, noha nagy a kísértés a bevételi is: kevés utazás reggel, este az élet sűrűjéhez közeli szállás – itt nem visz haza 22 után a BKV a szomszéd sarokra sem, ellenben nem szívesen gyalogolsz 9 mérföldet buli vagy meccs után. Az árak kifele csökkennek, és néha az épületek vonzó mivolta ezzel arányosan is nő. Az Arizonában szállást adó „nyaraló” az egyetemtől 9 km-re volt, cserébe olyan feeling hatotta át, mint egy görög üdülőfalut. Madison is ajánlott néhány luxus golfklubbot idéző lakócentrumot szép nagy zöld gyeppel a központtól mindössze 10 mérföldre…
Mi most nem hajtottunk lakótársakra, így szem előtt kell tartani az esetleges közlekedési nehézségeket. Ennek következtében a bútorozottság mellett a fő szempont a központi fekvés lett. Óriási szerencsénkre a két kritérium igen kedvezően találkozott, és a minden tényező súlyozott átlaga alapján legmegfelelőbb lakás történetesen a campus mellett foglal helyet, itt:
Címünk tehát University Avenue 2130 lesz augusztus közepétől… A megtalálás és a kibérlés közt persze még sok-sok idő telt el, de erről, és arról, hogy ki is az a Nicole S., majd máskor!
