„Mindenki életében eljön az a pillanat, amikor egy szép napon ráébred, hogy több pénze van, mint ideje.”
- Chris Anderson -
A fenti pillanat még nem jött el - vagy legalábbis nem vettük észre -, de kétségtelenül van igazságtartalma a mondatnak: a vásárlásra rendszerint csak két dolgot sajnálunk, a ráfordított időt és az elköltött pénzt. Különösen igaz ez rám, aki nagyjából annyira rajong a boltok közti tájékozódási futásért, mint kajakosok az orkán erejű szélért. Éppen ezen okból kifolyólag fog hiányozni odahaza a vásárlás amerikai módja, valamint a remekül működő használt termék adás-vételi piac. Tovább után ajtó elé letett elektronikus cuccokról és a hazautazás okán történő portéka kiárusításról lesz szó.
Bizonyára van valami diszkrét bája annak, ahogy az ember egy nepáli serpa terhét bevásárlószatyrok formájában a csuklójára aggasztja, majd egy 1500-as akadályfutás után átér a nyugati téri aluljárón, végül pedig kötöttfogású tolakodás keretében jobb esetben kvalifikálja magát a villamoson zajló fedett pályás lökdösődésre. Mindezt persze megelőzi a több órás felderítési procedúra, amikor is boltból-boltra járva megpróbáljuk kifürkészni a minőség/ár koordinátarendszerben a legkívánatosabb helyen tartózkodó prédát. Lehet elkényelmesedtem, és túlzottan átértem a XXI. századba, de a magam részéről előnyben részesítem és üdvözlöm a vásárlás technikai sporttá avanzsálását! Az „ami hiányozni fog” versenyben az amazon.com éremesélyesként indul. Persze lehet mondani, hogy otthon is van e-bay, vagy vatera, de sem árban, sem a szolgáltatás színvonalában, sem megbízhatóságban nem vehetik fel a kesztyűt itteni vetélytársukkal. Meglehetősen jó úgy technikai cuccokat vásárolni – de akár hátizsákot is –, hogy kényelmesen végigolvashatom mások véleményét a holmiról, majd pár kattintással olcsóbban jutok a termékhez, mintha kimentem volna a közeli áruházba. Utóbbi tény néha azt az érzetet kelti, mintha a boltok tudatosan távol akarnák tartani a vásárlókat. Volt olyan eset, amikor az adott áruház honlapjáról olcsóbban kaptam meg – postaköltséget is beleértve – a terméket, mintha kimentem volna érte...
Apropó postaköltség: nevetséges árakon, és gyakran csak 1-2 nap alatt, hoznak át dolgokat az ország másik végéből, ami itt ugye 3-4000 km-t is jelenthet. A megdöbbentő része a folyamatnak a kézbesítés. Az apartmanház bejáratánál – két ajtó van, a külsőn nincs zár, köztük egy kis tér a postafiókoknak – télen hegyekben álltak a csomagok. Laptopok, fényképezők, külső HD-k, könyvek, bármi! Ez alatt azt kell érteni, hogy a külső ajtón belépve bárki felmarkolhatta volna a „szajrét”. Valószínűleg ez nem jellemző, máskülönben már evolúciósan kipusztult volna alighanem ez a kézbesítési eljárás. Mi nem nagyon tudtuk még megszokni ezt a jelenséget, bár szerencsére a mi holmiink általában pont jókor jöttek, és legalább az irodában landoltak. A bejárati „bolhapiac” a téli szünetben harapódzott el, amelynek okai a brutális karácsonyi leárazás és a zárva tartó iroda voltak. Két esetben részesültünk eltérő bánásmódban, melyek alkalmával a termék közvetlenül az ajtónk előtt várt ránk. Ez alatt tényleg azt kell érteni, hogy az 500$-os fényképezőn gyakorlatilag majdnem átestem reggel. Csendben üldögélt a doboz rajta a Canon felirattal a tökéletesen őrizetlen folyosón, de nem volt teljesen magányos: más ajtók előtt más termékek vártak a beléjük rugó lábakra... Milyen jó lenne, ha otthon is meg lehetne ezt tenni!
Az Amazon persze próbál terjeszkedni, és már többek közt Németországban is megtelepedett, de az árak is akklimatizálódtak. Példának okáért az ideát 99$-os Kindle Touch könyvolvasó ott 129 Eurot kóstál... Hiányozni fognak az árak is!
És ha már árakról beszélünk: hiányozni fog a használt áruk piaca, a már többször emlegetett craiglist.org és a garázsvásárok is. Az ideérkezésünkkor már elmeséltük, hogy miként tudtuk gyakorlatilag fillérekért berendezni az apartmanunkat, és most megtapasztalhattuk azt is, hogy miként tudtunk megválni a holmiktól elenyésző veszteség elkönyvelése mellett. Itt nem divat sem eldobni a dolgokat, sem félretenni valahova a pince mélyére. Pontosabban utóbbi igen, de láthatólag néha megunják a lomok kerülgetését, és az azokra igényt tartó embertársakra bízzák őket a garázsvásárok alkalmával.
Mi a craiglist-et használtuk, mert el akartuk kerülni azt, hogy utolsó hétvégénken az utcán üldögéljünk néhány tányér és kanál mellett. Elsőnek az én biciklim ment el, majd ezt követte némiképp nehezebben Erikáé többszörös árcsökkentés után – be kell valljuk, eredetileg még keresni is megpróbáltunk a cuccokon... A hirdetésre kapott e-mailes érdeklődés elolvasásakor kiszúrtam a furcsa e-mail címet. Kiderült, hogy egy dél-afrikai tanárhoz tartozik, aki most érkezett ide családjával. A bicikli mellett így rögvest fel is ajánlottam a komplett berendezést is a válaszban, hátha...
Szerencsénk volt! A bicikli megvétele után egyből eljöttek megnézni a tárgyakat, és jelezték szándékukat a megvételre! Óriási mázli, hogy a professzorral jött egész családja, beleértve két kicsi gyereket is, így a mi 4 személyre méretezett étkészletünk sem okozott gondot, továbbá terveznek főzni és vasalni is, így semmi sem bizonyult feleslegesnek. Nyélbe ütöttük az üzletet, és vasárnap érkeznek is a dobozokért.
Közben sikerült eladnom a régi fényképezőgépet is, amelyet egy éppen a városban járó motoros vett meg, aki előző nap elvesztette gépét és csak egy gyors, olcsó megoldást keresett. A craiglist-en talált egy perc alatt...
3 nappal az indulás előtt így már üres lakásban hajtjuk majd álomra fejünket, és elégedetten tesszük zsebre a berendezésre fordított összeg mintegy 90%-át. Figyelembe véve a craiglist forgalmát és az utcákban a költözési időszakra jellemző módon szaporodó kiárusításokat, egyértelműen az a vélemény fogalmazódott meg bennünk, hogy bár lehet, hogy az egyes emberek kevésbé figyelnek egymásra mint otthon – bár ez is kétséges –, de hogy a társadalmi összefogás és együttműködés sokkal magasabb szinten van, az biztos!
